Szinte minden összejátszott az idén a szőlészetek ellen. Első helyen az időjárás: a rengeteg csapadék, az átlagosnál hűvösebb augusztus paradicsomi állapotokat teremtett a gombabetegségeknek. A must cukorfoka a legtöbb helyen az átlag alatt maradt. Főleg a korai fajták sínylették meg a hideg nyarat, a közép- és késői érésű fajtákon még segített valamennyit a szeptember–októberi napsütés. Igazán jó borból kevesebb készül az idén.
A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) a szüret kezdetekor még 3,5–3,7 millió hektoliter bortermést valószínűsített, az utóbbi hetekben azonban már hárommillió hektoliter alá zuhant a becslés – tudtuk meg Horváth Csabától, a HNT főtitkárhelyettesétől. Már az első előrejelzés is messze elmaradt a tavalyi 4,9 millió hektoliteres eredménytől. A legújabb számításokat pedig az támasztja alá, hogy a szüret az ország legtöbb borvidékén lényegében befejeződött. Már csak egyes kékszőlő-fajták várnak itt-ott a sorsukra, illetve ezekben a napokban kezdődik Tokaj-Hegyalján a munka dandárja, ami a hazai szőlőbetakarítás ünnepélyes záróakkordjaként is felfogható.
A szőlő alacsony felvásárlási ára országszerte feszültségeket okoz. A hegyközségek adatai szerint a gazdálkodók lényegében ugyanannyit kapnak az idei termésért, mint a tavalyiért, sőt Horváth Csaba szerint a minőségtől függően 30–80 forint között mozgó kilónkénti ár lényegében a kilencvenes évek első fele óta változatlan, miközben a költségek jelentős mértékben megugrottak. A termelői számítások szerint 60–120 forint lenne az az összeg, amely legalább fedezné az egy kilogramm szőlő termelésével járó kiadásokat.
Több okot is szokás emlegetni arra, hogy miért nem fizeti meg a piac ezt az árat. Közülük a legfontosabb, hogy sok tavalyi és még korábbi évjáratú bor pihen a hazai pincékben. Az augusztusi felmérések 3,1 millió hektolitert mutattak, ami 1–1,5 millió hektoliterrel haladja meg a szüret előtt szokásos úgynevezett átmenő mennyiséget. Az eladatlan készlet „nyomja” a piacot, amin az agrárkormányzat úgy próbált segíteni, hogy 500 ezer hektoliter kényszerlepárlásához kért anyagi hozzájárulást az Európai Uniótól. Ez azt jelenti, hogy a feleslegessé vált magyar borokból többek között bioüzemanyag-adalékot készítenek.
A magyar kérés idejében érkezett Brüsszelbe, a válaszadók azonban kivárták a hazai szüret végét. A múlt héten megszületett pozitív uniós döntésnek ezért már semmilyen hatása nem volt a hazai szőlőárakra. A hosszú brüsszeli várakozás szakértők szerint egyáltalán nem volt véletlen. Az előrejelzések jól mutatták, hogy az idén kevés lesz a magyar szőlőtermés, ezzel a piaci egyensúly is a helyére billenhet, s az eddig feleslegesnek hitt borkészletekre is lesz majd kereslet. Az uniós számítások beváltak, hiszen a lepárlási támogatás körül nincs nagy tolongás, eddig mindössze százezer hektoliterre érkezett igény. A HNT főtitkárhelyettese elmondta, hogy Brüsszelből jelezték: egyszer volt Budán kutyavásár, nem szeretnék, ha divattá válna nálunk a lepárlás, ezért utoljára adtak rá támogatást.
Miközben csökkent a borkészletek eltüntetése iránti érdeklődés, a másik uniós pénzforrásra, a hazai szőlőültetvények kivágásához felvehető támogatásra annál nagyobb igény mutatkozik. A HNT illetékese arról tájékoztatta lapunkat, hogy az első lépésben ötezer hektárra megnyitott keret máris gazdára talált. A brüsszeli pénz Horváth Csaba szerint elsősorban azt szolgálja, hogy akik nem bírják felvenni a gyorsuló versenyben szükséges ritmust, emelt fővel, némi „végkielégítéssel” a zsebükben távozhassanak a piacról. Felvetődik a kérdés, vajon miért jó az országnak az, ha ez a kivonulás együtt jár szőlőültetvények területének csökkenésével, ami végérvényes, hiszen az unió ezek újbóli telepítését már nem engedélyezi. Horváth Csaba szerint a kivágás iránti érdeklődés bármennyire is sajnálatos, az ültetvényeket az ország legtöbb vidékén nagyon nehéz eladni, és sokszor – döbbenetes módon – értékcsökkentő tényezőnek számít, ha a felkínált ingatlanon a vevő termőre fordult szőlőt talál, hiszen azt még el kell onnan takarítani.
Hazánkban legalább 192 ezer hektár, szőlészkedésre kiválóan alkalmas területet tartanak nyilván. A Központi Statisztikai Hivatal adatai azt mutatják, hogy ebből 1976–1980 között 184 ezer hektáron volt még ültetvény, tavaly viszont már csak 93,2 ezer hektárnyi szőlőt tartottak nyilván. További csökkenés várható, a legsötétebb előrejelzések csak 60–70 ezer hektár hazai ültetvénynek jósolnak esélyt a túlélésre. A hegyközségeknél ezt túlzásnak érzik, ugyanakkor Horváth Csaba szerint elkerülhetetlen a koncentráció: ez az év talán végérvényesen válaszút elé állította a kistermelőket és a kis borászatokat. Vagy összefogva próbálnak felzárkózni az egyre távolabb került élmezőnyhöz, vagy kiszállnak, míg nem késő.
Az alacsony szőlőárak elvégzik azt, amit a főtitkárhelyettes szerint a politika nem vállalt fel. A piac kíméletlenül mérlegre teszi és kirostálja a hazai borosgazdákat, pincészeteket. Pótolhatatlan ember nincs, mert a hazai ellátáshoz és a szokásos exportunkhoz szükséges 3,5–4 millió hektolitert kisebb területen is meg lehet termelni. Elsősorban a tőkék minőségi cseréje az, amire jövőre 1300 hektárig vehető igénybe uniós támogatás.
Az ágazatban hosszú távon berendezkedők másik nagy ellenfele a magyar bor külpiaci helyzetének romlása. Ezzel kapcsolatban egyre riasztóbbak az adatok. A hazai borászatokat különösen az export visszaesése tölti el aggodalommal: az 1995-ben mért 1,3 millió hektoliter mennyiséghez képest két éve már csak 740 ezer hektoliter volt a kivitel, tavaly pedig – 550 ezer hektoliterrel – a mélypontra zuhant. Az import – részben a csatlakozásunk előtt az unióval kötött kétoldalú vámcsökkentési megállapodásnak tulajdoníthatóan – már 2003-ban is 100 ezer hektoliter volt, az idén pedig a HNT adatai szerint már az első fél évben elértük ezt a szintet. Az olasz, osztrák, francia borok mellett növekszik az olcsó tengerentúli behozatal, az argentin nedűk például már 2003-ban is kétezer hektoliter mennyiségben érkeztek hozzánk. A szakmabeliek egyetértenek abban, hogy a szomorú adatok mögött részint a magyar bormarketing hiánya áll. A külföldiek a saját piacainkon vernek meg minket.
Most mindenki a nullakulcsossá váló jövedéki adó helyébe lépő befizetésekben reménykedik. A literenkénti nyolc forint közterhet a borászatok ugyanis a tervek szerint megalakítandó Magyar Bormarketing Kht. számára fizetnék be. A bortörvény módosításával életbe lépő új szabályozás részleteiről azonban még kemény viták folynak. Arról például, hogy az új kasszából mennyi jusson közösségi marketingre és mennyi a – mérsékeltek által évi 600–800 ezer hektoliterre, a radikálisok által 1–1,5 millió hektoliterre becsült – borhamisítás elleni küzdelemre.
Többek között azért erősödtek fel viták, mert egyes hírek szerint a lepárlásra adott uniós támogatás egyik oka az volt, hogy Brüsszelben tartottak attól: a végén még hamis boraink eltüntetésére használjuk fel az EU-pénzeket. Ezen értesülések valódiságát nehéz megítélni, az viszont tény, hogy a szőlőt nem látott bor még mindig sok gondot okoz. Talán megoldás lenne, ha követnénk a bevált osztrák mintát, és a kannás kiszerelésnél a kupakon tüntetnénk fel a bor eredetére és minőségére vonatkozó adatokat.
origo.hu
Mindenki csinálja, pedig rég betiltották: ön tisztában van ezzel a törvénnyel?
