Kettős indoka van annak, hogy ma újra Eger került a középpontba. Egerszóláton gyűltek össze azok a kóstolók, akik a tavaly alapított Szóláti Nagydíjra érdemes, dűlőválogatott olaszrizlinget keresték. Pálffy Gyula nyerte el akkor a díjat, nem véletlenül. Határozott szerkezetével, igen elegáns aromatikájával ebben az évben is gyönyörködtetett a Káli medencéből érkező bor. A borversenyre nevezni nem lehet, rendszeresen kóstoló szakértőket kértek föl, javasoljanak három-három dűlős olaszrizlinget, amelyek méltók lehetnek a díjra.
Ezekből a borokból választja ki a zsűri a Nagydíjat, de a többi olaszrizling és olaszrizling házasítás is górcső alá kerül az Aranytőke borversenyen.
Az olaszrizling fölött egyre gyakrabban kongatják a harangokat. Azokat a bizonyos vészharangokat. Itt is – ott is találkozunk néha kissé lomha, savaiban szolidnak mondható tételekkel. Magam is gondoztam több mint tíz éven keresztül 350 tőkét a Balaton-felvidéken.
Szerintem vállalható borokat készítettünk. Igaz, akkoriban sokkal nagyobb problémát jelentett a megfelelő beérés elérése, és nem a savhiány. A lényeg: igen szoros és meleg barátság köt a fajtához. Ezért örülök annyira, amikor szembejön néhány izgalmas, sőt, értékes és komoly minőséget kínáló bor. Egerszóláton sikerült néhányukkal személyes kapcsolatba kerülnöm. Java részükkel nem először találkoztam, így kicsit úgy éreztem, valamiféle megerősítést kaptam az újra- és újra kóstolt borokon keresztül. Megerősítést a jó szerkezet, a tisztaság, egyediség oldalán. A fajta nem aromabomba.
Számomra pont ez a neutrálisabb aromatika adja a legszebb oldalát az olaszrizlingeknek. Nem hivalkodó, sokkal inkább természetesen elegáns. Kitűnően hordozza a termőhely jegyeit – ha és amennyiben a borász hagyja azokat kibontakozni és nem fedi el oktalan és erőteljes hordóhasználattal vagy a nem megfelelő szüreti időpont megválasztásával. A tíz legjobból négy szívem csücske: Pálffy Fekete-hegy, Szent Donát Slikker, Bussay Kövecs és Gál Lajos Graziae.
Tegnap este tartották a Borászok Borásza díjátadó gálát. Immár tizenkilencedszer, ami komoly dolog. Tudom, nem mindenkit érdekel, hogy a díjat, amit netán kap, ki is adományozza. Pedig szerintem fontos, akárcsak az, hogy egy borversenyen kik indultak és kik voltak a zsűri tagjai. Milyen körben mérettetik meg valaki. Érdekek és sajnos sokszor nem értékek mentén dőlnek el díjak, elismerések. Viszont a Vinum Praemium Alapítvány által életre hívott díj igenis azoktól és azoknak szól, akik a borász szakmát – és a fogyasztót is – komolyan veszik. Bortermelők döntenek a legjobbakról, ők, akik ismerik a szakma rezdüléseit, nehézségeit és tisztában vannak azzal: ki mit és hogyan tesz-vesz a szőlő és a bor körül. Ez teszi valóban presztízsértékűvé ezt a díjat. Nyilván mindenki nem ért és nem is érthet egyet minden egyes döntéssel, de nekem efféle fenntartásaim soha nem voltak a díjjal kapcsolatban, bármeddig megyünk is vissza az időben.
https://boraszokborasza.hu/alapitvany/
Az idei díjazott komoly utat járt be. Nem mindennapi körülmények között vette át húsz évvel ezelőtt a pincészetet. Gál Tibor öröksége teher volt minden szempontból. Az idősebbé és a fiatalabbé is. Térben, időben, lelkiekben, munkában, kilátástalanságban. Amikor húsz évvel ezelőtt megkaptuk a hihetetlen és földbe döngölő hírt idősebb Gál Tibor balesetéről, a legelső gondolatom az volt, vége a magyar bormarketingnek. Sajnos így is lett. Tíz-tizenöt évre tetszhalottá vált a szakma.
Mert akkora hatása volt a nemzetközi kapcsolatokra, olyan embereket vonzott be rajta keresztük a magyar bor, akiknek a hátát sem láttuk azelőtt – és sajnos nem is látjuk őket, ma sem. Hiánya sokunknak ma is fáj. De ez a díj, most már nem róla szól. Ez ifjabb Gál Tiborról szól, a család összefogásáról, jó társakról és időnként kerékkötőről is. Mégis, mintha egy jól megrendezett hollywoodi film képkockáit látnánk megelevenedni, ahol a nehéz sorsú főhős célba ér. Amióta borok készülnek a Gál Tibor név alatt, folyamatosan és rendszeresen kóstolom őket. Elismerésre méltó, ahogy Tibor felnőtt a feladathoz. Ahogy tisztultak és egyre egyértelműbbé váltak a borok. Ahogy összeállt a kínálat, ahogy megtalálták saját arcukat a nehézségektől sem mentes egri borok világában. Számomra a stílusos Egri Csillag, a dűlős Bikavérek, szép Kadarkák mind Egerről szólnak. Savakról, szerkezetről, terroir-ról, eleganciáról és rengeteg munkáról. Egyértelműen Gál Titi ujjlenyomatával. Szívből gratulálok és kívánok lendületes, örömteli folytatást.
Amúgy nem tudom feltűnt-e valakinek, hogy a múlt évi Borászok Borásza, Bárdos Sarolta a Pasaréten tartott kóstolót szinte követlenül a díjátadó után?
Idén sem lesz ez másképp, mert egri borászokat látunk vendégül – természetesen Gál Tibort is – megint csak röviddel a díjátadó után. Már gondolkodtam rajta, vajon jövőre milyen kóstolót tűzzek ki: lássuk vendégül a Szerémséget, vagy netán Badacsonyt?
***
Gál Lajos Kántor tag Olaszrizling grand superior 2021
Koncentrációja, komplexitása, ízeinek intenzitása és hosszúsága mintaszerű. Illatában finom sós, nyomokban viragos, édeskésen fűszeres. Ízében a koncentrált borokra gyakran jellemző erdei avar, gomba. Mineralitása és a fahordóadta cserzőanyagok adják markánsságát. Mandula, szerecsendió és kevés cserzőanyag. Közepes test, jó arányokkal. Valójában szép savaiért lehet a leginkább szeretni.
Gál Tibor Bikavér Síkhegy Grand superior 2019
Még most is nagyon fiatalos megjelenésű, bíbor közeli állapotban. Illata mély és tiszta, határozottan feketebogyós gyümölcsöket és gazdag elegáns fűszerességet kínál. Szájban kimondottan koncentrált remek szerkezettel. Sima, könnyen lecsúszik annak ellenére, hogy ízeiben komoly változásoknak lehetünk tanúi. Percenként változik, igazán élvezetes a fogyasztása.
***
Egri borok kóstolója Pasaréten 2025. május 19-én 17.00 – 21.00 - www.meszarosgabriella.hu
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels.com)
