Syrah vagy Shiraz?

Számos borkóstoló és borínyenc vallja, hogy az a bor, amiben nincs egy kis izgalom, fabatkát sem ér. Beszélhetünk egyensúlyról, összhatásról, tökéletes arányokról és harmóniáról, ha egy bor unalmas, köszönik, nem kérik. Talán valahol ebben a körben kell keresgélnünk a syrah titkának nyitját.

Forrás: Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)

Syrah vagy Shiraz?

Igen, jó kérdés. Minden alkalommal feltesszük magunknak, ahányszor csak ehhez a fajtához nyúlunk. A syrah mostanában tarol a kedvencek között. Talán azért, mert itt a legkönnyebb viszonylag kis ráfordítás árán nagy élményekre szert tenni. Egy jó syrah kóstoló a legkülönfélébb ízlést is képes jó értelemben kiszolgálni. Ha valaki gyümölcsbomba, ámbár élvezetes tengerentúli szépségekre vágyik, éppúgy kielégülhet, mint az elegánsabb vonalakat kereső Hermitage vagy éppen Cộte-Rotie imádó. Ez az a fajta a világfajták közül, amelynek borára először mondta ki a főként kereskedői szakma: az őshazán (Észak-Rhộne) kívül – nevezetesen Ausztráliában – sokkal szebb borokat ad. 

Ugyan a francia hegemónia más fajták esetében nem töretett meg ennyire, én a magam részéről mégiscsak maradok a syraht illetően is a konzervatív euro-fanok csoportjában. 

Vélhetően matematikai úton levezethető magyarázatot képtelen lennék adni erre, hiszen a tengeren túli syrah-k között is vannak lenyűgöző tételek. Puhák, melegek, bársonyosak vagy éppen markánsan tanninosak, rengeteg fűszerrel, aszalt és friss gyümölcsökkel és így tovább. És mégis… Az a jó kávébabos, feketeribizlis, borsos illat, a hozzá tartozó simán krémes textúrával, hallatlan finom sav világgal, az valahol itt terem Európában. Egy ilyen bornak eléggé lendületesek lehetnek a savai ahhoz, hogy ne érezzük a cabernethoz hasonlóan nehézkesnek, ugyanakkor jóval nagyobb koncentrációt és testet ad, mint sok félresikerült pinot noir. Mégis úgy gondolom, hogy igazi csábereje az ízvilágában rejlik. A legszebb tételeknél szinte kivétel nélkül ott van egy finoman buja, lezseren elegáns, pikáns felhang, amiben az északi hűvösséget éppúgy tetten lehet érni, mint a dél nem ritkán pozitív fülledtségét.

Mindez azért is jutott most eszembe, mert hamarosan egy kisebb csapattal a fajta hazájába látogatunk. Célunk nem más, mint közelebb kerülni a francia Észak-Rhộne szépséges syrah-ihoz és a Dél néha romantikus néha kissé rusztikus házasításaihoz.

A szőlőfajta eredete sok vita és hipotézis tárgyát képezte. Sokan gondolták azt, hogy az eredetét a szicíliai Siracusa környékén kell keresnünk, de sokáig tartotta magát az a nézet is, hogy a syrah perzsa eredetű szőlőfajta és Shiraz környékéről való. Tény viszont, hogy a vitis allobrogica szőlőcsalád a római idők óta finom borokat ad a Rhône-völgyben. A Davis és és a Montpellier egyetemi kutatói 1998-as DNS-profilja megállapította, hogy a syrah valójában két délkelet-franciaországi szőlő, a monduse blanche és a dureza utódja. A DNS valószínűségi elemzése határozottan azt sugallja, hogy a pinot a syrah dédszülője, és úgy tűnik, hogy a viognier és mondeuse noire is szoros kapcsolatban állnak a syrahval.

A fajta rendkívüli népszerű Dél-Franciaországban, így az teljes francia telepítés a 2000-es évek első dekádjára elérte a 67000 hektárt, így az ország a harmadik legnagyobb területen telepített fajtája lett. ültetett vörösbor. A növekedés észrevehető volt teljes Rhône-völgy déli részén, főleg Châteauneuf-du-Pape környékén, (bár a mourvèdre fajtát egyre inkább alkalmasabb házasító partnernek tekintik grenache számára ezen a déli részen). Languedoc-Roussillonban a syrah-t lelkesen fogadták a helyi, dél-rhône-i fajták javítására, ami szintén új telepítésekhez vezetett. A borok struktúráját és ízét képes volt némi izgalommal megtölteni. 

A Hermitage mini dombját jellemző alacsony hozamok a legkomplexebb borokat adják, bár testben ezek a tételek sok esetben alatta maradnak számos jó minőségű CÔte RÔtie vagy Cornas bornak. Gyümölcsös, ásványos és hallatlan elegáns tud lenni.

Kizárólag St-Joseph és a Crozes-Hermitage könnyedebb, gyümölcsösebb borai nem alkalmasok igazán hosszú érlelésre, érdemes ezeket a tételeket öt éven belül elfogyasztani. 

Az 1970-es évekig a francia Syrah ültetvények szinte kizárólag az északi Rhône-völgy nagyon korlátozott szőlőültetvényein és környékén voltak, és területükön eltörpültek a teljes Syrah-telepítések által a szőlő másik nagy kolóniájában, Ausztráliában, ahol Shiraz néven ismerik és azóta évtizedek óta az ország legnagyobb fekete szőlőfajtája.

Hermitage

Mindössze 120 ha nagyságú termőterület az északi Rhône-völgy középső részén. A talaj gránitban gazdag, palás folyami hordalék. Déli kitettségű, hallatlan meredek hegyoldalakon terem itt a syrah. Kétséget kizáróan a legkoncentráltabb, legelegánsabb, tanninban és díszítő ízekben egyaránt gazdag syrah borok teremnek itt – jó évjáratban. Fiatalon bora sűrű és fekete, megfelelő érettséget elérve azonban a nagy vörösborok talán legkedvesebbje.

CÔte RÔtie 

A Rhône-völgy legészakabbra fekvő területe. Talaja hasonló összetételű, mint az Hermitage-é, kevesebb gránittal és több palával. Ez lehet az oka annak is, hogy az itt termő borok gyorsabban fogyaszthatók. Könnyebben érnek, tanninjuk kissé lazább szerkezetű, mint amaz. Savai viszont sokszor elegánsabbak, néha jobban emlékeztetnek egy-egy teltebb pinot noir-ra, mint fajtatársukra. A legismertebb termelőket mindkét aprócska termőhelyen azok között a hatalmas kapacitással rendelkező felvásárló-nagykereskedők között találjuk, akik nevével gyakran összeakadunk. Guigal, Jaboulet Ainé, Chapoutier saját birtokokkal is rendelkeznek ezekben a híres dűlőkben. Minőségük évjárattól függően megbízhatóan magas, - akárcsak az áruk, - ár/érték viszonyuk azonban alapvetően jónak mondható.

Rhône-völgy északi részén ritkán házasítják a fajtát, kivéve egy kis viognier-val, míg délen jellemzően grenache-sal, mourvèdre-rel, carignan-nal és / vagy cinsault-val keverik. Provence-ban a syrah és a cabernet sauvignon házasítása viszonylag gyakori, de a syrah az egyik legsikeresebb nemes szőlőfajta Korzikán is, ahol több száz hektáron termesztik. 

Châteauneuf-du-Pape

A fajta bora fiatal korban leginkább szederre, szilvára és feketeribizlire emlékeztető illattal szokott bemutatkozni, érettebb korban a nedves bőr, extrém esetben határozott borsosság, csokoládé, kávé lehetnek vezető illatjegyei. Az északi területeken pl. a CÔte RÔtie, St.Josph, Croze Hermitage vagy Hermitage boraiban friss gyümölcsjegyeket, fűszerpaprikát fogunk találni. A déli részek házasított boraiban a grenach-é a főszerep, de azért a picike Pic Saint Loup (Languedoc) például gyönyörű borokat ad.

Viszont, ha a szőlő nem érik be teljesen, a bor ugyanolyan durván összehúzó hatású lehet, mint egy éretlen cabernet bora. Aromatikájában ilyenkor gyakori a feketebors vagy ritkán ugyan, de az égett gumi megjelenése. A Rhône-völgy peremén, például Ardéche-ben csak a legszebb évjáratokban kerülheti el ezt a sorsot.

A fajtát, amit akkor scyras néven ismertek, valószínűleg 1832-ben James Busby vitte Ausztráliába, valószínűleg Montpellier-ből. Olyan sikeres lett a telepítés, hogy Új-Dél-Wales gyorsan átvette és vélhetően onnan terjedt tovább a kontinensnyi országban. 

Az érett, koncentrált syrah másik különösen sikeres termőhelye a svájci Valais, különös tekintettel a Rhône-völgy felső szakaszán fekvő Chamoson meleg domboldala köré települt. Itt klasszikus északi Rhône-völgyi technikákat alkalmaznak, néha igazi nagy minőséget adva. 

Bár a bordeaux-i szőlőfajták Itália szerte kedveltebbek, ők is telepítettek a fajtáéból, n em is keveset. A 2010. évi adatok szerint a legsikeresebben a dél-toszkánai Cortona környéke. A fajtát eredetileg a Montpellier-ből hozták be 1899-ben Piemonte-ba. A spanyol termelők még nagyobb lelkesedéssel fogadták a fajtát, ma már a teljes termőterület meghaladja a 20 000 hektárt, kétharmaduk Castilla-La Mancha-ban található. A spanyol syrah általában melegebb, kissé testesebb, mint a legtöbb, de van néhány gyönyörű bor például a Pireneusok déli oldalán (Emporda). 

Hazai viszonyok

Mondhatjuk, hogy a fajta megmenekült a többi francia fajtát sújtó igénytelen termesztéstől. Egyszerűen azért, mert csak a nagyüzemi telepítések után került a borászok elé. Elsőként még a 90-es évek közepén fogott bele Gál Tibor Egerben a syrah telepítésébe. Sokan kétkedéssel fogadtuk próbálkozását, de egyre többen követték – az eredmény pedig magáért beszél. Gál Tiborral egy időben szinte az ország túlsó szegletében Sopron kiváló fekvéseiben kezdte kísérleteit a fajtával Franz Weninger is. Ő sem bízta a véletlenre a dolgot, több francia kutatóintézetbe is kiküldte a talajmintákat Balf környéki újdonsült birtokairól. Az eredmény a syrah telepítésére ösztönözte. S hogy visszatérjünk a savakhoz, Gál Tibor véleménye szerint pont az a néhány fok különbség teszi majd a magyar syrah borokat naggyá, ami a Rhône-völgymelegebb termőhelyein hiánycikk. A nyárvégi-őszeleji éjszakák lehűlése nem engedi az elegáns borok születéséhez oly fontos savak leépülését. Élénk, gerinces, de alapvetően sima és kedves borokat kaphatunk, melyek sokszínű illat- és ízvilága a konzervatívoknak finom gyümölcs jegyeket, nyitottabb ízlésűeknek finom nyeregbőrt és pörkölt kávét tudnak nyújtani. Népszerűsége ma is töretlen.

Azóta persze sok idő telt el, az ország szinte minden borvidékén találunk már szép syrah-kat. Eger, Sopron, Szekszárd, Villány a vezető – bár kóstolhattunk már a Mátrából de a balatoni borvidékekről is tökéletes borokat.

Hogy végül is mitől oly izgatott a magyar bor-ínyenc? Attól, hogy az újonnan termőre fordult ültetvények nagy minőséget adtak, sok közülük nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. Kicsit mind más, valamiben mégis egyformák. Ez pedig az a finom izgalom, ami ezekben a borokban bujkál. Nagy tanninú, melegséget sugárzó borok ezek, amelyek ki tudták használni a fajta délies kedvességét, de nem hozták az azzal járó nehézkességet. 

Egy biztos: silány minőséget ebből a fajtából sem érdemes készíteni, és nem igazán játszik itt a középszer sem. 

Vesztergombi Shiraz 2021 (Szekszárd)

Komoly illattal indul a bor, rengeteg a fűszer benne. Izgalmas, gazdag és buja. Komoly shiraz, szép savakkal, élénk és lendületes. Utóízében grafitos árnyalattal. Komplex és koncentrált. A gazda bevallása szerint a Kerékhegy tetején remek dolgokat produkál ez a fajta. Nem kétség, mi is érezzük. 

Kovács Nimród NJK 2017 (Eger)

Syrah és kékfrankos házasítása ez a bor, a Nagy-Eged-hegy utánozhatatlan komplexitásával. Illatában visszafogott, egy kis tintával, szederrel, fekete borssal és áfonyával. Fűszeressége némi levegőztetéssel feltárul, és igazi férfias virágcsokor kerekedik belőle. Meglehetősen erőteljes sav- és tannintartalommal kóstolhatjuk, de ez mit sem von le eleganciájából. 

               

       

       
       

            További játékainkhoz kattintson ide!