Egy nemzedékeket formáló javítóintézet története

Ritka bepillantás egy zárt, sokáig elhallgatott világba – abba a közegbe, ahol a fegyelem, a gondoskodás és a nevelés mindennapi gyakorlata emberi sorsokat alakított. Bernáth Gábor kötete a Székesfehérvári Országos Királyi Javítóintézet történetét követi végig az alapítás eszméjétől a tényleges működésen át egészen a Kassára történő áthelyezésig. A történet szerves folytatásaként jelenik meg a szocializmus idején létrejött Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet, majd a rendszerváltás után működő Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat is – egy több mint százéves intézménytörténet részeként, amely nemcsak a múltat idézi fel, hanem a jelen gyermekvédelmi törekvéseivel is összekapcsolódik.

Bernáth Gábor, A székesfehérvári Országos Királyi Javítóintézet története - egy elfeledett intézmény krónikája című kötet szerzője az intézmény egykori épülete előtt Forrás: A kötet szerzője, Bernáth Gábor

– Van-e olyan történet a könyvből, amely különösen jól megmutatja az intézmény valódi arcát?
– A kötet egészének egyik legnagyobb értéke, hogy végigköveti az intézet különböző korszakait, így természetesen átfogó képet ad annak működéséről. Ha azonban ki kell emelni egy személyes és érzékletes történetet, akkor Demeter Vilmos Visszaemlékezéseim című műve talán a legszebb példa. Vilmos bácsi nem javítandó növendékként élt itt, hanem egy családfő gyermekeként. Gyermeki szemszögből, mégis rendkívül éretten és érzékenyen ír arról, hogyan működött az intézet, milyen volt a mindennapi élet, és milyen mentalitással dolgoztak az itt szolgáló felügyelők és nevelők. Az ő sorai különösen jól ragadják meg az intézet emberi oldalát.

 

– Hogy bántak az akkori fiatalokkal egy ilyen intézményben, milyen szellemben nevelték őket?
– A nevelés szellemiségét a kor társadalmi, vallási és erkölcsi elvárásai határozták meg. 

A mindennapok szigorú napirend szerint zajlottak, és nagy hangsúlyt kapott a vallási, erkölcsi és hazafias nevelés. Fontos szerepet töltött be a munkaoktatás is: a növendékeket rendre, tisztaságra és elszánt munkavégzésre tanították. Az intézetben zárkák is működtek, ahová fegyelmi vétség esetén elkülönítették a növendékeket. A fegyelem tehát elengedhetetlen része volt a rendszernek, akkoriban úgy gondolták, hogy ez segíti a gyermekek személyiségének formálását. Ugyanakkor a dicséret és az elismerés sem maradt el – a jó magaviseletet és a szorgalmas munkát következetesen jutalmazták.

– Mit üzen a könyv a mai társadalom számára?
– A könyv végig vezeti az olvasót a kezdetektől a mai napig, megismerkedhet vagy legalábbis egy szeletét láthatja annak a rendszernek, mely mindig is megoldandó problémát jelent a társadalomnak. Ez egy olyan téma, amivel minden társadalomnak foglalkoznia kell. A könyv bemutatta, hogy az előző századokban hogyan alakítottákk ki azt a rendszert, amely a gyermekek jólétét tűzi ki céljául. A könyvet ennek az ügynek a szellemében állítotam össze, mert vallom, hogy ennek a zászlónak sosem szabad lankadnia, mindig a szemünk előtt kell lobognia.