Varsói koalíciós matt

Jelen körülmények között teljesíthetetlen feltételekhez kötötte visszatérését a koalíciós tárgyalásokhoz a Polgári Platform (PO), így ezt visszautasítva kisebbségi kormányt alakít Lengyelországban a választásokon győztes Jog és Igazságosság (PiS). Ezzel mindinkább lezárulni látszik az út a két mérsékelt jobboldali párt inkább pszichés, semmint koncepcionális problémákból adódó ismételt közeledése felé.

Kisebbségi kormány megalakítását jelentette be szombaton a Jog és Igazságosság pártjának miniszterelnök-jelöltje. Kazimierz Marcinkiewicz hétfőre ígérte a kabinet összetételének ismertetését, annyit megjegyezve, abban nemcsak a PiS tagjai kapnak majd helyet. Egyúttal ismét demonstrálta nyitottságát potenciális koalíciós partnere irányában, aláhúzva, hogy pártja számít a Polgári Platform parlamenti támogatására. Az együttműködés módozataira utalva közölte, arra kéri a PO-t, hogy meghatározott időtartamra írjanak alá egy megállapodást a kormányprogram megvalósítására. Ezzel összefüggésben elsődleges feladatnak nevezte a jövő évi költségvetés tető alá hozását. Ezzel párhuzamosan egyébként a miniszterelnök-jelölt gazdasági elképzeléseit kompromisszumként érezhetően közelítette partnere programjához, ami arra utalt, hogy valóban akarja a koalíció létrejöttét.
Marcinkiewicz bejelentése többek számára némi meglepetést okozott – a kijelölt kormányfő ugyanis korábban hétfőig szabott határidőt a koalíciós tárgyalások lezárására –, ám kétségkívül jó húzásnak bizonyult, hiszen színvallásra késztetve a kettős vereségüket nehezen megemésztő partnerpártot, felgyorsította a dolgok menetét. Annyit legalábbis sikerült elérni, hogy a PO valamivel világosabban fogalmazzon. Donald Tusk, a párt vezetője és vesztes elnökjelöltje tegnap fő feltételként jelölte meg, hogy a kormány vezetését Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke vegye át Kazimierz Marcinkiewicztől, továbbá a PiS mondja fel a nem hivatalos, „taktikai” szövetséget a populista Önvédelemmel.
Megfigyelők szerint ezek a feltételek azonban nem igazán könnyítik meg a koalíció összeállását. Elsősorban azért, mert továbbra is inkább a PO belső megosztottságát és bizalmatlanságát tükrözik. A kettős vereség után a párt elnöke, Donald Tusk érezhető letargiában van, az új felállásban az utolsó pillanatig meghatározó szerepre készülő platform pedig az új helyzetben nem tudja eldönteni, számára mi lenne jobb. A meghatározó egyéniségek közül alárendelt partnerként sokan érezhetően tartanak a kormányzati szerepvállalástól, nem utolsó sorban azért, mert az elkövetkező évek dönthetik el azt is, középtávon milyen is lesz a jobboldal, és a PiS és a PO közül melyik lesz a vezető erő. A tanácstalanságot sokszor érthetetlen feltételekkel próbálják leplezni, azt sugallva, hogy valójában Kaczynskiék nem akarják a koalíciót. Idetartozik most az is, hogy az ikrek egyikét, a pártelnök Jaroslawot akarják kormányfőnek, ami furcsa lenne annak fényében, hogy testvére az elnök. Nem beszélve arról, hogy két hete még éppen az ellenkezőjét követelték. Aztán a folyamatos ijesztgetés a szélsőségesekkel. Szakértők ezzel kapcsolatban rámutatnak, a PiS naponta kétszer jelenti ki, hogy nem kíván a PO-n kívül mással koalícióra lépni, ennél többet azonban csak akkor tehet, ha a Polgári Platform határozottan kiáll a kormányzás mellett. A Jog és Igazságosság ezt Tusk szavaiból nem érezte, s mint Adam Bielan, a PiS parlamenti képviselője fogalmazott, a PO „trükkjéről van szó, amellyel el akarja hárítani a felelősséget a koalíciós tárgyalások összeomlásáról”.