Nem a könyörtelen kapitalizmusról, és nem is a posztszocialista államok rablógazdálkodásáról szól az az üzleti iskola, amelyet Mészáros László a magyar fiatalokkal meg szeretne ismertetni. Nem arról, amit az elmúlt tizenöt évben itthon magunk körül láttunk. Meggyőződése, hogy létezhet és eredményes lehet egy tisztább értékrenden alapuló üzleti környezet. Ebben a tőke érdekeltsége mellett a keresztényszociális gondolatoknak is érvényre kell jutniuk. Az eddig egyházi középiskolákban meghirdetett programra százezer dollárt tett le. Gondolataihoz társakat is talált: Joseph F. Salamont, a buffalói állami egyetem professzorát és az Amerikából hazatért diplomásokat. Ők adják az oktatói hátteret. Támpontokat adnak ahhoz, hogy milyen tárgyi, módszertani alapokra épül fel egy vállalkozás, miként kell a pénzzel, az idővel, a tehetséggel gazdálkodni, mit jelent a csapatmunka.
Irodájának egyik falán a szakmai elismerések mellett ott látom fiatalkori arcképét, a kereten jelzésszerűen egy nemzetiszínű szalag darabja. Csak, hogy el ne feledjem, honnan is indultam – mondja mosolyogva.
Tizenöt éves koráig nevelkedett Magyarországon.
– Színjeles tanuló voltam, de megmondták, ne reménykedjek a továbbtanulásban. Amikor kilakoltattak minket, az ávósok parancsára nekem kellett a falról a keresztet leszedni – idézi fel ezeknek az időknek a hangulatát. Településük közel esett az osztrák határhoz és egy barátjával 1955-ben úgy döntöttek, átszöknek Ausztriába. Bő egy esztendőre rá érkezett meg hajóval az Egyesült Államokba. A kikötőben, az ünneplő tömegtől tudta meg, hogy Magyarországon kitört a forradalom. A kanadai határhoz közeli Buffalóba vitte további útja. A városban a Katolikus Karitász szervezet segítette, de ő maga is mindent megtett, hogy boldoguljon. Dolgozott konyhai mosogatóként, gyárban és egy percig sem tett le arról, hogy egyetemre menjen. Egy rákkutató intézetben takarított, innen egy orvosi laboratóriumba került. Azután, ahogyan a romantikus regényekben szövik a mesét, felfigyeltek rá.
– A hatvanas évek vége felé talán jobban odafigyeltek az emberek egymásra, mint manapság – jegyzi meg. De amit változatlannak tart: ha valaki tehetséges és tud valami különlegeset, azt ma sem gáncsolják, hanem „lökik előre”. Hiszen ez a tőke, a tulajdonos érdeke is.
Vagyonának története a következő: miközben – immár a számítógépekkel – dolgozik, megszerzi diplomáját is. Eközben megalapozza első komputer-tanácsadó cégét. A Compro (Computer Professionals) pár éven belül már több államban, illetve városban működtet irodákat, háromszáz tanácsadóval. Később igen előnyös vásárlási ajánlatot kap egy multinacionális vállalattól, ezért eladja a céget. Második vállalkozása a VTG, (Vice Technologies Group) – a telefon és számítógép közötti technikai kapcsolat kiépítésén alapul. Ezt sikeres felfutását követően 2000-ben értékesíti. Ettől kezdve fordul érdeklődése egyre inkább Magyarország felé. Látja, sőt megtapasztalja a hazai piacgazdaság és üzleti kultúra árnyoldalait is. Csupán egy jelenséget említ.
– Elképesztő például a korrupció, ami a gazdasági pályázatokat kíséri. Nálunk is volt egy időszak, amikor ezek a dolgok nem mentek tisztán. Több esztendei kemény jogi procedúrába tellett, míg sikerült egy-egy precedensértékű ügyben a tisztességtelen üzleti magatartást, csalást bizonyítani. De ennek nyomán olyan törvények születtek, amelyek a korrupciót visszaszorítják. E törekvést nagymértékben segíti, hogy az amerikai bíróságok nem a céget, hanem a részvényeseket, a befektetőket védik. Ezért, ha bebizonyosodik, hogy nem tartották be a tiszta verseny szabályait, vagy a cégek vezetésébe baráti, rokoni alapon és nem a teljesítménye által kapott pozíciót valaki, rendkívül súlyos jogi következményekkel jár. Ezen túl pedig a társadalom morális ítéletével is számolni kell.
– Az ön pályája során mindig bevált a tisztességes üzleti magatartás?
– Úgy érti, becsaptak-e? Igen, előfordult. De sosem vágtam vissza. Még az is megtörtént, hogy megloptak. De nem sikerült elérniük, hogy tönkretegyenek, és azt sem, hogy nagyon túljárjanak az eszemen. Megesett, hogy egy-egy beosztottam „megbotlott”, de miután megbeszéltük a dolgot, rendszerint adtam még egy javítási esélyt. Voltak helyzetek, amikor megéreztem, hogy a tárgyalópartnerem nem korrekt. De több a jó tapasztalatom. Harminc éve élek házasságban, feleségemmel, Donnával, ő ír-olasz származású. Két gyermekünk van, a fiam, az Intel cégnél van vezető állásban, a lányom még a felsőfokú tanulmányait folytatja. Gyakran látok vendégül Magyarországról fiatalokat. Előfordult, hogy meglátván az itteni környezetem, nehezen ugyan, de kibökték, hogyan lehetett az én elveimmel eljutni idáig?
– Utalt rá, hogy magyar fiatalok egyre gyakrabban keresik meg támogatásért, vagy hogy segítse itteni tanulmányaikat. Reálisak-e az elképzeléseik az itteni érvényesülésről?
– Bármily tehetségesek és képzettek, lelkileg nincsenek felkészülve arra, mit jelent minden háttér nélkül, a semmiből valamit teremteni. Sem Magyarországon, sem itt nem látom már azt a belső hajtóerőt, elszánást, ami a hozzám hasonlókat előrevitte. Még azoknak is egyre nehezebb – a törvényes lehetőségek által megengedett – állást találni, akik az itteni egyetemeken megküzdöttek a másoddiplomájukért. Határozott cél, akaraterő és az átlagon felüli tudás vagy specialitás kell manapság ahhoz, hogy valakire a „nagyok” felfigyeljenek.
Mint utal rá, a jóhiszeműsége mellett pénzügyekben mindig nagyon óvatos volt. A privát pénzköltésben sem híve a divatnak, a bankkártyarendszernek meg végképp nem. Fenntartásairól így beszél: – Itt, ha állásod van, könnyen kapod a kölcsönt, minden a fogyasztásra ösztönöz. Ám ha valaki elveszti az állását vagy súlyosan megbetegszik, és nincs nagy tartaléka, egy idő után a fedelet is elveszik a feje fölül.
A pazar, úszómedencés villa, a legújabb sportautó ugyan ellentmondani látszik az óvatosságnak, ám az elvek, azok elvek. Ő marad a jól bevált csekk-könyvénél, ahol az aláírásnak súlya van, és amíg kitölti a rubrikákat, az némi megfontoltságra ösztönöz. Ugyanakkor azt gondolja, hogy amit a magyar fiatalokért tesz, nem kidobott pénz. A MICE Alapítvány (Meszaros International Center of Entrepreneurship) és a VTP (Vállalkozói Tréning Alapítvány) a kelet-európai térségben az etikus üzleti oktatás központjává szeretne válni. Nem akar „amerikanizálni”, messzemenően figyelembe veszi a nemzeti, kulturális adottságokat és a tényleges szükségleteket. Az ország több pontján és a határainkon túl, Erdélyben és a Felvidéken is nagy sikerrel zárultak eddigi üzleti tanfolyamaik.
Valamit visszaadni a szülőföldnek. Amherst szintén a Buffalót övező elegáns kertvárosok egyike. Mechtler László onkoneurológus-professzor három klinikán tölt be vezető pozíciót, és idejéből, energiájából még arra is telik, hogy a Magyar Amerikai Orvos Szövetség életében aktívan részt vegyen. Hétvége van, és az a ritka alkalom, hogy szabad az estéje. Barátai, ismerősei érkeznek, jó néhány kilométer autózás után, hogy egy jót beszélgessenek. Angolul és magyarul folyik a szó. A gyerekek, a három nagy lány és az ő pajtásaik szintén itt vannak. Kezd megtelni a tágas ház, Kati, Mechtler László felesége – láthatóan élvezi a nyüzsgést. Ő is orvos, de a gyerekek nevelése és a kiegyensúlyozott magánéleti háttér fenntartása miatt háttérbe szorította szakmai ambícióit. Ahogyan érzékelem, ezért sem a társadalmi státusa, sem az iránta érzett megbecsülés nem csorbult.
Mechtler László a második generációs magyarok közé tartozik. Orvosi tanulmányait az Egyesült Államokban és Magyarországon végezte, feleségét Budapesten ismerte meg. Húsz esztendeje telepedtek le itt. A park végén ott a tó, a kertek, az erdők. De Kati nem titkolja, hogy olykor rátör a honvágy, ezért különösen örül annak, hogy a legnagyobb lány Budapesten tanul majd… Ami azt illeti, Mechtler László is keresi a módját, hogy amit itteni praxisa alatt elsajátított, abból átadjon valamit az itthoniaknak.
– Nem csak én gondolkodom így, hiszen a Magyar Amerikai Orvosok Szövetségének mintegy 3-400 tagja van és 700 magyar származású orvosról tudunk. Az évente tartott egyhetes konferenciáinkon a beszélgetéseik nem csupán szakmai, társadalmi szempontból érdekesek. Ilyenkor szóba kerül az is, hogy bár Magyarországon a rendszerváltozás óta számos területen pozitív változások történtek, az egészségügyre mindez nem vonatkozik. Csaknem tíz éve indítottunk el egy ösztöndíj-lehetőséget. Ebben a buffalói egyetem és kórház, valamint négy magyarországi egyetem működik együtt. Utolsó éves magyar medikusokat fogadunk, akik három hónapot töltenek itt. Ezalatt nemcsak a szakmai nyelvet gyakorolják, hanem bepillantást nyerhetnek az itteni gyógyító tevékenységbe. A másik programunk a három-négy éve végzett orvosokra vonatkozik. A cél az, hogy megismerjék az itteni ellátási rendszert és a módszereinket. Nem utolsósorban pedig a szemléletet, amely a kollégák közötti együttműködést és a beteg és az orvos kapcsolatát jellemzi. Az itteni gyakorlatban természetes a teljes körű felvilágosítás a beteg állapotáról. Magam mindent elmondok a gyógyítási lehetőségekről, az esélyekről. Magyarországon azt szokták mondani, hogy a beteg nem tudja majd elviselni az igazságot. Tapasztaltam, hogy az emberek, ha nehéz is számukra, de sokkal többet képesek elviselni, mint feltételezzük. Ha eltagadnám a valóságot, megfosztanám őt attól a lehetőségtől, hogy az életével, az idővel saját belátása, helyzete szerint rendelkezzen. Maga a jogi háttér, a biztosítási rendszer, a betegjogi képviselet sem teszi lehetővé, hogy ne az igazat közöljük.
Mint Mechtler professzor említi, az utóbbi tíz évben ő maga ötvenöt magyar orvos amerikai gyakorlatát segítette elő. Noha a logikus az lett volna, hogy tudásukat Magyarországon kamatoztassák tovább, többségük nem tudott ellenállni az anyagilag, szakmailag összehasonlíthatatlanul kedvezőbb amerikai állásajánlatoknak.
A professzor megemlíti, hogy felmerülnek kételyek, vajon az adott lehetőséggel, nem járulnak-e hozzá a magyar egészségügy további gyengítéséhez? De az is tény, hogy felelősségteljes döntésekről van szó. Van arra is példa, hogy a néhány esztendei amerikai praktizálás után, visszatérnek Magyarországra. A személyes boldoguláson túl, ezek a már befutott emberek ma ugyanúgy segítik a náluk fiatalabb kollégákat, mint ahogyan annak idején velük történt. Ennek a szakmai hálónak, a magyar orvosok tudásának komoly értéke van az Egyesült Államokban.
origo.hu
Nem fog hinni a szemének – Mutatjuk, milyen esszéket írt volna a ChatGPT a magyarérettségin!
