Előbb Franz Müntefering elnök mondott le tisztjéről az SPD élén, majd tegnap a bajor CSU-t vezető Edmund Stoiber jelentette be, nem vállal miniszteri megbízatást az esetleges nagykoalíciós kormányban, inkább marad Münchenben mint tartományi miniszterelnök. Ezzel semmissé vált az utóbbi hetek bizakodó eufóriája. A tárgyalóasztalnál már nem két nagy néppárt képviselői ülnek szemben egymással, hanem olyan politikai erők küldöttei, akiket belső villongások és nehézségek befolyásolnak. A kezdetben a CDU/CSU–SPD szövetség létrejöttében bízó hangulat váratlan fordulóponthoz érkezett.
A tárgyalásokat vezető Angela Merkelnek már most azt kell bizonyítania, hogy képes összefogni az egymástól eltávolodó erőket. Ha e feladatot nem lesz képes megoldani, akkor a nagykoalíció története be is fejeződött anélkül, hogy a kormány megkezdhette volna a munkáját. Ha ez bekövetkezik, két megoldás lehetséges: az úgynevezett közlekedésilámpa-koalíció a CDU– CSU, a liberális FDP meg a Zöldek részvételével vagy új választás kiírása.
Guido Westerwelle FDP-elnök azonnal közölte, pártja felkészült a kihívásra. A Bundestag törpéjének számító Zöldek egyelőre nem mutatnak hajlandóságot erre a merésznek mondható megoldásra.
*
Elsődlegesen a szociáldemokraták sodorták a csőd szélére a német koalíciós tárgyalásokat. Az SPD elnöksége lemondásra kényszerítette Franz Müntefering pártelnököt, a kereszténydemokratákkal folyó megbeszélések frontemberét. Ezzel a nagykoalíciós tervek válságos helyzetbe jutottak, még mielőtt kijelölték volna a kereteit.
Gerhard Schröder után a szociáldemokraták másik vezéregyénisége is feladta a küzdelmet az egyre inkább balra eltolódó belső ellenzék nyomására. Franz Müntefering, aki hivatalba lépése alkalmából a pártelnöki megbízást a pápa pozíciója utáni legszebb feladatnak nevezte, levonta a következtetést abból a vereségből, amelyet az új főtitkár megválasztása során szenvedett el. Az elnökség nem az általa favorizált jelölt mellé állt, hanem az utóbbi hónapok során ismételten kritikus állásfoglalásokkal feltűnő fiatalaszszonyt, Andrea Nahlest támogatta, 23:14-es eredménnyel.
A helyzetet bonyolítja, hogy miközben Andrea Nahles egy tegnapi interjúban végül mégsem zárta ki, hogy végül is lemond jelöltségéről, Müntefering is úgy nyilatkozott, hogy bizonyos feltételek mellett kész elvállalni az elnökséget.
A kereszténydemokraták két esélye jogos. A harmincöt esztendős Andrea Nahles nemcsak a hierarchiában feltörekvő fiatal korosztály rebelliseit képviseli, hanem a párt kritikus balszárnyának érdekeit is. Az általa alapított „demokrata baloldal fóruma” már Schröder reformpolitikáját is támadta annak szociális igazságtalanságai miatt, és határozottan követelte például a vagyonadó ismételt bevezetését, az örökösödési adó megemelését. Müntefering abban bízott, hogy személyes hatalmával és befolyásával sikerül gátat emelni az SPD belső ellenzéke elé. Most viszont kénytelen volt belátni, hogy elszámította magát. Bejelentése, hogy a két hét múlva lebonyolítandó pártkongresszuson nem pályázik az elnöki tisztségre, lavinahatású volt. Edmund Stoiber CSU-elnök szerint Müntefering (esetleges) lemondásával új politikai helyzet alakult ki, és ennek eredményeként ő is meggondolta magát – nem vállal miniszteri feladatot a Merkel-kormányban. Meglátása szerint – mint tartományi miniszterelnök – a Bundesratban hatásosabban befolyásolhatja a szövetségi politikát, és támogathatja a kabinet stabilitását. A két nagy kaliberű politikus visszakozása hathatósan gyengíti Angela Merkel fáradozásait. A koalíciós tárgyalások eddigi alappilléreit a három érdekelt párt (CDU, CSU, SPD) elnökeinek jelenléte alkotta. Müntefering és Stoiber tartózkodásával felborul a nagykoalíció egyensúlya, és a káosz jelei mutatkoznak a német belpolitikában.
origo.hu
Lemondott a mandátumáról a magyar ellenzéki képviselő
