Olyan ez, mint egy házasság huszonöt évi együttlét után: senki sem hisz már a szerelemben. A kilencvenes évek reménnyel teli lelkesedése a múlté – fogalmazott az Európa Tanács küldöttségének egyik lengyel tagja a mai csecsenföldi helyzetről. Valóban, mársenki nem akar mást, csak nyugodt életet. Csecsenek és oroszok egyaránt belefáradtak az évtizedes háborúzásba, így jobb híján elfogadják a jelenlegi status quót. A patrióta kaukázusiak számára mindez azt jelenti, hogy a köztársaság végleg visszatér Oroszország kebelére, míg Moszkva kénytelen beletörődni a helyi hatalom bizonyos autonómiájába.
E kompromisszumra tett pontot jogi értelemben a mostani parlamenti választás, amely már létével is igazolta a szeparatista erők marginalizálódását. Moszkva számára ez egyértelmű siker, bár helyzetének csecsenföldi megszilárdítása egyúttal azzal is járt, hogy Baszajevék előremenekülve, Csecsenföldön kívül igyekeznek borsot törni az orra alá. Mindez arra kényszeríti a Kremlt, hogy az egész Észak-Kaukázusra terjessze ki a stabilizálást, ami egyelőre még meghaladja az erejét. Mivel ez tágabb értelemben már korántsem csupán orosz érdek, e téren a közeljövőben talán a korábbinál nagyobb megértés fogadja erőfeszítéseit a nemzetközi közvélemény részéről.
E kihíváshoz képest magában Csecsenföldön a helyzet már-már unalmas. Itt Ramzan Kadirov klánja ura a helyzetnek, ami e térség fogalmaiban gondolkodva nagyjából a stabilitást jelenti. Éppen ezért nehezen értelmezhetők azok a nyugati kritikák, amelyek a demokrácia gyengeségét kérik számon.
origo.hu
Brutális verekedés szakította meg a majálist – videó
