Cegléd az Alföld közepén, egy teknőben fekszik, belvizes területen. Létkérdés a csatornázás, mert pillanatnyilag a saját szennyvizünkben tocsogunk – magyarázza Takáts László, a Fidesz önkormányzati képviselője, aki szerint már nincs más út, csak az „előre” – az uniós elvárásoknak megfelelően előbb-utóbb úgyis meg kell csinálni, de ha most elszalasztja a lehetőséget a város, mindez sokkal több pénzbe kerül majd az embereknek. A közfelháborodást így is az váltotta ki, hogy az első tájékoztatások szerint háztartásonként 340 ezer forint lett volna a lakossági hozzájárulás. Aztán az összeg – ki tudja, miért – csökkent 280 ezer forintra. De – mivel nincs pontos költségvetés – ez is csak becsült összeg. Az emberek pedig joggal tették fel a kérdést: hogyhogy a szomszédos Kecskeméten fele ennyit sem kellett fizetniük a polgároknak?
Takáts képviselő szavaiból kiderül: bármilyen furcsa, a környezetvédelmi szempontból kiemelt fontosságú beruházás kisiklása rögtön az uniós pályázati pénz megnyerésével kezdődött. Nem volt elég jó a lobbimunka. Ugyanis a város – Kecskeméttel ellentétben – nem kapta meg a teljes területének csatornázásához szükséges összeget. Pedig Ceglédnek két országgyűlési képviselője is van: Czinege Imre, a helyi kórház főorvosa, aki az MSZP-listáról jutott a parlamentbe, és az MDF-es Csáky András, akit a polgárok megválasztottak. A Sós János polgármester vezette baloldali többségű képviselő-testület pedig készségesen meghajolt az illetékes magas helyekről jövő sugallatoknak, miszerint jobban járnak, ha kevesebbel is beérik, különben ismét elutasíthatják a pályázatukat, mivel „nincs pénz”. Így állt elő a helyzet, hogy a szükséges csaknem 6 milliárd helyett 3,7 milliárd forintot ítéltek meg a városnak. Ez az összeg azonban csak a sűrűn lakott belső kerületek csatornázására szolgál. A pályázat elbírálóinak indoklása szerint a kimaradó peremkerületek ritkán lakottak, ezért a csatornázás támogatása nem indokolt. Ez azonban nem igaz – állítja Takáts –, hiszen a közel 1800 háztartás zöme sűrűn lakott részeken fekszik, az újvárosi részt például egyszerűen a középen futó utca mentén kettévágták. Akadnak olyan részek is, ahol valóban kevesen laknak, és ráadásul a jövedelmi viszonyok is roszszak – zömében a cigány kisebbség él errefelé, ezeknek a területeknek a kihagyása azonban látványosan nem csökkentené a költségeket – érvel.
– Ezért is támogattuk a testületet abban, hogy megpróbáljuk az egész város területén kiépíteni a csatornahálózatot. Erkölcsileg ugyanis vállalhatatlan, hogy különbséget tegyünk a polgárok között. Az egészséges környezethez, alapvető közszolgáltatásokhoz mindenkinek egyaránt joga van – összegzi Takáts László a Fidesz álláspontját. Csakhogy ez a döntés azzal járt, hogy a lakossági hozzájárulás összege a duplájára emelkedett. Cegléd nem a milliomosok városa, a háztartásonkénti közel 300 ezer forint sokkolta az embereket. A város ugyan kidolgozott egy konstrukciót, amely szerint vízközműtársulatot hoztak volna létre, és a lakás-takarékpénztárba való belépéssel, 80 hónapon át havi 3100 forintos törlesztéssel lehetett volna kiegyenlíteni a számlát. Ám sokakat megijesztett a több mint hat évre szóló eladósodás lehetősége. A havi pár ezer forint első pillanatban nem tűnik soknak, de érthető például egy egyedülálló nyugdíjas riadalma, aki még a vízzel is spórol, s a beruházás miatt a csatornadíjjal már növekszik a rezsije, plusz még ott a törlesztés is… Akkor mi marad villanyra, gázra, élelemre, gyógyszerre? És ki tudja, hogy milyen árak lesznek hat év múlva? És mennyivel emelkedik a törlesztés az inflációtól? És mi van akkor, ha valaki egyszer csak nem tud törleszteni? Elárverezik a házát? Lehet-e ilyen terheket rakni az emberek vállára az egyenlőség jegyében? – csak sorjáztak a kérdések, amiket senki nem válaszolt meg egyértelműen.
November elején négy lakossági fórumot is tartottak a csatornázásról. A kételyek nemhogy csökkentek volna, hanem tovább nőttek. A Harmadik Út – a MIÉP és a Jobbik szövetsége – aktivistái valamennyi fórumon részt vettek. Ahogy Korondi Miklós, a szövetség országgyűlési képviselőjelöltje mondja, egyértelmű a kép: szerinte a fizetőképes lakosság megsarcolásával akart a városvezetés jó pontokat szerezni a hátrányos helyzetű polgárok között, voksszerzési célzattal. Úgy véli: a polgárok mindenekfeletti egyenlőségének hangoztatása sem állja meg a helyét, hiszen a Széchenyi-terv támogatásával felépített gyógyfürdő megnyitása óta frekventált helynek számító Öregszőlő mindenképpen kimaradt volna a csatornázásból. Az ottaniak talán nem számítanak? Miközben olyan részekre is elvitték volna a szolgáltatást, ahol még a víz sincs bevezetve a házakba, nem beszélve arról, hogy az ott élők nagy valószínűséggel nemhogy a több százezres hozzájárulást, de még a havidíjat sem igen tudják kinyögni. Az ő részüket minden bizonnyal a fizetőképes többség fedezi majd az idők végezetéig. A voksszerzésen túl szerintük ennek hátterében a város telekspekulációs szándékai állnak. Cegléd köztudottan csőd közeli helyzetben van, a külső területei viszont jobb áron értékesíthetők, ha van csatorna. Mindezek fényében a Harmadik Út álláspontja az volt: egyelőre csakis azt a területet csatornázzák, amire az unió támogatást adott. Ez még elviselhető terhet jelent a háztartásoknak. A városvezetés pedig tegye végre a dolgát, és lépjen fel erélyesen a ceglédieket ért pályázati diszkrimináció ellen, követelje ki a forrásokat a teljes terület csatornázásához – szögezte le. Takáts László szerint azonban a helyzet korántsem ilyen egyszerű. Ugyanis ha a város csak a támogatott belső területeket csatornázza, elveszti minden további esélyét bármiféle uniós támogatásra. Ennek az az oka, hogy a város csatornázottsága túllépi a 70 százalékot, s így végleg kiesik azon települések köréből, amelyek pályázhatnak közműfejlesztésre. Tehát a külső, nem támogatott részek csatornázását Ceglédnek majd mindenféle támogatás nélkül, önerőből kell elvégeznie, aminek a költségeit – az Alkotmánybíróság határozata szerint – kivetheti az önkormányzat a lakosságra. A mostani konstrukció szerint még van lehetőség a részletfizetésre, akkor már nem lesz, s a nem fizetők ingatlanjára a város ráterhelheti a tartozást. Ami most kijön körülbelül 250 ezerből, akkor akár a kétszerese is lehet. Tehát mindenki rosszabbul jár, mint most. Takáts László egyébként megérti a polgárok felháborodását, és – mint mondta – a történtek ismét élesen rávilágítanak a városvezetés tökéletes alkalmatlanságára. Az, hogy mindez így alakult, felelőtlen, rossz döntések sorozatának köszönhető. Kezdve a pályázástól, és folytatva a sort a rendkívül rossz kommunikációval. A támogatást már tavasszal elnyerte a város, és egyszerűen megdöbbentő, hogy október–novemberig gyakorlatilag nem történt semmi az ügyben. Most már csak a kármentés az egyetlen út.
– Az utolsó pillanatokban vagyunk, kezdünk kicsúszni az időből amiatt, hogy az embereknek senki sem mondta el értelmesen, hogy miről van szó, mi a tét, mik a lehetőségek. Nem hagytak időt a nyilvános vitára, a mérlegelésre. Nem csoda, hogy félinformációk keringenek, hogy mindenki bizonytalan, hogy most már esetleg nem tudjuk létrehozni a közműfejlesztési társulatot sem, kútba esik a lakás-takarékpénztárral kötött, kötendő szerződés, mivel nagyon kevesen írják alá a jelentkezési ívet – magyarázza Takáts László, hozzátéve azt is, hogy a Fidesz politikai tőkét kovácsolhatott volna az ügyből, de nem tette, mivel a csatorna a város elemi érdeke. Most is azt mondják, meg kell csinálni, mert ez az utolsó esély. De ha így megy tovább, végleg elúszik a támogatási pénz. Ezért viszont Sós János polgármester és Czinege Imre képviselő is felelős. A szocialista Czinege lobbimunkájából mindössze annyira futotta, hogy a várost sorra megtisztelték villámlátogatásukkal a szocialista kormányfők.
Kuthy Károly nyugalmazott ceglédi mérnök egészen más szempontból közelíti meg a kérdést:
– Hol a város önereje? Emlékszem, a negyvenes évek elején, a háború alatt csatornázták Cegléd egy jó részét a belvíz miatt. Egy fillért sem kértek a lakosságtól – pedig háború volt. Azért fizetjük az adót, hogy abból gazdálkodjon az önkormányzat. Egyébként pedig, ha a mi hozzájárulásunkat is kérik, akkor adjanak érte részvényeket. Másképp ugyanis nincs semmiféle garancia arra, hogy a lakosság milliárdos hozzájárulásával létrehozott közműtársaság közösségi tulajdonban marad, nem privatizálják majd – fejtegeti. Takáts László ennek kapcsán annyit mond: a csatornahálózatot tartósan önkormányzati tulajdonban kívánják tartani, a Fidesz javaslatát, ami ezt garantálja, reményeik szerint még decemberben elfogadja a testület.
„Ha az unió csatornát akar, fizesse ki. Nekem nem kell. Ha lenne kétszázezer forintom, inkább a tetőt csináltatnám meg, mielőtt ránk szakad” – mondja egy középkorú férfi a Kabak kocsmában. A piacon, a boltokban zömmel ennél cifrább vélekedéseket hallani.
n
megváltoztatott döntés. Miután kiderült, hogy a lakosság döntő többsége még a támogatott részeken sem írja alá a csatornázást – egy sebtében összehívott rendkívüli ülésen a képviselő-testület megváltoztatta korábbi döntését: csak a támogatott területet csatornázzák, ami a becslések szerint 115 ezer forintos hozzájárulást jelent majd mintegy 6 ezer háztartásnak. S hogy a többi városrésszel mi lesz? Ki tudja… A kör bezárult. A Fidesz úgy véli, a várost támogatott és nem támogatott részre kettészakító pályázati döntés, a rossz kommunikáció, a ceglédiek pénztelensége oda vezetett, hogy a jövő szempontjából egy igen rossz félmegoldás valósul meg. A beruházásnak csak akkor van értelme, ha a település teljes területén megvalósul, hiszen a csatornázatlan részeken ugyanúgy folyik majd tovább a talajvíz szennyezése, a vízbázis veszélyeztetése. A Harmadik Út azt mondja: győzött a józan ész.
A csatornaügy egy időre nyugvópontra jutott. De a kérdések ott maradtak: milyen alapon diszkriminálták Ceglédet, miért kapott kevesebb pályázati pénzt, mint a többi város? Ki ezért a felelős? Összességében, hosszú távon mennyibe fog kerülni ez az elbaltázott beruházás a polgároknak? Czinege Imre a CTV-nek úgy nyilatkozott: „Az Orbán-kormány idején is pályázott a város, akkor nem nyertek. Az akkori Fidesz-képviselők vagy nem akartak, vagy nem tudtak lobbizni. Neki legalább ennyit sikerült elérni.”
A polgármester azt mondja: az önkormányzat minden tőle telhetőt megtett az ügy sikerének érdekében. Könnyű visszafelé mutogatni, de nincs értelme: a teljes csatornázás a lakosság ellenállásán bukott meg, nem a kommunikáción. A pályázat nem a gyenge lobbimunka miatt kapott csak részleges támogatást, hanem azért, mert a szakmai bírálók így döntöttek. A város legfeljebb annyit tehetett volna, hogy lemond a lehetőségről. Sós János maga is őszintén sajnálja, hogy így alakult, de úgy véli: az is nagy eredmény, hogy a több mint ötezer háztartás csatornázását meg tudják oldani. Ő hisz benne, hogy lehet majd pályázati forrásokat találni a peremkerületeknek is. Optimizmusának – az ellenzék szakértői szerint – sajnos vajmi kevés alapja van.
origo.hu
Emberfeletti munkával mentettek életet a rakamazi rendőrök
