Hogyan legyél humoralista (110.)

(…) Hol az ellenség?
Az ellenség az apparátus. Nem volt könnyű megtalálni. Csaknem mindenki tudta, hogy az ellenség életrontó hatalom, már csak azért is, mert csaknem mindenki azonos okokból szenvedett. A sötét pontot azonban a technikában keresték, többen az államban, a gazdaságban, a természettudományban. Az apparátus egyetemes létrontásrendszer, amely az emberi lét minden területén, technikában, államban, tudományban megnyilatkozik. Jellemzője, hogy s z e m é l y t e l e n.
Mint életrend jelentkezik, éspedig, mint észszerűség, amelynek előnye, hogy könnyen megvalósítható, mert gyakorlati és hasznos. Mint józan okosság jelentkezik, amely a dolgokat megkönnyíti és leegyszerűsíti. Tévesen és felületességből az ellenségnek a gépet tartották és tartják, mert abban a hiszemben vannak, hogy a lényeg a mechanizálódás. A mechanizálódás azonban merő külső mozzanat; az apparátus é l e t r o n t á s.
A gépesítés az apparátus következménye. A gombnyomásra működtethető organizáció. Mert a technika nem autonóm koncepció, hanem – különösen modern alakjában, mint rakéta és atomtechnika, távkémkedés, mesterséges agyvelő – a létrontás apparátusának e s z k ö z e. Az apparátus legerősebb hatalmi területe nem is a technika, ez csak az apparátus ősképének kézzelfogható megjelenése; A LEGNAGYOBB HATALOM A HIVATAL (BÜROKRÁCIA.) Iparvállalat, bank, párt, hadsereg, tudomány. Ahol az élet szervetlen organizációvá alakul át, vagyis ahol az apparátus e m b e r t v e z é n y e l.
Régebben az apparátus nem is volt felismerhető; nagyméretű pénz-, hadi-, politikai apparátusok a második világháború után keletkeztek. Az apparátus még nem teljesen összefüggő egyetemes és egységes létrontás-rendszer, de a század hatvanas éveiben már minden jel arra vall, hogy a démoni sötét s z ö v e t s é g e k jegyében. Az e g é s z lakott Földre, és az e g é s z l é t területére kiterjed. Ami pedig a legfontosabb, kétségtelenné vált, hogy azt senki sem csinálja, hanem l e g y ő z h e t e t l e n h a t a l o m m á – mint mondják – EMBERI AKARATTÓL FÜGGETLENÜL LETT.
(…) Az ember persze azokat az eszméket, amelyeket megvalósít, n e m m a g a g o n d o l j a k i. Az életet irányító gondolatok TERMÉSZETFÖLÖTTI LÉTSZINTRŐL SUGÁROZNAK, ezért egészen ritkán történik meg, hogy azokat csak e g y e t l e n kivételes ember fogja fel; azokról többnyire több ember szerez tudomást, egymástól távol eső helyeken, egymástól, teljesen függetlenül.
Ilyesmit mond Platon is, amikor az i d e á k r ó l beszél. Az emberi létet b e f o l y á s o l ó eszméket magasabb, főként t á g a s a b b l é t s z i n t r ő l kapjuk és ezek azok, amelyek az életünket i r á n y í t j á k. Természeti lényünk ezeknek az eszméknek csupán a f ö l d i s é g b e n megvalósító szerve.
AZ EMBER CSAK AFÖLÖTT DÖNT, HOGY MILYEN ERŐT FOGAD MAGÁBA, és azt m i l y e n m é r t é k b e n valósítja meg. Az erő természetén és jellegén változtatni n e m tud. Ezért az élet ellen elkövetett bűncselekmények, gyilkosság, háború, kivégzés, nemcsak igazságtalanok, hanem tökéletesen értelmetlenek, mert az ember életét veszik el olyan cselekményekért, amely cselekmény ö s z t ö n z é s e n e m a z e m b e r b e n v a n.
AZ ÉLET MAGA ÁRTATLAN, és semmi egyéb, mint méz – mint a Vedanta mondja. AZ EMBERBE AZ ÉLETTŐL FÜGGETLEN IDEA, GONDOLAT, ESZME SUGÁRZIK, ÉS ENNEK SUGALLATÁRA VAGY KÉNYSZERÉRE CSELEKSZIK.
Ez a hagyomány tanításának egyik leglényegesebb része; azzal egybekötve, hogy a hagyomány m e g t a n í t arra: MIKÉPPEN KELL A GONDOLATOKAT ÉS ESZMÉKET EGYMÁSTÓL M E G K Ü L Ö N B Ö Z T E T N I, és azokat természetük szerint f e l i s m e r n i.
Ez a d i a k r i z i s z p n e u m a t o n, a szellem megkülönböztetése, amelyről az EVANGÉLIUM beszél. A szellemi kaszt tudása volt, hogy az ember a káros és a kedvező szellemeket egymástól el tudja v á l a s z t a n i, a kedvezőeket befogadja, a károsokat ne eressze magába.
A szellemi kaszt ezt a képességét Európában már igen korán, Krisztus után a második században elvesztette (…)