Hűlt helyek

Könyvesház

Ludwig Emil
2005. 12. 03. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Azért jó a kávéházban lenni, mert az ember nincs otthon, és még sincs jó levegőn. Kellér Andor e lényegre törő megállapítása egy másik könyvben olvasható. A most kezünkbe került, friss nyomdafesték-illatú munka a magyar főváros aranykorának kávéházi életéről egyéb fontos tudnivalókkal is szolgál. Például: Budapest székesfőváros törvényhatóságának az 1880-as évek végétől hatályos rendelete szerint a kávéház minimális alapterületének 150 négyzetméternek, belmagasságának legalább négy méternek kellett lennie (a füst miatt), a helyiségnek az utca szintjén kellett elhelyezkednie. Az ennél mélyebb szinten fekvő vendéglátóegység póriasan szólva lebuj volt. A kávéházak előírt kelléke volt legalább két biliárdasztal – külvárosban egy is elégséges volt –, és amelyik üzlet híján volt bármelyik követelménynek, az már csak a kávémérés kategóriájába tartozott. Ez utóbbit éjszakára be kellett zárni, míg a kávéház éjjel-nappal nyitva tarthatott.
Ismertek azok a régi históriák, amelyek a híres pesti kávéházak megnyitásának különös protokolljáról szólnak: a tulajdonos – nemritkán valamelyik híres vendég – fogta a bejárati ajtó kulcsát, kidobta az utcára vagy behajította a Dunába, ekképp szavatolva e fontos társadalmi intézmény nonstop üzemmódját. Apropó pesti kávéházak… Külön szerencse, hogy a szóban forgó könyv szerzője, Saly Noémi budai lakos. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy megtört a bal parti városrész nyomasztó fölénye a magyar főváros mondén világának történeti irodalmában. Igaz, hogy a pesti Nagykörút két oldalán, illetve azon belül jó hatvannégy kávéház működött a boldog békeidőkben, ám a Duna jobb partján is volt belőlük legkevesebb tizennyolc, és nem akármilyenek.
A legrégebbi krisztinavárosi vendéglő – a XVIII. századi alapítású Zöldfa – közelében 1898-ban nyílt meg a híres Philadelphia kávéház, amelynek értelmiségi és tisztes iparos törzsvendégeivel, de egymással is megfért Kosztolányi Dezső, Szabó Dezső, Márai Sándor és Bajcsy-Zsilinszky Endre. A cigányzenekar még éjfél után is nyugodtan húzhatta a kései vendégek nótáját, a terem olyan magas volt, hogy a zene nem zavarta a fölötte lakók nyugalmát. A mai Bartók Béla úton, Gárdonyi szobra mögött volt a híres Hadik. E kávéház vendégköréből elegendő felsorolni az alábbi neveket, ezzel mindent elmondtunk a lokálról: Karinthy Frigyes, Hunyadi Sándor, Heltai Jenő, Déry Tibor, Somlyó Zoltán, Tóth Árpád, Füst Milán, Surányi Miklós, Nagy Lajos, Kosztolányi, Tersánszky, Devecseri, Móricz Zsigmond, Ascher Oszkár, Nóti Károly, Rejtő Jenő. A múlt század első éveiben megnyílt Gellért Szálló kávéházának első üzletvezetője a nagy Gundel Károly volt, de pompás kávéház működött a tér Kemenes utcai sarkán is (helyén most a Szeged étterem várja a csoportos turistákat). A Szent Gellért tér Budafoki úti sarkánál volt egykor a Műegyetem kávéház, ahová inkább jómódú professzorok, mérnökök, budai polgárok jártak, mint valódi egyetemisták. A csinos építészhallgató hölgyek manapság a közeli Libella sörözőben teázgatva ütik agyon fölös idejüket.
A felsorolt budai kávéházak helyén újabban bankfiókok nyíltak. E jelenség aggasztóan gyakran tűnik fel a fővárosi vendéglátóhelyek legújabb kori története kapcsán, az ismertetett könyv hetvennyolc, korabeli képekkel gazdagon illusztrált fejezete is többnyire így végződik. A szerző roppant szórakoztató és bátran alapműnek tekinthető munkáját 15 oldalas rendszerezett névmutatóval egészítette ki, a belső borítón térkép mutatja a budapesti körutak kávéházainak – hűlt – helyét.
(Saly Noémi: Törzskávéházamból zenés kávéházba. Osiris Kiadó, 2005. Ára: 4200 forint)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.