Lakoma az Apró-villában

Most, miután a brit miniszterelnök dolga végezetlenül elutazott a magyar fővárosból, ideje megállni egy pillanatra, hogy a pillanat nagyságának adózva leszögezzük: végre képesek vagyunk méltóképpen megvendégelni egy magas rangú európai kormányfőt. Gyurcsány Ferenc érti a módját. Hol vannak már azok az idők, amikor a botrányos söjtöri lakoma után Kovács László elvtársi puritanizmusra intett, és arra, hogy egy nehéz helyzetben lévő ország kormánya ne urizáljon, egyen inkább virslit.
Változnak az idők, változik a menü. Gyurcsány miniszterelnök semmit sem bízott a véletlenre, amikor Szemlőhegy utcai villájában megvacsoráztatta Tony Blairt. A nagyvonalúan összeállított menü önmagáért beszél: tokaji fácáneszenciával és vörösboros fásgaluskával kezdték, gyömbéres jércével töltött pulykamellszeletekkel és rozmaringos csibemártással folytatták, végül narancsfelfújttal fejezték be. Ez utóbbi politikai üzenetét most inkább nem fejtegetném, legyen elég annyi, hogy a vörös málna MSZP-közelibb választás lett volna. A bensőséges találkozóról, fájdalom, nem tudunk szaftos részletekkel szolgálni, miután az MTI, a Népszabadság és a Blikk fotósán kívül mást nem engedtek a szent család közelébe. Nem túlzás a kifejezés, hiszen – amint arról az MTI gondosan beszámolt – brit miniszterelnöki látogatás ide, baráti fotósok oda, Gyurcsány Ferenc jó családapaként ágyba parancsolta gyermekeit. A látszatot minden körülmények között meg kell őrizni, pontosabban csak az számít, semmi más.
Nem biztos, hogy a villa előző tulajdonosa, Apró Antal, az egyszerű munkásból lett véreskezű politikus örülne annak, hogy a kedvenc kandallója mellett a brit miniszterelnök kvaterkázik unokavejével. Kár, hogy nem magyarázták el Blairnek azt sem, hogy Dobrev Klára és a lurkók mellett érdemes lenne legalább egy pillantást vetnie az anyósra, Apró Piroskára is, ha már annyira érdeklődik a kelet-európai kommunista múlt iránt. Tegnapi sajtótájékoztatóján a brit miniszterelnök ugyanis csak Nagy Imre tragikus sorsával kapcsolatosan idézte fel a kommunistákat, és arról „elfeledkezett”, hogy vacsorapartnerei között is akadnak szép számmal tegnapi bolsevikok. (Nem csupán érdekesség: miután a brit királyi család rokonságban áll a Romanovokkal, II. Miklós cárnak a kommunista terroristák általi kivégzése miatt Anglia uralkodói nyolc évtizedig nem voltak hajlandók találkozni a szovjet vezetőkkel.)
A brit kormányfő persze nincs könnyű helyzetben. Maga előtt görgeti a megoldatlan EU-költségvetési ügyet, másrészt éppen ezekben a hetekben éli fel végső népszerűségi tartalékait. A tegnapi brit sajtóban még a legárnyaltabb megfogalmazásokban is a nemzeti érdekek feladásának vádja fogalmazódik meg. A Daily Telegraph egyenesen „béna kacsának” nevezte a miniszterelnököt, a Daily Mail címlapján A nagy árulás díszeleg, a Sun szerint Tony Blair „megadta magát”, a Daily Express és a Financial Times szintén feladást emleget.
A Blair-korszak tagadhatatlanul lezárult, és aligha volna meglepő, ha jövőre Gordon Brown pénzügyminiszter vagy valaki más ülne a miniszterelnöki székbe. Szomorú, de beszédes tény, hogy a szemmel láthatóan megfáradt, ugyanakkor feszült Blair manapság már csak az Apró-villában őrzi megfakult presztízsét. Mindezeken túl azonban ne feledkezzünk meg arról sem, hogy bármennyire is lebegtette különvéleményét a látogatás előtt Gyurcsány, a tegnapi sajtótájékoztatón roppant kompromisszumkésznek mutatkozott. Meglehet, hogy egy jól kommunikálható vacsoráért milliárdokat vett ki a magyar emberek zsebéből. Ez a valódi botrány, nem pedig a két nehéz helyzetben lévő politikus baráti csevegésnek álcázott píárvacsorája.