Ennél jobb felvezetést nem is álmodhattunk volna szombaton: a magyar csapat még az Angola–Szlovénia mérkőzésen is szerzett egy pontot. Az afrikaiak ugyanis 28-27-re nyertek a cseresor nélküli, magukat vonszolni is alig tudó szlovének ellen, akik ezzel kiestek, és a középdöntő helyett „hazavitték” magukkal a mieink elleni döntetlent. Sinka László főtitkár különféle délszláv nyelveken fejezte ki nekik együttérzését, miközben magyarul odabökte nekünk: dehogy sajnálom, gyerekek, nagyon jó, hogy máris mentek.
Mint ahogy sokáig „mentek” a norvégok is, de már ellenünk. Játékosaink ugyanis szinte pánikszerű átlövésekkel és kihagyott ziccerekkel kezdtek, addigi nyerőemberünk, a korábban hibázásra is képtelen Balogh Bea például most hol mellé, hol a kapusba püfölte a labdát, és változatosságként még ejtett is egy rosszat. A skandinávok el is húztak félidőre 9-6-ra, de szerencsére nem jobban, mert míg Koreát a pazar támadó játékkal sikerült térdre kényszeríteni, addig most legalább a védekezés működött, vagy ha éppen az sem, akkor Pálinger bravúrjai idézték a két évvel ezelőtti horvátországi szép napokat.
A 40. percben muzeális jellegű, 11-11-es eredmény állt a táblán, és bár itt is, ott is sorjáztak a kamikazeakciók, a magyar csapatról – nem is a passzokból és a lövésekből, inkább a tekintetekből, a gesztusokból – évek óta nem tapasztalt szívósság és eltökéltség sugárzott. Ami aztán a hajrában, ahogy Angola és Korea ellen, megint meghozta a diadalt: Görbicz és Tóth briliáns vagy éppen kicsikart góljaival 14-17-ről 19-17-re fordított együttesünk, és mire felfoghattuk volna, mindez mit jelenthet, 20-18-cal véget ért a találkozó, ezért máris kijelentő módba tettük: Magyarország csoportelső, és négy pontot vihet magával a középdöntőbe. Emellett nem számszerűsíthető, de legalább ennyire örömteli, hogy a csapat végre megtanult győzni. Németh András szövetségi kapitány is ezt emelte ki. „Rosszul kezdtünk, de egy pillanatra sem adtuk fel, mert megvolt bennünk a hit magunkban és egymás iránt, és végig keményen küzdöttünk. Otthon meg azt mondtam, könyörtelen és pontos számítás, hogy a Norvégia, Korea, Oroszország hármasból két ellenfelet le kell győzni az elődöntőbe kerüléshez, hát ez most már nem könyörtelen, csak pontos.”
Sőt hátborzongató. Hiszen a másik ágról a százszázalékos oroszok mellett beérkezett horvátok és hollandok – előbbiek ma, utóbbiak holnap – minden józan becslés szerint is verhetők. Nem csoda, hogy Görbicz Anita is így lelkendezett. „Megcsináltuk, mert végig bíztunk benne, hogy sikerülni fog, és mert mindig van legalább egy nyerőemberünk. Mostantól aztán már tényleg mindenkit meg akarunk verni, ezzel az eséllyel élni kell.”
Méghozzá új helyszínen, a Jégpalotában, mert mától ide költözünk. A szép emlékek ellenére különösebben nem fáj otthagyni az SZK Peterburgszki csarnokot, épp elég riasztó látvány volt a látogatót a főbejáratnál köszöntő Lenin-mellszobor. Az is bővel elég, hogy szállodai szobám ablakából egyenesen az Aurora cirkálóra látok rá, de nagyon remélem, vasárnapig nem kezdődik újra az úgynevezett forradalom. Mert erősen valószínű, hogy most már addig maradunk.
A középdöntős csoportok állása: I. csoport: 1. Magyarország 4 pont, 2. Oroszország 4, 3. Koreai Közt. 2, 4. Hollandia 2, 5. Horvátország 0, 6. Norvégia 0. II. csoport: 1. Dánia 4, 2. Románia 4, 3. Németország 2, 4. Ukrajna 2, 5. Franciaország 0, 6. Brazília 0.
Mai program, I. cs.: Magyarország–Horvátország 15 ó, Oroszország–Koreai Közt. 17 ó, Hollandia–Norvégia 19 ó; II. cs.: Brazília– Románia 15, Németország–Franciaország 17, Dánia–Ukrajna 19.
origo.hu
Magyar Péternek Lázár János adta meg a kegyelemdöfést
