A múlt héten Veres János és Kóka János egyaránt megerősítették: 2010-ben bevezethető hazánkban az euró. A pénzügyminiszter ugyanakkor elismerte, hogy ehhez 2008-ig mintegy 700 milliárd forinttal kell csökkenteni a költségvetés hiányát. Elegendőnek tartja ezt az összeget?
– Az utóbbi évek elhibázott gazdaságpolitikája következtében hazánk olyan messzire került az eurótól, hogy a bevezetés követelményeinek teljesítése immár több évig tartó, kemény kiigazításokat igényel. Az új uniós tagállamok közül jelenleg Magyarország áll a legrosszabbul az euróbevezetés kritériumait illetően: igazából egyetlen követelményt sem tudunk teljesíteni. Bár az inflációra vonatkozó előírásokat idén teljesíteni fogjuk, remélhetőleg ez nem csak átmeneti állapot lesz, amely a január elsejétől életbe lépett áfacsökkentésnek köszönhető. Egy hosszú és következetes kiigazítási programra van szüksége az országnak.
– Ennek alapján mekkora mértékű hiánycsökkentést tartanak szükségesnek?
– A Pénzügyminisztérium 700 milliárd forintos hiánycsökkentésre vonatkozó számításai tartalmazzák az úgynevezett nyugdíjkorrekciót. Ugyanakkor a nyugdíjreform hatását már nem lehet figyelembe venni, amikor bevezetjük az eurót. A jegybank számításai ezért azt mutatják, hogy 700 milliárd forintnál lényegesen nagyobb kiigazításra volna szükség. Az idei deficit várhatóan eléri a bruttó hazai termék 8-10 százalékát. Ezt kellene lecsökkenteni az euró bevezetéséhez szükséges három százalékra. Mindez azt jelenti, hogy minimálisan ezermilliárd forintos megtakarításra van szüksége az országnak. Ez egy sokéves programot feltételez, a több esztendő alatt elrontott gazdaságpolitikát nem lehet egy év alatt rendbe hozni. Legalább ilyen súlyú problémának értékelem emellett azt, hogy az euró bevezetéséhez szükséges reformokra nincs felkészülve a lakosság. Az emberek nem tudják, milyen kiigazítások előtt áll az ország, s milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy be tudjuk vezetni az eurót. Ez pedig azt vetíti előre, hogy a kiigazítás társadalmi szempontból is igen nehéz feladat lesz.
– Mennyire lehet reális 2008-ig az ezermilliárd forintot meghaladó kiadáscsökkentés?
– A piac ma már 2013–2014-es euróbevezetésre számít, és én is úgy gondolom, hogy ekkora mértékű kiigazítás – főleg ilyen rossz társadalmi fogadóképesség mellett – csak több év alatt történhet meg. Nem tudom, pontosan hány esztendő alatt. Az viszont már bizonyos, hogy egyetlen év, tehát a 2007-es esztendő nem lesz elegendő a drasztikus hiánycsökkentés megvalósításához.
– Többen nyilatkoztak a múlt héten egy esetleges alapkamat- csökkentésről is. Veres János pénzügyminiszter úgy fogalmazott, hogy reményei szerint a kamatszintről döntést hozó monetáris tanács alaposan megvizsgál majd minden lehetőséget. A tanács két új tagja legutóbb szintén a kamat mérséklésére tett célzást. Ezzel kapcsolatban mekkora a nyomás most a testületen?
– Természetesnek tartom, hogy a tizenhárom tagú testületben eltérőek lehetnek a vélemények, az új tagok álláspontja azonban nem tükrözi a monetáris tanács véleményét. A legutóbbi üléseken néhányan a tagok közül a szavazás előtt még valóban a kamat csökkentése mellett érveltek, ám ezek a vélemények nem egyeztek meg a testület többségének álláspontjával. A tanács következő ülésének döntését természetesen nem ismerhetem előre, annyi azonban már most elmondható, hogy az infláció és a külgazdasági környezet kedvező, az államháztartás terén azonban igen nagyok a feszültségek. Makrogazdasági mutatóink kedvezőtlenül alakulnak, gazdasági növekedésünk üteme az új uniós tagállamok átlagánál lassabb, s az egyensúly szempontjából is igen rossz állapotban van a magyar gazdaság.
– A monetáris tanács új tagjainak nyilatkozataiból ugyanakkor az is kiderül, hogy az eladósodási folyamat jelenti most a legnagyobb problémát hazánkban. Ebben egyetértés van a testület régi és új tagjai között?
– Valóban, az egyik legsúlyosabb gondot az jelenti, hogy az államháztartás magas hiányát, a többletkiadásokat hitelfelvételből kell finanszírozni, ez pedig az államadósság rendkívül gyors emelkedését eredményezte. Hosszú távon nem fenntartható az, hogy a gazdasági növekedés jelentős része az adósság emelkedéséből származik, mert ez a folyamat olyan mértékű eladósodáshoz vezet, amelynek nyomán jelentősen túllépjük az euró bevezetéséhez szükséges maximumértéket. A piacok egyébként már most is aggódva figyelik a hitelre épített hazai gazdasági növekedést.
– A világ legnagyobb hitelminősítő intézete, a Standard and Poor’s szerint 2009-re a bruttó hazai össztermékhez viszonyított államadósságunk elérheti a 69 százalékot a növekvő kormányzati kötelezettségek miatt. Reális ez az előrejelzés?
– Ha a jelenlegi tendenciákat vesszük figyelembe, akkor valóban az államadósság további, gyors növekedésére lehet számítani. A jegybank számításai szintén azt mutatják, hogy kiigazító lépések nélkül az államháztartás hiánya és az államadósság is tovább emelkedik majd. Az államadósság mértéről igen nehéz pontos előrejelzést adni, vannak ugyanis olyan kötelezettségeink – például a MÁV és a BKV adósságai –, amelyek nem szerepelnek a Pénzügyminisztérium kimutatásaiban, mégis az államadósság részét képezik. Ha a francia pénzügyminiszter példáját követnénk, és mi is teljes rendezést hajtanánk végre a kimutatásokban, akkor már most a GDP mintegy hetven százalékát tenné ki az államadósság mértéke. Mindezek alapján nem gondolom, hogy eltúlzottak lennének a Standard and Poor’s intézet államadósságunkra vonatkozó számításai.
– Államadósságunkat emeli az az ötszázmilliárd forintos sztrádakötvény is, amit az Állami Autópálya Kezelő Rt. bocsát ki hamarosan az autópálya-építések finanszírozására. Fennáll-e annak a veszélye, hogy – az autópályák elszámolási trükközésének tavalyi visszautasításához hasonlóan – ezt a könyvelési technikát sem fogadja majd el az EU, és a sztrádaépítést ismét kénytelenek leszünk a költségvetésen belül elszámolni?
– Az Európai Unió ebben a kérdésben csak utólag foglal állást, tehát csak később derül ki, szabályosnak ítélik-e az autópálya-építés költségvetésen kívüli elszámolását. A jegybank szerint kétséges, hogy az EU elfogadja majd ezt az elszámolási módszert. Míg a tavaly elutasított könyvelési technikáról szinte biztosan lehetett tudni, hogy elutasítja majd az unió, a mostani elszámolást már nehezebb megítélni. A dolog lényegét tekintve azonban gyakorlatilag mindegy, miként foglal állást ebben a kérdésben az EU, hiszen egyértelmű, hogy a kötvénykibocsátás összege az államadósságot terheli. Lehet ugyan bűvészkedni a számokkal, ám mégiscsak állami utakról és állami kötelezettségekről van szó, amelyek – függetlenül az elszámolás módszerétől – az államadósságot növelik.
– Egyre több hazai és külföldi gazdaságkutató intézet figyelmeztet arra, hogy ha a választások után hivatalba lépő új kormány nem kezdi el haladéktalanul az államháztartás átalakítását, akkor az egész ország pénzügyi egyensúlyát teszi kockára.
– Ennél én súlyosabbnak nevezném a helyzetet, hiszen már régen, évekkel ezelőtt hozzá kellett volna kezdeni az államháztartás rendbetételéhez. Felelőtlen halogatás az, ami most folyik. A különösen kedvező befektetői környezetnek köszönhető, hogy a késlekedésünket ilyen sokáig tűri a nemzetközi piac.
– Azért azt nem árt tudni, hogy az EU felé milyen kötelezettségeink állnak fent a szeptemberben benyújtandó, új konvergenciapályával kapcsolatban, a programot ugyanis most már konkrét hiánycsökkentő intézkedésekkel is alá kell támasztanunk…
– Ami az euróbevezetés menetrendjét rögzítő konvergenciaprogramunk körül történik, az nem egyéb, mint az ország lejáratása. Egy felelős kormányzat számára megengedhetetlen, hogy évek óta értékelhetetlen, valótlan számokon alapuló, és nem a valóságos tendenciákat bemutató programokat nyújtson be az Európai Uniónak. Brüsszel egyértelműen közölte, hogy konkrét intézkedéseket vár el tőlünk, olyan lépéseket, amelyek biztosítják a programban leírt célok megvalósítását. Bárki nyeri is a következő választásokat, nagyon nehéz helyzetben lesz, hiszen az utóbbi években elkövetett gazdaságpolitikai hibákat neki kell majd kijavítania.
– Mennyiben veszélyeztetheti a jegybank inflációs céljait, ha a választások után az új kabinet mégsem kezdi meg haladéktalanul az államháztartás átalakítását?
– Inflációs szempontból nagy kihívást jelent az idei esztendő. Évek óta fenntarthatatlan gazdaságpolitika folyik, és világosan látszik, hogy változásra van szükség, e változásnak azonban még a nyomai sem fedezhetőek fel az idei költségvetésben. Éppen ezért most igen nehéz megjósolni, milyen intézkedésekre kerül sor a választások után, és azoknak milyen hatása lesz a monetáris politikára. Mindennek ellenére úgy gondolom, hogy a gazdaságban jelenleg nincsen nagy inflációs feszültség, azaz ebből szempontból viszonylag jó helyzetben van a gazdaság.
– Múlt héten az MSZP frakciója levetette a parlament napirendjéről a gazdasági felzárkózásunkról szóló, „lex euró” néven elhíresült törvényt, így ebben a ciklusban már nem dönt erről az Országgyűlés. Számítottak erre?
– Megítélésem szerint a törvényjavaslat eleve értelmetlen és felesleges volt, az abban előírt célok nem végrehajthatóak a gyakorlatban. Kétségtelen ugyanakkor, hogy igény lenne egy olyan törvényre, amely a mindenkori kormány számára az államháztartási hiánnyal és az államadóssággal kapcsolatosan szabályrendszert, követelményeket állít fel, ez a javaslat azonban erre alkalmatlan volt.
origo.hu
Meglepő fordulat a a Huszti ikrek ügyében, megszólalt a szakértő
