Bársonyszékbe került a gúnyrajz

Kénytelen volt megválni posztjától Roberto Calderoli olasz reformügyi miniszter, aki az ominózus Mohamed-karikatúrákkal díszített pólóban lépett a nyilvánosság elé, s ennek nyomán több halálos áldozattal járó zavargások törtek ki Líbiában. Az északkelet-líbiai Bengázi városban a pénteki ima után kezdődött tüntetések során a mecsetekből kitóduló muzulmánok megtámadták és felgyújtották az olasz konzulátus épületét, és összecsaptak a rendőrökkel.

A Mohamed-gúnyrajzokat ábrázoló miniszteri trikó kapcsán kirobbant líbiai zavargások eddigi mérlege olasz titkosszolgálati források szerint tizenegy halálos áldozat és több mint ötven sérült.
A Bengáziban egyedüli nyugati képviseletként működő itáliai konzulátus munkatársai nem sérültek meg a támadások során, és a líbiai belügyminiszter is elítélte az erőszakos cselekményeket, de a két ország közötti feszültséget jól tükrözi, hogy a hét végén maga Silvio Berlussconi kormányfő hívta fel egy „hosszú és baráti” telefonbeszélgetés céljából Kadhafi líbiai elnököt, és Gianfranco Fini külügyminiszter személyesen látogatott el a római nagy mecsetbe.
A szélsőséges Északi Liga párt legerősebb minisztere, Roberto Calderoli eddig sem tett lakatot a szájára, ha a hazájában élő muzulmán bevándorlókról volt szó, de az utóbbi időben a gúnyrajzok és az iraki fogolykínzásokról megjelent beszámolók nyomán amúgy is pattanásig feszült helyzetben a miniszteri póló volt az utolsó csepp a pohárban.
A hét végén mindegyik olasz politikai erő elítélte a provokációt: először a külügyminiszter intette „felelős és komoly magatartásra” Calderolit, majd a kormányfő is azonnal elhatárolódott tőle, s lemondásra szólította fel, amelyhez közvetett formában Carlo Azeglio Ciampi államfő is csatlakozott.
Ugyanakkor nehéz eldönteni az általános választások előtt álló Itáliában, hogy egy öntörvényű, szókimondó és populista politikus magánakciójáról vagy az Északi Liga utóbbi hónapokban igencsak döcögő szekerének tolásáról van-e szó. A koalíciós harcokban mindig is a mérleg nyelvét jelentő és ezzel folyamatosan visszaélő Liga 2001 óta szinte minden fontos programpontját keresztül tudta verekedni az olasz törvényhozáson: a menekülttörvény szigorítását, az északi tartományoknak kedvező, az államot decentralizáló alkotmányreformot és legutóbb a magánházakba illegálisan behatolók elleni jogos fegyverhasználatot, így a kezdeti lendület kifulladóban van.
Az olaszok idegengyűlöletére apellálni pedig igencsak kockázatos húzásnak tűnhet egy olyan országban, ahol a hozzávetőleg hatszázezres iszlám közösség sokkal jobban tudott integrálódni, mint más nyugat-európai államokban. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Líbia – az egykori olasz gyarmat – legfontosabb kereskedelmi partnere ma is Olaszország: olajat és gázt ad el az olaszoknak, másrészt óriási felvevőpiacot is jelent az itáliai élelmiszer- és gépexportőrök számára.