Csődből épülő sportcsarnok

Sportcsarnokot, ha beledöglünk is! – ezzel a mottóval jellemezhető legjobban Érd város polgármesterének a hitvallása, aki a következő öt ciklusra érvényes adósságot akar hagyni a már most is csődhelyzetben lévő önkormányzatra. A történet a 2002-es önkormányzati választások kampányakor kezdődött, amikor a szocialista jelöltként induló jelenlegi polgármester államilag támogatott sportcsarnokot ígért a városnak. Erős támogatói voltak, hiszen a választókerületből a parlamentbe bejutó szocialista képviselő, Jánosi György akkor épp gyermek-, ifjúsági és sportminiszter volt, és megígérte az állami segítséget. Az eredeti konstrukció szerint az egymilliárd forintba kerülő beruházást úgynevezett PPP-konstrukcióban oldották volna meg: a pénz harmadát az állam, harmadát az önkormányzat biztosította volna, a fennmaradó részt pedig magánberuházásból szedték volna össze. (Az országban több helyen épült-épül így közintézmény.) Ez a terv valamiért dugába dőlt – egyesek úgy vélik, Jánosi György pozíciói a miniszteri bukása után annyira meggyengültek a párton belül, hogy nem tudta kilobbizni a kedvező döntést, mások szerint a polgármesternek nem volt ínyére az állami pénz feltételéül szabott kötelező pályáztatás. Döcsakovszky Béla nem késlekedett az új megoldással: egy banknak pályáztatás nélkül eladtak egy területet a városban, majd szerződést kötöttek, hogy az arra felépítendő sportcsarnokot és uszodát visszalízingelik, húsz év alatt majd ötmilliárdot fizetve érte (évenként kétszázharmincmillió forintot plusz üzemeltetési költség). A nyilvánvalóan törvénytelen adásvételi szerződést tavaly májusban írták alá, az építkezés elkezdődött – októberben a közigazgatási hivatal ki is mondta, hogy a pályáztatás nélküli ingatlanügylet törvénytelen volt, és most már az ügyészség is vizsgálja az ügyet.
Az ötszörösébe kerülő sportcsarnok talán meg sem kottyanna egy gazdag önkormányzatnak, ám Érd nem tartozik ezek közé. A hatvanezres város költségvetése ugyanis forráshiányos, hitelre és ingatlaneladásokra, valamint prognosztizált, ám egyáltalán nem biztos adóbevételre épül. Az önkormányzati képviselők ma délután rendkívüli gyűlésen tárgyalják az idei költségvetést, az előterjesztésben pedig szó szerint ezt írja a polgármester: „a 2006. évi bevételek, az állami normatív támogatás, az átengedett és normatív személyi jövedelemadó, az önkormányzat saját működési bevételei és a helyi adók együttes összege nem biztosítják azt a forrást, amennyi az alapvető intézményi működésre, szociálpolitikai és kommunális kiadásokhoz szükséges”. Figyelem: mindezt egy szocialista polgármester mondja 2006 elején, amikor a választási kampány hangos az önkormányzatoknak több pénzt ígérő párt „Megcsináltuk!” kiáltásaitól. A beváltatlan ígéret különben fehéren-feketén kiderül az előterjesztésből is, hiszen miközben a város lakossága folyamatosan nő, és az infláció is emeli az árakat, a városnak jutó normatív támogatás 2006-ban kétszázmillió forinttal kevesebb a tavalyinál.
A helyzet azért is érdekes, mert a főváros agglomerációjában levő városok jelentős része gazdagnak mondható: a Központi Statisztikai Hivatal által az év elején nyilvánosságra hozott településfejlettségi listán Érd szomszédai közül Budaörs országos első, Diósd második, Törökbálint pedig ötödik. Eközben Érd folyamatosan a csőd szélén imbolyog – a lapunkhoz eljuttatott számlák szerint jelentős mennyiségű lejárt tartozása van (egy önkormányzat esetében a kilencven napot meghaladó lejárt tartozásnál automatikusan indítani kellene az adósságrendezési eljárást, amely tulajdonképpen csődöt jelent), csak a hitelezők attól tartanak, hogy aki elsőnek borítja az ügyet, arra megharagszik a városvezetés, és reménye sem marad a pénz behajtására. Az önkormányzat a napokban vesz fel háromszázötvenmillió forint hitelt, miközben az éves költségvetés tárgyalásakor a második napirendi pont egy javaslat folyószámlahitel felvételére: további ötszázötvenmillió forintos banki kölcsönnel számolnak ahhoz, hogy a város működőképes maradjon.
A bankkal megkötött szerződést különben titkosították, a képviselők is csak akkor tekinthettek bele, miután aláírták a titoktartási szerződést. Ez ellentétes az üvegzsebtörvénnyel (is), hiszen közpénzről van szó. Sokan erkölcstelennek tartják, hogy a minimális többséggel meghozott döntés (a huszonhét önkormányzati képviselőből tizennégyen szavaztak igennel) a következő öt testületre (!) évi háromszázmillió forintos anyagi terhet ró.
Az alvó városként is emlegetett településeknek különben nincsenek komoly sportegyesületeik, és felmérés sem történt arra vonatkozóan, hogy a lakosság mennyire igényli az új beruházást. Egyesek szerint sokkal olcsóbb lenne például a tízpercnyi távolságra lévő Százhalombattára autóbusszal áthordani a sportolni és úszni vágyókat – a szomszéd város kedvezményezett volt a rendszerváltozás előtt, így komoly sportlétesítményei vannak, de most neki is gondot okoz ezek fenntartása, annak ellenére, hogy ma is jelentős iparűzésiadó-bevétel erősíti költségvetését. Érden volnának sokkal fontosabb infrastrukturális beruházások is – vélik sokan –, hiszen alig harmincöt százalékban csatornázott, és a település egyes területeit sújtó vízhiány kiküszöböléséért is tenni kellene. A gondok ellenére a polgármester rendszeresen komoly jutalmakat vesz fel „jól végzett munkája” ellenértékeként, sőt időnként féléves prémiumot is kap. (Legutóbb 2004 nyarán is beterjesztettek egy javaslatot a városvezető hathavi illetményével megegyező összeg, azaz 2,8 millió forint jutalom kifizetésre. Az előterjesztésben szó sem volt a városvezető munkájának értékeléséről.)
Az idei költségvetés első tervezetében ötmilliárdos lyuk volt, a tervezett bevételek ugyanis ennyivel haladták meg a kiadásokét. A mai előterjesztést már kikozmetikázták, többek között annak köszönhetően, hogy több közintézmény évi – amúgy is szűkös – költségvetését harminc százalékkal csökkentették, valamint a reálisnál jóval nagyobb adóbevételt terveztek arra számítva, hogy az idén különösen sokan fognak a városba költözni. Az minden bizonnyal nem vonzza a betelepülőket, hogy az iskolákban néha kikapcsolják a telefonokat, mert nem tudják a számlákat fizetni, a gyerekek szülei vásárolják a toalettpapírt, és az óvodások és az iskolások étkeztetésére a szülők által befizetett pénzt (az állami támogatással együtt) másra költötte a város. A tervezett költségvetésben levő számok szerint az idén intézményfelújításra egyetlen forintot sem szánnak, holott többtucatnyi intézményt kezel az önkormányzat. Érden ebben az évben kilenc és fél milliárd forintból gazdálkodhat az önkormányzat, míg az alig ötödannyi lakosú Törökbálint például majd ötmilliárdot költhet el.
A méregdrágán épülő beruházást sokan már érdi piramisoknak nevezik. A helyi újság 2002. január 18-i számában a közel háromszáz gyereket és fiatalt tömörítő Érdi Benta Sportegyesület elnöke úgy vélte, akár háromszázmillió forintból is tető alá hozható egy használható létesítmény. Ezzel szemben a város több mint tizenötször annyit fizet. A polgármester nyilvános helyen kifejtette: a tervezett beruházás megvalósítása „olyan luxus, amit megengedhetünk magunknak”. Úgy tűnik, Érden akkor is lesz sportcsarnok, ha belepusztul a város.