Szenzációként tálalta a brit Sunday Telegraph az Irán elleni amerikai támadás terveiről szóló információit, s a világ figyelme ennek megfelelően ismételten a fegyveres opcióra irányult – Washington aktuális külpolitikai mozgásterének szűkössége ellenére. Katonai elemzésekből kiindulva azonban az ilyen rácsodálkozás semmiképpen sem jogos, sokkal inkább a nyomásgyakorlás eszközét kell látni benne: kardcsörtetést a média felhasználásával. Az amerikai haderők hadműveleti tervezéssel foglalkozó szakembereinek ugyanis legalább azóta vannak – különböző forgatókönyveket feltételező – kész terveik Irán ellen, amióta az iráni nép elüldözte az Amerika-barát sahot. A terveket természetesen rendszeresen felülvizsgálják, az újabb ellenséges képességek (például atomfegyver), célpontrendszerek, célpontok, illetve a saját erők lehetőségei alapján. A modern hadviselés tempója miatt nem is lehet másként: a komplex műveletek tervezése hosszú időt igényel, sokkal célszerűbb előre terveket készíteni, melyeket az aktualitásoknak megfelelően felfrissítve hajtanak végre.
A B–2-es és F–117-es lopakodó bombázókkal végrehajtott csapás tervét – mely már több hete közszájon forog – is csak egyetlen (szintén variálható) lehetőségként kell értékelni, míg a fejlesztés alatt álló, hagyományos fejrészű interkontinentális rakéták bevetése egyelőre nem több víziónál. Ám bármilyen megközelítést is alkalmaznak, nehéz elképzelni olyan verziót, mely garantálná az iráni nukleáris létesítmények korlátozott légicsapásokkal történő megsemmisítését, s egyben elejét venné az Izrael vagy a térségben állomásozó amerikai csapatok elleni válaszcsapásnak.
origo.hu
Horváth Csaba néha „unalomból” találkozott a zuglói parkolás főnökével, de tagadja a kenőpénz átvételét
