A beszélgetés résztvevői közül többen is felhívták a figyelmet arra, hogy a kibővült közösségnek ma még nem minden tagja bír egyenlő jogokkal, lehetőségekkel. Egy nyugat-európai fiatal például továbbra is sokkal jobb esélyekkel lép ki az európai piacra, mint mondjuk egy magyar vagy egy szlovák. Egyetért ön ezzel?
– A Nyugatnak és a Keletnek egészen más az öröksége, ebből adódóan a lehetőségek terén ma még valóban nem vagyunk egyenlők. A kontinens szerencsésebb része régóta érzi, tudja, mit jelent a szabadság, a biztonság és a jólét. A bővítés után is sokan vannak még az egykori szögesdrót másik oldalán olyanok, akik még mindig távoli álomnak érzik ezt. Csakis az emberi méltóság tisztelete és a szolidaritás lehet az alap, amire építkezve változtathatunk ezen. Az Európai Uniót annak idején anyagias dolgokra, szénre és acélra építették, de mára sikerült értékekkel is feltölteni azt. Ma már kulturális közösségről is beszélhetünk, ami azért nagyon fontos, mert a múltunk ugyan komoly gazdasági és társadalmi különbségeket hagyott örökül számunkra, de kultúrára mindannyian egyfajta közös jóként gondolhatunk. Nyíltságra, dialógusra van szükség, hogy ezeket az értékeket meg is őrizhessük. Ennek persze gyakorlati téren is érvényesülnie kell, így például a munkaerőpiacon ma még fennálló szigorítások kapcsán. Ha Európa a nyitottság, befogadás útját követi, a régiek és újak egyaránt nyerni tudnak.
– A gyakorlat mégis azt mutatja, hogy bár a szavak szintjén Brüsszel mindig is támogatott minket, valójában az unió mintha félne az új tagoktól…
– A britek, az írek és a svédek már megnyitották piacaikat előttünk, május 1-jétől pedig további országok követik őket. Rájöttek ugyanis, hogy sem a bővítés, sem a munkaerő szabad áramlása nem okozott drámai helyzetet az unióban. Abban bízom, hogy egyre többen értik meg ezt.
– Amikor – éppen egy éve – egy luxemburgi konferencián beszélgettünk, ön bizakodóan szólt a felsőoktatási rendszert alapvetően átalakító úgynevezett bolognai folyamatról. Továbbra is optimista?
– A rendszernek még ebben az évtizedben működőképessé kell válnia, most a bevezetési szakasznak épp a közepén vagyunk. Örülök, hogy részese lehetek a reformnak, főként annak tudatában, hogy a folyamat nemcsak a régi tizenötöket, hanem összesen negyven európai országot érint. Az átalakulás sok kérdést vetett fel, ám a három plusz kettő plusz három éves képzésen alapuló egységes felsőoktatási rendszer minőségbiztosítást és egyenlőbb esélyeket jelent, hiszen a felsőoktatásban ennek révén mindenki körülbelül azonos szinten szerezheti meg vagy mélyítheti el tudását, ismereteit. Aligha akad bárki Európában, aki megkérdőjelezné például annak a jelentőségét, hogy a képesítéseit ezentúl bárki, bárhol elismertetheti. Érdekes adat, hogy az elmúlt öt esztendőben létrejött új munkahelyek hatvan százaléka magas képzettséget igényelt. Ez a szám a következő években még nőni fog, úgyhogy kár lenne tagadni, az alacsonyabb végzettségű munkavállalók bizony sok nehézség elé néznek.
– Nem fél attól, hogy egyes intézmények nem lesznek képesek tartani a lépést?
– Az egyetemek figyelemmel kísérik az eseményeket, s a vezetőikkel történt találkozóim során úgy tapasztaltam, kellő információval rendelkeznek a változásokról. Többségük ráadásul így is a nemzetközi elismertségért küzd, valamint azért, hogy jó partneri kapcsolatokat építhessen ki külföldön is. Ez azonban azzal jár, hogy emelniük kell az oktatás színvonalát.
– Előadásában többször is megemlítette a szimbolikus értelemmel bíró „híd” szót. Úgy tűnik azonban, hogy Európának nem- csak nemzetei között kell még új hidakat vernie, hanem itt az ideje, hogy tisztázza viszonyát a muzulmán világgal. A franciaországi zavargások és a sértő gúnyrajzok csak tünetei voltak annak, hogy valami nagyon nincs rendben.
– Európa egyszerre az egység és különbözőségek hazája, ahol minden nyelv, identitás, egyéni sajátosság értéket jelent. A sokszínűség képes megférni egymás mellett, csakhogy meg kell ismernünk egymást, tisztelnünk kell a miénktől különböző értékeket, hagyományokkal, s egyben felelősséggel kell viseltetnünk egymás iránt. A bajok eredetét a tudatlanságban, valamint a párbeszéd és elfogadás hiányában kell keresnünk.
origo.hu
Meglepő fordulat a a Huszti ikrek ügyében, megszólalt a szakértő
