Politikai játék az olajfák alatt

Két órában elmesélni, hogy mi is történhet az olajfák, az egyre fogyó olajmezők alatt, de leginkább felett, a kiábrándult, kihasznált arab olajmunkásokon, az olajcégek nagy hatalmú urain, egy CIA-ügynökön, egy energetikai szakértőn és még sok-sok apróbb kis szálon keresztül, nem kis vállalkozás. A Sziriana alkotói mégis belevágtak, s úgy tűnik, sikerült.

Egy volt CIA-ügynök regénye alapján készült a forgatókönyv, amelyet Stephen Gaghan írt, aki korábban a Steven Soderberg rendezte Trafficét is, és amelyért egy Oscar-szobrocskával lett gazdagabb a vitrinje. A Traffic több szálon futó szövevényes drogsztori, hasonlóra sikerült a Sziriana is, ám ezúttal egy másik nagy kincs, az olaj áll a középpontban – a következő alkotás talán majd a gyógyszeripar világába kalauzol –, több szereplővel, szállal, vérrel, verítékkel, korrupcióval, homokkal.
Valahol a Perzsa-öbölben járunk, nagyhatalmú amerikai olajcégek újabb és újabb terveket szövögetnek, egy olajtermelő ország reformpárti hercege, Nashir (Alexander Sidding) azonban egy kínai cégnek adná a kitermelési jogokat. Ez az alapkonfliktus, amelyre az egész film épül, de mindez természetesen korántsem olyan egyszerű, mint azt egy egyszerű halandó gondolná. Az egész szövevényes cselekmény a herceg, a cégek vezetői, az olajtársaságok tevékenységét elvileg felügyelő washingtoni ügyvéd (Jeffrey Wright), egy tapasztalt, ám hivatása vége felé közeledő CIA-ügynök
(George Clooney), egy energetikai szakértő (Matt Demon), egy, az olajmezőkön élve maradni próbáló fiatal munkás (Mazhar Munir) karakterén keresztül igyekszik kirajzolódni. A szálak, amelyek egymás mellett futnak, szövedéket alkotnak, amely a sok szereplő miatt talán kicsit kuszának tűnik, de ha a külön kis életfoszlányokat egymás mellé rakjuk, már nem is olyan zavaros a kép.
A karakterek eleinte, úgy tűnik, nem jók vagy rosszak, lassan azonban tisztul a kép, hellyel-közzel kiderül, ki mit is akar, melyik oldalon áll. Azzal talán nem árulunk el nagy titkot, hogy a „cég” által becsapott, évtizedeken át kihasznált CIA-ügynök Clooney valamilyen jó ügyért igyekszik harcolni. (Az egyik leggyengébb, már nevetséges jelenet is hozzá fűződik: egy olajcég vezetőjét fenyegeti meg, ha bármi történne gyermekével, először az ő gyermekével, majd feleségével fog végezni…) Ám mellette vannak még jó páran, akik inkább mintha csak sodródnának, és egyre inkább kiszolgálóivá válnának egy felettük álló hatalomnak, még akkor is, ha úgy érzik, önmaguk urai. A szálak tehát kavarodnak, ám amint kirajzolódnak a karakterek, már szinte közhelyessé válnak: csak egy kihasznált ügynökké, egy öngyilkos merénylővé, egy hatalmat akaró ügyvéddé, még több hasznot követelő vezetővé, egy senki által nem kívánt reformerré, végül az örökségből kizárt arab herceggé válnak. Mindezzel együtt profi alkotás a Sziriana, amelyben minden megvan, ami egy világsikerhez kell: látványos helyszínek, izgalmas történet, sztárok. Ráadásul mindez megspékelve egy kis aktuálpolitikával, amelynek keretében mindenki kap egy fülest, ám utána gyorsan egy simogatást is – a politikai korrektség jegyében.
(Sziriana – színes, feliratos, amerikai film, 126 perc. Rendezte: Stephen Gaghan. Forgalmazza az Intercom.)