Segíthette a menekülés az evolúciót

A háborús híreket hallva nem is gondolnánk, hogy az első ősemberek nem gyilkológépek, hanem együttműködő, társas lények lehettek. Nem rettenthetetlen vadászok, inkább a ragadozók prédái. Legalábbis így véli az amerikai Robert W. Sussman, a Washington University professzora.

Régészeti leletek tanulmányozása után jutott arra a következtetésre Robert W. Sussman, a Washington University antropológusa, hogy az első ősemberek nem vérengző vadászok, sokkal inkább a ragadozók prédái voltak – olvasható a Medical News Today honlapján. A tudós szerint őseink medvényi hiénák, kardfogú tigrisek, és óriási madarak között fejlődtek emberré, ezért az életük több millió évig jobbára menekülésből állt. Ez erősen hatott evolúciónkra: intelligenciánk, együttműködési képességünk és sok egyéb, ma is meglévő tulajdonságunk köszönhető annak, hogy őseink közösen próbáltak túljárni a ragadozók eszén. James Rilling, az Emoly University of Atlanta kutatója hasonló evolúciós következtetésekre jutott, miután az emberi agyközpontok működését vizsgálta társas és magányosan végzett cselekvések közben. Érdekes, hogy legközelebbi főemlős rokonaink, a csimpánzok akkor sem segítenek egymásnak, ha az semmiféle fáradságba sem kerül.
A hét-, valamint kétmillió évvel ezelőtt élt australopithecusokról sok tudós véli úgy, hogy vadászatból éltek, és gyilkos hajlamúak voltak. Sussman és csapata az említett ősemberek közül az apró termetű australopithecus afarensisek maradványait vizsgálták, és úgy találták, hogy a mai emberénél jóval kisebb fogaik képtelenné tették őket arra, hogy húst tépjenek szét. Nem használtak tüzet, amivel megpuhíthatták volna élelmüket, és eszközeik sem voltak, mert azok csak kétmillió évvel ezelőtt jelentek meg.