Szerb önvédelem

Leszögezhetjük, hogy Belgrád, ha akarná, kiszolgáltathatná Mladicsot a hágai törvényszéknek. Ha ebből a megállapításból indulunk ki – s nem abból, hogy Szerbia hiába igyekszik, nincs módjában eleget tenni a követeléseknek –, akkor „csak” arra a kérdésre kell választ adni, mi az oka annak, hogy a Kostunica-kormány szembeszáll a világgal, ellenszegül a fokozódó nemzetközi nyomásnak, s ezzel rontja pozícióit a Koszovó-tárgyalásokon, elősegíti Montenegró kiválását, s mindenek tetejében kockáztatja az uniós tárgyalások megszakítását. Ezzel pedig az ország jövőjét teheti kilátástalanná. A tárgyalások leállítás ugyanis több évre is visszavethetné Szerbia (és Montenegró) csatlakozását.
Nincs egy és biztos válasz rá. Az egyik ezek közül magának a kormányfőnek az érintettsége (a vádlott rejtegetésében is), ami tüstént kiderülne, ha Mladics Hágába kerülne. A másik ok, hogy mentenék a szerb államot attól a vádtól, hogy köze volt a népirtáshoz. Ha Mladicsot kiadnák, e vádak kivédése nagyon nehéz lenne. Mindezek ellenére azonban a kiszolgáltatás elkerülhetetlen, hacsak nem találnak ki olyan megoldást, illetve a fejlemények nem vesznek olyan irányt, hogy a Mladics-ügy a „radikális forgatókönyv” alapján „oldódik meg” (öngyilkosságra szólították fel a tábornokot), vagy egy esetleges elfogatási akció során éri valami az egyébként állítólag beteg vádlottat. Nem zárható ki azonban az a lehetőség sem, hogy jelenleg a közvélemény puhítása és a felelősségnek az áthárítása zajlik a nemzetközi közösségre, hogy lám, mi a végsőkig kitartottunk, a további szembeszegülés már végzetes lehet a szerb államra és lakosaira. A felelősség tehát semmiképpen sem terheli a kormányt. Ha csak erről az utóbbiról lenne szó, akkor várható Mladics gyors kiszolgáltatása.