Díszpintyek

Zuschlag János, a holokauszttal viccelődő virtuális pártépítő a tévés botrányát követően még dicséretes gyorsasággal eltűnt a politikai balfenéken: úgy kitették a szűrét az MSZP élcsapatából, hogy azóta sem tudott visszakapaszkodni. Ám időközben nőtt az ingerküszöb: a Köztársaság téren immár zsidózni is bocsánatos bűn, ha a kampányérdek úgy kívánja. Ki tudja: ősszel Zuschlag talán már kampányfőnök is lehet.
Rogán Antal a Nap-kelte vasárnapi adásában teljes joggal kifogásolta, hogy 24 óra elteltével sem került le Pásztor Tibor szocialista önkormányzati képviselő internetes blogjáról a zsidózó megjegyzés, s az MSZP vezetői fülük botját sem mozdították a penetráns ügyben. Rogán szerint a kormánypártok úgy vélik, hogy MSZP-snek meg SZDSZ-esnek szabad nyíltan zsidóznia. A tévés nyilatkozat időpontjában Pásztor blogján ezenkívül az a fényképfelvétel is változatlanul megtekinthető volt, amely Rogánt Dávid-csillaggal a homlokán ábrázolja. A lavinát az indította el, hogy a magát zsidó identitásúnak valló szocialista blogger az egyik bejegyzésében „a Fidesz kettes számú díszzsidója” kifejezést használta, utóbb Hiller István pártelnök nyilatkozatából kiderült: a „kettes számú díszzsidó” Deutsch-Für Tamásra vonatkozott. Később Pásztor törölte ugyan a sértő kifejezést, de megcsillagozva a lap alján hozzáfűzte: „A díszzsidó szót az érintett érzékenysége miatt töröltem.” Azaz úgy törölte, hogy megismételte.
Ez a történet végtelenül pitiánernek tetszik, de nem az. Arról tudósítja a gyanútlan választópolgárt: amit évtizedek óta igyekeznek a fejébe verni (hogy az antiszemitizmus a jobboldal kizárólagos sajátja), nem felel meg a valóságnak. Lám, a baloldalon számon tartják, melyik politikus milyen származású, és zsidó származású baloldali politikus leplezetlen zsidózást (bocsánat: díszzsidózást) is megengedhet magának. Ráadásul a zsidó emberek között is különbséget tesznek politikai hitvallás szerint, azt sugalmazva: rendes zsidó magyar ember csak baloldali lehet; ha pedig – a történelmi előképek tekintetében nem példátlan módon – konzervatív érzelmű, már eleve a „dísz-” előtagot érdemli ki. Márpedig az antiszemitizmus attól még antiszemitizmus, ha amúgy magát baloldalinak vagy zsidó identitásúnak valló politikus hirdeti is. Az meg egyenesen félelmet, rossz emlékezetű aszszociációkat kelt, hogy a szerintük rossz oldalon álló zsidó honfitársainkat egyesek ráadásul még számozzák is. Vajon ki lehet az egyes számú? S ki a hármas, az ötvenkettes, a kétezerhatos?
Pásztor úr vélhetőleg soha nem lesz miniszterelnök (bár ezt a fölöttébb sajátos káderpolitikájú szocialistáknál igazából soha nem lehet tudni). Van viszont egy miniszterelnökünk, aki e tekintetben is folyamatosan feszegeti a kereteket, mind kijjebb tolja a tűrés határait. Amikor a zsinagógában a Megváltóról múlt időben beszélt, még csak mosolyogtunk: csupán a szokott tudatlanság, az ismert alkalmatlanság. Amikor azonban a személyi kultuszára építő választási kampányához náci struktúrájú jelszavakat választott, egyenesen Hitlertől kölcsönözve, már elkomorodtunk. Vártuk, mikor játssza ki a rasszista kártyát is. Amikor pedig a politikai kóbor kutyák telepre zárásával az általa elképzelt, koncentrációs táborokkal terhes jövendőt is megvillantotta, végképp elfogyott a humorérzékünk. Ha tegnap Hiller és Gyurcsány kinézett a Köztársaság téri palota ablakán, a lopakodó neonáci szellem újjászületése ellen tüntetőket láthatott (nem kóbor) kutyáik társaságában. Talán felmerült a benti urakban: lehet, hogy Pásztor elvtárstól mégis rövid úton meg kellene szabadulni?