Kátyúban

Könyvesház

„Nem könnyű a téma, de sajnos meglehetősen időszerű. Alkoholizmus, drog, szenvedélybetegségek és a szörnyű következmények. Sok fiatal csak kipróbálja, hiszi, hogy nem szokik rá. Sokszor bizony a tapasztalat mást mutat. Könnyű elindulni a lejtőn, de nagyon nehéz megállni!” – olvashatjuk Budaháziné Hargitai Irén regényének előszavában.
Valóban aktuális és komor a témakör, amely regényének keretét adja. A szerző fiataloknak ajánlja kötetét, amely azonban minden korosztály számára rejt tanulságokat. Szándéka a segítség. Egy fiatal lány életútjának bemutatásán keresztül segíteni a bajbajutottaknak. Terike, a testileg és lelkileg meggyötört főhős szülei alkoholizmusa és agresszív viselkedése miatt nevelőintézetbe kerül. Megismerkedik Magdival, akinek szintén nehéz gyermekévek jutottak. A két lány sokáig elválaszthatatlan egymástól, míg Magdi tanulmányai és családalapítási szándékai miatt el nem válnak útjaik. Ebben a helyzetben ejti rabul Terikét a kábítószer s a törvényekkel össze nem egyeztethető életmód, amely csaknem halálba sodorja a lányt.
A kábítószer-függőségből „a gyógyulás útja lassú és keserves volt”. Mások – köztük az egyház – segítsége nélkül nem is sikerülhetett volna. A vallásos hitnek és a barátok segítségének köszönhetően lettek úrrá a manapság sok fiatalt veszélyeztető szenvedélybetegségen. Terike, aki „megvívta a maga harcát, Isten segítségével meggyógyult”, szüleinek is megbocsátott, és tanítói végzettséggel a nehéz sorsú gyermekek életének elindítására törekedett.
A fordulatokban bővelkedő regényben világos értékítéletet alkothatunk a hősökről. Példákat láthatunk arra, hogy a nehéz gyermekkor ellenére is megőrizhető a lelki tisztaság. Szembesülhetünk azzal, hogy a segítő szándékú emberek közül a helyes utat kínálók mellett való döntés vezethet az élet és a méltóság megtartásához. A regény sorai figyelmeztethetnek minket arra is, hogy figyeljünk oda embertársainkra, és ha szükséges, a megfelelő módon nyújtsunk számukra segítséget.
Budaháziné Hargitai Irén negyvenöt évig tanított szülőfalujában. Regényei cselekménye szorosan kötődik családjához, vallásához és hitéhez, szűkebb és tágabb hazájához. Olvasásuk reménnyel tölti el a lelkeket, így a kötetekben ábrázolt emberi küzdelmek megértése és megvívása személyesebbé válik. A nemzet napszámosa címmel korábban megjelent kötetben Gulyka József prépost ajánlásként – XI. Pius keresztény neveléssel kapcsolatos szavaihoz kapcsolódva – a következőt írta: „Aki ezt a könyvet felnőttként vagy gyermekként olvassa, annak nem kell siratni önmagát és gyermekét az eltévelyedés miatt.” Ez a gondolat a közelmúltban megjelent ifjúsági regényre is vonatkozhat. Nincs más teendő tehát, mint kezünkbe venni az igényes formában, értékes belső tartalommal kiadott kötetet, és a főhős sorsán keresztül az írónővel együtt „végigjárni a kisiklott élet útját”.
(Budaháziné Hargitai Irén: Kisiklott életek. Ifjúsági regény. Alexandra, 2005. Ármegjelölés nélkül)