Újabb és újabb országok döntenek úgy az EU-ban, hogy törvényi szabályozással kívánják megvédeni a felvásárlásoktól saját nemzeti nagyvállalataikat. A nemzetvédő gazdaságpolitikai lépések elsősorban a bank- és az energiaszektorra, valamint a vegyiparra jellemzőek. A gazdasági protekcionizmus hátterében az áll, hogy az országhatárokon átnyúló vállalategyesítések az utóbbi években mind gyakoribbá váltak, és egyre érzékenyebb ágazatokra terjednek ki.
A gazdasági patriotizmust az uniós tagállamok közül elsőként meghirdető Dominique de Villepin francia miniszterelnök tavaly jelentette be a nemzeti vállalatok védelmét célzó intézkedéscsomagot. Ennek lényege, hogy egyes területeken a külföldi beruházások fokozott ellenőrzéséről hoznak rendeletet, miközben az ellenséges kivásárlásoknál alkalmazni kívánják a viszonosság – vagyis a szemet szemért, fogat fogért – elvét. Villepin később olyan törvényi szabályozást léptetett életbe, amely összesen 11 iparág védelmét szolgálja, ez a rendelkezés azonban az Európai Bizottságnál kiütötte a biztosítékot, Brüsszelben jelenleg is vizsgálják a dokumentumot. A múlt héten a francia miniszterelnök újabb eszköz alkalmazását jelentette be, amely erősítené a munkavállalók részvényszerzését azáltal, hogy lehetővé tenné a cégek számára a kedvezményes részvénykibocsátást munkavállalóiknak. Párizs az ellenséges külföldi felvásárlási szándékokkal szemben ellenpontként a jövőben kiemelten támaszkodna az ország legnagyobb intézményi befektetőjére, a CDC-re, amely több francia nagyvállalatban – így például az Accor és a Michelin óriáscégekben – vezető részvényes, valamint kezeli a közel 220 milliárd eurót kitevő állami nyugdíjkasszát.
Hasonló intézkedéseket hozott Olaszország is, amely a múlt hónapban a vállalatátvételi szabályok szigorítását helyezte kilátásba. Giulio Tremonti olasz pénzügyminiszter egyelőre nem részletezte, mely iparágak védelmét kívánják biztosítani, ám a legnagyobb érdeklődés jelenleg a pénzügyi szektor iránt nyilvánul meg, miután az olasz jegybank tavaly meg akarta akadályozni az olasz Banca Popolare Lodi felvásárlását, amelyre a holland ABN Amro és egy spanyol pénzintézet vetett szemet. A hónapokig tartó botrányba végül belebukott az olasz jegybankelnök, az Európai Bizottság pedig hivatalos eljárást indított Róma ellen.
Franciaország és Olaszország legutóbb az olasz Enel és a francia Suez energiavállalat fúziója kapcsán csapott össze. A tranzakciót ugyanis Párizs úgy kívánta megakadályozni, hogy egyesítette volna a Suezt a Gaz de France-szal, amelyben 80 százalékos tulajdonrésze van. Ugyancsak saját vállalatait kívánja megvédeni Spanyolország, amely aranyrészvénye felhasználásával próbálta blokkolni a német E.ON-t, hogy megvásárolja a spanyol Endesa nagyvállalatot. Madrid elképzelése ugyan meghiúsult, mert világossá vált, hogy a lépés illegális volna, ám a spanyol kormány nem mondott le szándékáról, s most új törvénnyel kívánja meghiúsítani a felvásárlást.
Lengyelország is törvényi szabályozással akarja megakadályozni a stratégiai fontosságú lengyel vállalatok felvásárlását. Varsó jelenleg azt próbálja megvétózni, hogy a német HVB Bank megvásárlásával az olasz UniCredito többségi tulajdonra tegyen szert a lengyel Pekao SA-ban és a Bank Przemyslowo Handlowyban. Az Európai Bizottság ebben az ügyben is eljárás megindítására készül. Várhatóan még e hónapban levelet küldenek a lengyel kormánynak, mert a felvásárlás akadályozása ellentétes a szabad tőkeáramlás uniós szabályozásával.
Kazimierz Marcinkiewicz lengyel kormányfő múlt év novemberében hirdette meg nemzetvédő programját, amelyben Lengyelország megtartja az állami ellenőrzést a stratégiai fontosságú posta, a kőolajipari cégek és az áramtermelők felett.
origo.hu
Halálos trópusi betegség ütötte fel a fejét Magyarországon, riadót fújtak az orvosok
