Nagyot kaszálhatott volna a szocialista sintérkommandó tegnap a Köztársaság téren. Habár valószínűleg visszarettentek volna az álbaloldali fogdmegek, mert mindenki tapasztalhatta, hogy korántsem ölebek tették tiszteletüket a rossz emlékű és nem kevésbé rossz jelenű pártszékház előtt. Rengetegen jelentek meg az 1956 Alapítvány és a Fidelitas tüntetésen, akik tiltakozni kívántak a jelenleg még kormányfő Gyurcsány Ferenc fasiszta-kommunista ízű megfélemlítő mondata ellen. Pedig kutya hideg volt, sűrű pelyhekben hullott a hó, így minden adva volt, hogy csak fél sikerrel záruljon az összejövetel. Nem így történt: több ezer ember dacolt az ítéletidővel, s ez sem volt jó hír azok számára, akik az „Igen. MSZP”-plakátocskák árnyékából ki-kikandikáltak a szocialisták székházának ablakaiból.
Mint a diskurzusokból, kommentárokból kiderült, az ifjabb generációk számára most vált igazán világossá, mi lehetett az a szellemi köldökzsinór, ami összekötötte a vörös és a barna diktatúrát. – Most már értem, miért költöztek be annak idején a Volksbund-székházba a bolsevisták – jegyezte meg kesernyésen nevetve egy fiatal. Mások viszont vitába szálltak ezzel a véleménnyel, és megvédték az MSZP-t dühödt, egzaltált miniszterelnök-jelöltjével egyetemben. Imigyen: – Mégiscsak jó, emberségesebb irányban változtak a régi-új elvtársak. Ma már csak sintértelepre akarják szállítani a tőlük eltérően gondolkodókat. Bezzeg mennyire másként jártak volna el úgy ötven-hatvan éve! Nem lacafacáztak volna sokat a géppisztolyokkal. Nézzük a pohár tele felét, és örüljünk ennek a humánus fejleménynek! Nem engedjük magunkat kiebrudalni az országból, de a hazánkat sem hagyjuk ebek harmincadjára – hangoztatta egy idősebb úr hófödte kalapban.
A transzparensek külön figyelmet érdemelnek. „Nem félünk a sintértől” – olvashattuk az egyiken, egy másikon pedig „Heil Hiller” ironikus felirat emlékeztetett arra, milyen politikai áthallásokba keveredik az ellenfeleit táborokba száműzni akaró pszeudobaloldal. Lett is nagy felzúdulás, füttykoncert, amikor a szocialista bölcsész pártelnök éppen Tollas Tibor verse alatt tartotta fontosnak elhagyni a székházat. Sokan a hátrább állók közül nem is tudták, mi a morajlás igazi oka, hiszen Bánffy György színművész mélyen átélt előadása nemigen szolgáltatott okot a szenvedélyes negatív megnyilvánulásra. Hillernek azonban csalódnia kellett, amiért hiába kínálta fel magát a tömegnek egy kis konfliktusra. Legszebb álmai között bizonyára az szerepelt volna, ha felé dobnak egy-két hógolyót, hogy aztán végigmártírkodhassa a haveri médiát.
A téren összegyűlt meglepően népes közönség viszont egyáltalán nem akart mártírkodni. Derűsen, zokszó nélkül fogadta az égi áldást, fegyelmezetten hallgatta a szónokokat. Amikor az emelvényről ironikus felkérést kapott a tömeg arra, hogy ne csak a tévékameráknak, hanem a hátuk mögött elhelyezett térfigyelő berendezéseknek is integessen, vállalva arcát, mindenki mosolyogva tett eleget a kérésnek. Mert nemcsak a szerencse a bátraké, hanem a választási siker is – gondolták a legtöbben, akik leküzdötték a zimankót, az ide utat a csúszós mellékutcákon át és az ácsorgást a jegesre taposott hóban. Fiatalok, öregek, egyedül vagy családosan tettek tanúbizonyságot arról, hogy valóban elég volt. Elég volt a fenyegetésből, az emberek összefogdosással való ijesztgetéséből, s abból, hogy mint a kutyákat akarják rászoktatni az embereket a parírozásra. Tégy a kitelepítés ellen – volt a felirata az esemény kis kitűzőjének, amely ott díszlett a legtöbb ember kabátján. Kis szögesdrót illusztrálta az emblémát. Az a szögesdrót, amiről Hankiss Ágnes is beszélt. S amellyel mind a mai napig igyekeznek a régi-új földesurak szétválasztani a társadalom összetartozó csoportjait. Ha az MSZP-székházból végignéztek a tömegen, rájöhettek, hiábavaló vállalkozás a szellemi falak újbóli felhúzása, a választópolgárok nem viselik már el nemhogy a sintérhurkot, de a nyakörvet sem, a szájkosarat még kevésbé. S nem lehet őket többé megalázó kockacukrokkal korrumpálni.
A demonstrálók a rendezvény záróakkordjaként jókedvűen mutatták föl a piros lapot is a pártszékház néma ablakai felé. Ma még csak pár ezer ember állította ki őket több embertelen megnyilvánulás miatt, de ugyanezt több millió ember meg fogja tenni áprilisban – vélekedtek sokan a hazafelé tartó sokaságban.
origo.hu
Rokonok és barátnők szólaltak meg a vajtai tragédia után – barátnők szenvedtek balesetet
