Nyilván megfordulnak néhányan az irodában. Hogyan tapasztalja, mennyire ismerik Erdélyt Magyarországon?
– Meglepett az az információhiány, amely még ma is jellemző az utazni vágyó magyarok egy széles rétegére. Bőven akadna még tennivaló a tájékoztatásban. Talán már az iskolában kellene tenni valamit annak érdekben, hogy ez megváltozzon. Mennyi kitűnő kirándulást lehetne szervezni Erdélybe, s milyen jó alkalmat adnának ezek az utak az előítéletek, tévhitek, félretájékoztatások semlegesítésére! Erdély kiváló tanulmányi úti cél lehetne magyarországi diákok számára a legkülönbözőbb területeken: irodalomtól kultúrtörténetig, történelemtől biológiáig, őslénytantól domborzatmorfológiáig. Mi, a magunk részéről egyelőre csak annyit tudunk tenni, hogy hirdetésekkel igyekszünk mindenkit arra biztatni: látogasson el a keleti szomszédhoz is. Nemrég utcai plakátkampány indult, elsősorban Budapesten, kíváncsian várjuk a fogadtatást. Egy Magyarországon is közismert műemlék, a Vajdahunyad vára a plakátkampány fő motívuma. Tervezünk továbbá egy magyar nyelvű turisztikai honlapot is Romániáról, ez várhatóan még március folyamán a világhálóra kerül.
– Amikor 1989 után Magyarország ismét „felfedezte” Erdélyt, nagyjából két tábor alakult ki. Az egyik rettegve lépte át a határt, attól félve, hogy autóját összetörik, s nem fog ehető élelmiszerhez jutni, a másik pedig a színmagyar, tündéri Erdélyt kereste. Érthető módon mindkét sztereotípia csalódáshoz vezetett. Mi a helyzet a mai átlagutazóval?
– Sztereotípiák ma is léteznek, főleg ami a romániai közbiztonsági állapotokat vagy az infrastruktúrát illeti. A magyarországi látogatók motivációit illetően áttörés nem mutatkozott az elmúlt időszakban. Erdély nyilván kiemelt úti cél. Ma is vannak úgynevezett megrögzött Erdély-járók, akiknek már-már életforma az, hogy oda visszatérnek, feltöltődnek, ott élik társadalmi életük egy részét. Az üzleti célt ma már nem lehet elhanyagolni, egyre több magyar–román vegyesvállalat működik Erdélyben. Szerencsére sok az első utazó is. Olyanokról van szó, akik túlteszik magukat a már említett előítéleteken, s általában nem térnek haza csalódottan. Természetesen külön kategóriát képeznek az állandó rokonlátogatók, akik szintén sokszor vesznek igénybe turisztikai szolgáltatást. Egyre többen vannak, akik bevásárlás miatt utaznak Románia nyugati határvidékére, s van egy szűkebb csoport, amely a világ turisztikai körforgásának részeként tekint az országra, így nem feltétlenül csak Erdélyt keresi fel.
– Azért az megállapítható, hogy a legtöbben a két székelyek lakta megyét keresik fel. Pedig Erdély többi része is tele van magyar kulturális örökséggel. És akkor még nem beszéltünk az egykori szász vidékekről. Miként lehet elérni, hogy a Magyarországról érkező turista nagyobb körutat tegyen, s ezáltal bővebb betekintést kapjon Erdélybe?
– Tény, egy bizonyos időszakban gyakorlatilag tranzitként használták Erdélynek Nagyváradtól Marosvásárhelyig terjedő részét. Általában alulról, azaz a helyi közösségben épül ki a turistaigény, s ezt követi a kínálat, amellyel meg tudja állítani a magyar turistákat akár egy-két napra vagy több időre. Van két-három klasszikus pont, ahol ez már működik, ilyenek Kalotaszeg, Kalotaszentkirály vagy Torockó. Viszonylag népszerű ma már a Bánság és Dél-Erdély. Egyre több olyan program van, amelyik kolozsvári vagy a kincses város környéki végállomásokat értékesít. Vagy például Hunyad vidékének bejárására kiválóan alkalmas Csernakeresztúr, elsőrendű látványosság Gyulafehérvár, az erdélyi érseki székhely, Bethlen Gábor idején Erdély fővárosa, a XIII. századi székesegyházzal (Hunyadi János, Hunyadi László, Izabella királyné, Martinuzzi György sírját őrzi). Lassan beindul a fürdőturizmus, immár közismert Szováta, amely a Budapest–Marosvásárhely repülőjárattal igen könnyen és kényelmesen megközelíthető. Szováta mellett ismert és népszerű Félixfürdő, Báznafürdő vagy Kovászna. Említésre érdemes, hogy Nagyszeben 2007-ben Európa kulturális fővárosa lesz, a település remek kiindulópont a rendkívül érdekes szász templomok meglátogatására. De nem szabad megfeledkezni Máramarosról és a bukovinai festett kolostorokról sem. Ugyan ma még nem divat, de Romániának, Erdélynek is megvannak az adottságai arra, hogy kialakuljanak az úgynevezett hosszú hétvégék a turizmusban. Kétnapos kiruccanás Nagyváradra, Kolozsvárra, Temesvárra, Marosvásárhelyre egy városnézéssel, színházzal, koncerttel vagy más kulturális programmal, s nem utolsósorban egy kellemes és korántsem drága ebéddel, vacsorával. Ráadásul a bevásárlás sem utolsó szempont ilyenkor.
– Kolozsvárnak jelenleg csupán húsz százaléka magyar, igaz, ez az arány egy hatvanezres magyarságot takar. Jól ismert, sokat mesélt történet, hogy csúnyán néz a pincér a magyarul rendelő vendégre, vagy éppenséggel ki sem szolgálja. Mennyiben alapulnak valóságon, s mennyiben az előítélet szüleményei az ilyen jellegű sztorik?
– Az igazság itt is középen van. Nem mondom azt, hogy nincs negatív példa, de ezek a történetek nyilván egy kis rossz élményt alaposan felnagyítva jelennek meg. Kicsit visszatérve a sztereotípiákra: Magyarországon mindenki arról beszél, hogy rosszak a romániai, erdélyi utak. Erre még az átlagnál tájékozottabb emberek is vevők, pedig egyszerűen nem igaz. A főutak kiváló minőségűek, s ma már a sokat emlegetett székelyföldi utak többségével sincs gond, a Szováta–Gyergyószentmiklós vagy a Szováta–Székelyudvarhely– Csíkszereda–Gyimes utat például nemrég felújították.
origo.hu
Orbán Viktor: Ezért indulnak lejárató akciók Magyarország ellen
