A statisztikák azt mutatják, hogy most már második éve az előző esztendő 85 százalékán teljesít a hazai tejipar, ami évről évre 20 százalékos zsugorodást jelent. Ha viszont tovább számolunk, akkor kiderül, hogy tavaly 2003-hoz képest már csak 60-70 százalékon működött az ágazat. A visszaesés oka ugyanakkor nem a fogyasztás csökkenésében keresendő, mert az nem változott. Viszont csak 2005-ben 138 százalékkal nőtt az import – nyilatkozta lapunknak Kiss Pál István, a Friesland Hungária Zrt. elnök-vezérigazgatója. A szakember rámutatott: hazánkban komoly piaci zavarokat okozott az, hogy egyidejűleg több országgal bővült az unió. A térségben jellemző szintnél valamelyest magasabb magyarországi árakat villámgyorsan kiegyenlítette – azaz lecsökkentette – a piac, ami minden ágazati szereplőt kedvezőtlenül érintett.
Nem egyedi, ami velünk történt. A vezérigazgató klasszikus példaként említette az osztrákokat, akik 1995-ös EU-belépésük után elvesztették piacuk 35 százalékát, de mára visszaszereztek tíz százalékot. Bár a hazai tejipar a kellemetlen meglepetéseket 2004-re várta, azok 2005-ben érkeztek meg. Mára viszont az ágazat Kiss Pál István szerint túl van a nehezén. Igaz, valamelyest folytatódik még a termelés csökkenése. De idővel beáll a piac, s a fogyasztók is előbb-utóbb észreveszik, hogy egy-egy márka milyen minőséget ad, és annak alapján választanak. Kialakul majd egy tudatos vásárlói réteg, ugyanakkor mindig lesznek olyan vevők, akik a legolcsóbbat választják, mert nem lesz más lehetőségük – jelentette ki a vezérigazgató.
A jövő esélyeinek taglalásakor mindenképpen figyelembe kell venni azt, hogy a rendkívül alacsony árakkal dolgozó, agresszív diszkontláncok komoly teret nyertek a hazai kereskedelemben, s további növekedésükre kell számítanunk. Ezek a láncok központilag szerzik be árukészletüket, ami azt jelenti, hogy a velük szerződő hazai gyártóknak többnyire egész Európára kiterjedően kellene szállítaniuk. Erre azonban a magyar tejipar képtelen – közölte a szakember. A hazai piacra dömpingáron érkező tejimport fő oka pedig az, hogy az EU-ban csökkentik az exporttámogatást és az uniós felvásárláshoz kötődő intervenciós árakat. Erre több ország úgy reagált, hogy a piaci többletet a veszteség csökkentése érdekében különböző periférikus piacokon – ilyen a magyar is – helyezte el, méghozzá meglehetősen alacsony áron. A gond csak az, hogy ezt az árat a kereskedők és a vásárlók is kiindulópontként kezelik, ehhez viszonyítanak, ilyen áron szeretnék beszerezni az árut a magyar tejipartól. A hazai feldolgozók viszont nem tudnak versenyezni az importőrök által behozott dömpingáras termékekkel. – A láncokban 99 forintért kínált külföldi UHT-tejek semmilyen más költséget nem tartalmaznak, csak az anyagárat, sőt, néha még azt sem – jelentette ki a vezérigazgató.
A piaci változások hatására a Friesland Hungária Zrt. is módosította stratégiáját. Korábban egyformán figyeltek minden egyes termékük forgalmára. Most viszont inkább egyes márkákra koncentrálnak. A cég úgynevezett Pöttyös üzleti divíziója például csak azzal foglalkozik, hogy a Túró Rudi hazánkban és külföldön eredményesen szerepeljen. Ebből a szempontból jók a kilátások, hiszen Romániában és Szlovákiában már elindult a forgalmazás, emellett hamarosan Olaszországban és Spanyolországban is debütál ez a hungarikumnak is nevezhető termék – állapította meg Kiss Pál István. A társaság szoros és egyre erősödő árversenynyel számol a jövőben az egész tejágazatban. – Ezt a kihívást a termelőkkel együtt kell megoldanunk – szögezte le a vezérigazgató –, hiszen a feldolgozott termékek költségének 80 százalékát ma a tehenészeteknek fizetett termelői ár teszi ki, az e felett lévő 20 százalékból pedig nem lehet gazdálkodni. A Friesland az idei év első negyedében az országos átlagnál magasabb árat fizetett a termelőknek. Most az átvételi árat az országos trendhez igazítják, ami április elsejétől literenként 1,5-2 forintos árcsökkenést okoz. A termelőkkel kötött keretszerződésben szerepel, hogy az év első és utolsó negyedében magasabb, a második és harmadik negyedévben viszont alacsonyabb áron vásárolja fel a cég a tejet.
A másik kérdés az üzemméret és a hatékonyság – elemezte tovább a helyzetet Kiss Pál István. A piac elvárásai alapján elmondható, hogy a hazai tejipar még mindig rossz hatékonysággal működik, ezen a téren a Frieslandnak is van még tennivalója. Nyugat-Európában egy átlagos méretű üzem 250-300 millió liter tejet dolgoz fel. Magyarországon körülbelül hatvan üzem jut 1,2 milliárd liter tejre, ami 20 millió literes átlagot jelent. A vezérigazgató szerint az élőmunka terhei, a különböző járulékok és helyi adók olyan költségeket eredményeznek, ami mellett ez az üzemszerkezet nem tartható fenn. A Frieslandnál is növelni kell a hatékonyságot, ami óhatatlanul azzal jár, hogy idővel kevesebb emberre lesz szükség, hiszen a munkaerő ára évről évre jelentősen nő. E téren már elkopott a versenyelőnyünk, főként, ha Szlovákiát és Lengyelországot tekintjük, másrészt nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a 2007-ben uniós taggá váló Romániában a bérszínvonal harmada a hazai átlagnak.
A tejipari cégeknek is abból kell megélniük, amit számukra a piac megfizet. Ez többek között azzal jár, hogy az üzemek számát is elkerülhetetlenül csökkenteni kell – hangsúlyozta a vezérigazgató. A Friesland tavaly Hajdúböszörményben és Békéscsabán kényszerült erre a megoldásra. A sajtüzemnél emellett a dolgozók 50-60 százalékát meg lehetett tartani. Tehát nem az a cél, hogy az emberek elveszítsék a munkahelyüket, de a versenyképességet fenn kell tartani. A cég helyzete stabil, ugyanakkor a piaci trendek, változások követéséhez több milliárd forintos új beruházások szükségeltetnek.
Kiss Pál István szerint tejiparunk mostanság tartalékait éli fel. Ez főképp a kisebb cégekre igaz, amelyeknek nincs elég erejük a fejlesztésekhez, pedig e nélkül elképzelhetetlen a talpon maradás. Ezért a következő egy-két évben a hazai tejüzemek száma bizonyosan tovább csökken. Ugyanez ment végbe Csehországban, ahol a piacvezető társaság összezsugorodott, a második helyezett cég pedig egy év alatt tönkrement. Jelentős átrendeződés zajlik tehát a piacon, amit erősít a diszkontláncok terjeszkedése, és az importtermékek mennyiségének folyamatos növekedése.
origo.hu
Ez lesz az idei anyák napja sztárvirága
