Flamand, itáliai, németalföldi festmények egy tahitótfalui kertes házból. Értékes képek a szentendrei Czóbel Múzeum és a budapesti Kiscelli Múzeum gyűjteményéből. Egry József balatoni tájképe egy magángyűjteményből. A vizsolyi biblia, remekbe készült ötvöstárgyak a budapesti Zsidó Múzeumból, festett faszobrok falusi templomokból. Csempészett ikonok, kifosztott régészeti lelőhelyekről származó üveg- és fémtárgyak, római és középkori pénzérmék. Valamennyi az utóbbi évek „sikertörténeteire”, a hazai nyomozó hatóság által felderített esetekre utal. Az ellopott tárgyak közül sok visszakerült jogos tulajdonosához, sokat még keresnek. Ez a bemutató adta az apropót ahhoz, hogy meghívott szakemberek segítségével választ kapjunk arra, mit kell tennünk, hogy megvédhessük, illetve visszaszerezhessük az itthoni közgyűjteményekből, templomokból, magánemberektől ellopott értékes tárgyakat és az állam tulajdonát képező régészeti leleteket.
Magyar Nemzet: Miért éppen most írták alá a fent említett három intézmény összefogását demonstráló egyezményt, illetve rendezték meg az ellopott és tulajdonosukhoz visszakerült műkincseket bemutató kiállítást?
Vukán Béla: Folyamatosan időszerű ez a téma, régóta kerestük a megoldást arra, hogy biztosítani tudjuk a feltételeket az illegális műkincs-kereskedelem elleni hatékonyabb fellépéshez. A legpraktikusabbnak a hatósági együttműködés mutatkozott. Az ORFK önmagában nem tudta volna vállalni ezt a feladatot, elsősorban azért, mert megoldása jelentős anyagi eszközöket is igényel. Megfelelő adatbázisra van szükség, és ennek megteremtése nem csak elhatározás kérdése. Kell hozzá szoftver, létszám és még sok minden. De a feladat ezen túlmenően is sokkal szélesebb körű, mintsem hogy egyetlen hatóságot érintsen. Az illegális műkincs-kereskedelem elleni küzdelem az egész világon összetett folyamat, több területen jelenik meg, ezért leghatékonyabban olyanfajta összefogással lehet küzdeni ellene, amelyről a napokban aláírtuk a megállapodást.
Magyar Nemzet: Mi a lényege az összefogásnak?
Vukán Béla: Az, hogy visszaszorítsuk a kulturális javak elleni bűncselekményeket, segítsünk visszajuttatni az eltulajdonított tárgyakat a tulajdonosaiknak, közvetve hozzájáruljunk ahhoz, hogy javuljanak a kulturális javak őrzésének és védelmének a feltételei, növekedjen a jogbiztonság, és összehangoljuk a jogi szabályozást. De a mostani megállapodás nem az első ezen a téren. A kulturális és a belügyi tárca között 1997-ben jött létre az első egyezmény, amelyet 2000-ben megerősített a két minisztérium vezetője. Ezt emeltük most a végrehajtó szervek szintjére. Összefüggő folyamatról, annak újabb állomásáról van tehát szó.
Magyar Nemzet: Hogyan kapcsolódtak ebbe a folyamatba a vámosok, akikre nagy feladat hárul, hiszen Magyarország a szervezett műtárgycsempészet déli és kelet–nyugati „főútvonala” mentén terül el? Szakemberek szerint a műkincslopás, illetve -csempészet ma mindenütt a szervezett bűnözés harmadik legjövedelmezőbb ága, rögtön a fegyver- és a kábítószer-kereskedelem után következik.
Steigler Ferenc: A pénzügyi tárcához tartozó VPOP és a Belügyminisztériumhoz tartozó ORFK között is 1997-ben jött létre az az együttműködési megállapodás, amely az általános elveken és feladaton kívül kifejezetten a kulturális javak védelméről szólt. Ennek értelmében, ha a kollégáink ebbe a körbe tartozó tárgyakat foglalnak le, haladéktalanul értesíteniük kell a rendőrhatóságot, és ez ma is így van.
Magyar Nemzet: A műkincstolvajlás, illetve -csempészet felderítése speciális szakismereteket igényel. Hogyan tud megfelelni ennek a követelménynek a rendőrség és a vámhatóság?
Vukán Béla: Valóban szükségünk van speciális szakismeretekre, de ez nem azt jelenti, hogy a rendőrségen vagy a vámhivatalokban tudományos fokozattal rendelkező művészettörténészeknek kell dolgozniuk. A bűnügyi munka ezen a területen is abból áll, mint más jellegű bűncselekmények felderítésekor. El kell fognunk a tetteseket, bizonyítanunk kell, hogy elkövették a bűncselekményt, és meg kell találnunk az ellopott vagy kicsempészett kulturális javakat. Ezzel olyan területre jutottunk, amelynek a szereplői tolvajok, orgazdák, tippadók. Ez zárt világ, nekünk ide kell behatolnunk, innen kell információkat és olyan bizonyítékokat szereznünk, amelyek eredményhez vezetnek.
Magyar Nemzet: De hogyan tudja eldönteni egy rendőr vagy egy vámtiszt a repülőtéren, a határállomáson, hogy lopott műtárgyat akar-e valaki kivinni vagy behozni?
Vukán Béla: Nekünk szakértőkkel kell dolgoznunk, és a vámos kollégáknak is szükségük van a gyors segítségre, amelyet a Kulturális Örökségvédelmi Hivataltól kapunk meg. Ha valaki ki akar lépni a repülőtéren, a vámosoknak mindössze egy vagy két órájuk van arra, hogy ellenőrizzék a nála lévő műtárgyakat, és eldöntsék, hogy szabályos-e a kivitel vagy sem. De azt általában csak a szakértő tudja megmondani, hogy az a bizonyos tárgy, szobor vagy festmény melyik korhoz köthető, a kulturális javak körébe tartozik-e, és kell-e rá kiviteli engedély. Ha az nincs az illetőnél, máris megvalósult a bűncselekmény. Azt azonban a szakértő sem tudja megmondani, hogy az adott műtárgy lopott-e vagy sem. Ennek megállapításához kell egy jól használható adatbázis. Magyarországon a lopott műtárgyak adatait jelenleg a rendőrség országos körözési adatbázisában tartjuk számon. Ez a nyomozó szervek számára országosan hozzáférhető rendszer most is létezik, lehet keresni benne, de ez műtárgyak esetében nem olyan egyszerű. Most szakértőt kell hívni gyorsan a helyszínre, ahol a műtárgyat megtalálták, és annak alapján, amit mond, meg kell nézni az adatbázist, van-e róla adat. Lehet, hogy van, csak nem találjuk meg, mert más kulcsszóval keressük, és így nem ismerhető fel a lopott műtárgy. Ha például egy festmény címe Alkony az erdőben, de a rendszerben nem pontosan így szerepel, már nem találjuk. Ezért olyan nyilvántartásban gondolkodunk, amelyben a szoftver lehetővé teszi, hogy a tárgyat bárki azonosítsa egyszerűen annak alapján, amit lát.
Magyar Nemzet: Ez hogyan lehetséges?
Vukán Béla: Olyan szoftver segítségével, amelyik kizárja a szubjektivitást, több ezer szóból álló kódszótárral lehetővé teszi a műtárgyak sematikus leírását. Ezt a kódszótárt szakemberek, művészettörténészek, muzeológusok dolgozzák ki. Az intézkedő rendőr vagy vámos felhívja telefonon az operátort, aki megkérdezi tőle: mit látsz? Festményt, szobrot? Álló, fekvő, ovális képet? Van rajta ember? Férfi, nő? Van rajta épület? – és így tovább. A rendőr vagy a vámos kizárólag igennel és nemmel válaszol minden kérdésre, nem a saját szavaival fogalmaz meg kulcsszavakat, amelyek esetleg félreviszik a keresést. A rendszer az operátor közvetítésével egyre szűkíti a kört. Ha emellé még fényképet is rendelnek, biztosabb a találat lehetősége. Ha például közúti ellenőrzésnél a rendőr bajba kerül, mert nem tudja eldönteni, hogy elő kell-e állítania az illetőt a nála talált tárgyak miatt, telefonon rákérdezhet, hogy lopott javakról van-e szó. Végigmegy egy sor kérdésen, és a végén kiderül, hogy az adatbázis nyolc lopott képet tart számon. Az operátor akkor rákérdez, hogy ezek közül egy vagy több megfelel-e annak, amit a rendőr lát. Tehát a program segít abban, hogy kiszűrje a helyes választ, és a keresés eredménye ne a szubjektív nyelvhasználaton múljon. Ez a rendszer ma még csak tervként létezik, de rég dolgozunk rajta, mindenképpen meg kell valósítanunk, ha gyorsabbak és hatékonyabbak akarunk lenni.
Magyar Nemzet: A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak is van jegyzéke a lopott műtárgyakról, és ez mindenki számára hozzáférhető az interneten is (www.koh.hu). Miben különbözik a rendőrség adatbázisa a KÖH-étől?
Buzinkay Péter: A rendőrség körözési adatbázisában ma még főleg szöveges alapú leírások vannak, de korszerűsített változata már képeket is tud kezelni. A KÖH Műtárgy-felügyeleti Irodája szorosan együttműködik a rendőri és vámszervekkel. A soron kívüli adatszolgáltatáson, a szakirányú képzésen túl elsősorban a bűnmegelőzésben veszünk részt. A világhálón is hozzáférhető jegyzékünk az esetek többségében képeket is közöl a lopott műtárgyakról. Egy éve vezettük be azt az ingyenes szolgáltatást, hogy az adatbázisba újonnan bekerülő adatokról elektronikus úton, e-mailben képpel illusztrált tájékoztatást küldünk az összes lehetséges érintettnek: árverezőházaknak, műkereskedőknek, a szaksajtónak és a bejelentkezett magánszemélyeknek. A feladat az, hogy a különböző adatbázisokat összekapcsoljuk, és az adatokat olyan programban futtassuk, amely hatékonyan képes szolgálni az összes hatóság munkáját. A bűnüldözés alapvetően a bűnüldöző szervek feladata, de bizonyos pontokon nekünk is van tennivalónk. A kiviteli engedélyezés például a mi feladatunk, el kell kerülnünk, hogy lopott műtárgyakra adjunk kiviteli engedélyt.
Magyar Nemzet: Azt hinné az ember, aki műtárgyat lop, az nem jön be a hivatalba kiviteli engedélyért.
Buzinkay Péter: Eddig még nem fordult elő, a tolvaj vagy az orgazda valóban nem jön ide. De az előfordulhat, hogy egy bizonyos tárgy már jóhiszemű tulajdonosnál van, aki nem tudja, hogy lopott vagy tisztázatlan eredetű holmi került a birtokába. Akár másik országból is becsempészhették, ahol lopott volt.
Vukán Béla: Tegyük hozzá gyorsan: szó sincs arról, hogy lopott műtárgyakra csak úgy egyszerűen kiviteli engedélyt lehet kapni. Az adatbázis a mai rendszerben is segíti a műtárgyak azonosítását, és tudni való, hogy az ellopott és a védett műtárgyakról folyamatosan kapja a közhiteles adatokat a KÖH. Munkatársai találkoznak ezekkel a tárgyakkal, a saját nyilvántartásukban számon is tartják őket.
Buzinkay Péter: A most létező adatbázisok közül némelyiknek nemcsak az a baja, hogy szubjektív leírásokon alapul, hanem az is, hogy feltételezi, használójának vannak valamiféle szakmai ismeretei. Minél mélyebbek ezek az ismeretek, annál nagyobb esély van rá, hogy választ talál a kérdésére. A tervezett adatbázis viszont nem követel szakmai ismereteket. Bárki tudja majd használni.
Magyar Nemzet: Tegyük fel, hogy valaki jelentkezik a határon be- vagy kilépéskor, és közli, nincs bejelentenivalója, de „műkincsgyanús” tárgyakat találnak nála. Mit tesznek ilyenkor a vámosok?
Steigler Ferenc: Ha valaki valótlan nyilatkozatot tesz a határon, az kimeríti a klasszikus csempészet fogalmát. Ha pedig kulturális javakat titkol el, az minősített esetnek, azaz súlyosbító körülménynek számít, és a büntetése is ennek megfelelő.
Magyar Nemzet: Mit és hogyan kell eldönteniük a vámosoknak a határátkelőkön, repülőtereken?
Steigler Ferenc: Kifelé a reptér az a jellemző hely, ahol a vámosnak gyorsabban kell döntenie, mint a közúti határátkelőhelyeken. Az első dolga az, hogy eldöntse, a kulturális javak körébe tartozik-e a tárgy. Utána azt kell eldöntenie, hogy engedélyhez kötött-e a kivitele. Ettől kezdve a feladata ugyanaz, mint a rendőröknek. Szakértőt hív, megnézi az adatbázisokat…
Magyar Nemzet: Milyen képzést kapnak a rendőrség és a vámhatóság emberei?
Steigler Ferenc: Harminc pénzügyőrt már felkészítettek a KÖH segítségével és a Szépművészeti Múzeum bevonásával. Ez a harminc ember az ország különböző pontjain dolgozik, de így is kevesen vannak.
Buzinkay Péter: A KÖH a fentieken kívül többször tartott képzéseket a vám- és pénzügyőrség munkatársainak. Most van folyamatban például az úgynevezett mélységi ellenőrző csoportok képzése. Ezek az uniós csatlakozás után felállított egységek, amelyek a határsávban cirkálnak, és ellenőrzési jogosultságuk van.
Steigler Ferenc: A határátlépéskor különös figyelemre számíthatnak azok, akik az úgynevezett külső határokon kelnek át, ez az Európai Unión kívüli, úgynevezett harmadik országok határát jelenti. De ahhoz is engedély kell, ha valaki az unión belül, például Magyarországról Ausztriába akar kivinni védett kulturális javakat. Az unión belüli határokon viszont már nincs állandó vámszolgálat, ezeken a területeken működnek a mélységi ellenőrző csoportok. Az ellenőrzéseik során ők is találkozhatnak lopott, engedély nélkül kivitt tárgyakkal, de nem irodában dolgoznak, hanem közúton. Ha megállítanak egy személykocsit, és műtárgyakat találnak, rögtön dönteniük kell. Az új szoftver nekik is nagy segítségükre lesz abban, hogy eldönthessék, lopott tárgyakról van-e szó. Azonnal fel tudják venni a kapcsolatot telefonon a KÖH munkatársaival, akik vállalták, hogy 24 órás szolgálatban nyújtanak segítséget a kulturális javak azonosításában, ellenőrzésében.
Vukán Béla: Nem tisztem, hogy szembedicsérjem a vámos kollégákat, de el kell ismerni, hogy rengeteget tesznek a műtárgyvédelemért. Jó érzés látni, hogy egyre jobban odafigyelnek erre. Igaz, statisztikailag könynyebb a dolguk, mert ha a csempészt elfogják, a csempészett tárgy is megvan. A rendőrség ebből a szempontból nehezebb helyzetben van, mert vagy felderíti a bűncselekményt, vagy nem, vagy van kármegtérülés, vagy nincs. Ez nyomaszt minket. A bűnözők egyre kevesebb nyomot hagynak a helyszínen, mert tudják, hogy abból sok mindenre tudunk következtetni. Ha nincs szemtanú és nincs más bizonyíték, nagyon nehéz kézre keríteni ezeket az embereket. Ezért rendkívül fontos, hogy figyelemmel kísérjük az értékesítést, a lopott műtárgyakból kiindulva visszafelé próbáljuk felderíteni az útjukat, és így jussunk el az alapcselekményhez. Hosszadalmas, sok ember munkáját igénybe vevő feladat ez. De nemcsak a mi speciális egységünk foglalkozik vele, hanem az egész rendőrség.
Magyar Nemzet: Mi történik akkor, ha a szakértő sem tudja pontosan azonosítani a gyanús tárgyakat?
Vukán Béla: Akkor baj van. Ha nincs hozzájuk kapcsolható bűncselekmény, ezekkel nem tudunk mit kezdeni. Lehet, hogy külföldön lopták el őket, ezért nagyon fontos, hogy ne csak nekünk legyen megbízható adatbázisunk, hanem a többi országnak is, és kommunikálni tudjunk egymással. Így van értelme az egész rendszernek. Így tudjuk igazán ellenőrizni azt az értékesítési folyamatot, amelynek során kiszűrhetők a valaha bűncselekménnyel megszerzett tárgyak. Amit a tolvajok ellopnak, azt többnyire biztonságosan értékesíteni akarják. Ha ezt könnyen meg tudják tenni, nehéz viszszaszorítani a bűncselekményeket.
Magyar Nemzet: Van-e felmérésük arról, hogy az ellopott tárgyak hány százalékát derítik fel?
Vukán Béla: A rendőrség statisztikai adatai alapján tavaly hét–nyolcszáz között volt az ismertté vált műtárgylopás. Az esetszám 2000-től 2005-ig folyamatosan csökken – a rendszerváltást követő években 1000–1040 esetet tartottunk nyilván –, a kárérték viszont nő. Árnyaltabb a kép, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy ebből mennyit oldott meg eredményesen a rendőrség. Eredményesnek tekinthető, ha megtaláljuk a tetteseket, eljárás alá vonjuk, és elítélik őket. De ezzel még nem fejeződött be a munkánk, mert a tulajdonosok szeretnék visszakapni a műtárgyaikat. Kettős tehát a feladat: meg kell találni és elő kell állítani az elkövetőket, bizonyítani kell a bűncselekményt – és meg kell találni a műtárgyakat. Sokszor előfordul, hogy megvannak az elkövetők, de a műtárgyak nem vagy csak részben kerülnek elő. Arra is van példa, hogy megtaláljuk a műtárgyakat, bebizonyítjuk, hogy lopottak, a tetteseket viszont nem sikerül kézre keríteni. A kár megtérülése harminc százalék körül van, nemcsak Magyarországon, sok más országban is. Százszázalékos kármegtérülésről sehol nem beszélhetünk.
Magyar Nemzet: Vannak esetek, amelyeket bizonyára csak nemzetközi segítséggel lehet megoldani. Mennyire aktívak a nemzetközi kapcsolataik?
Steigler Ferenc: A vám- és pénzügyőrségnél a befelé irányuló forgalomban van nemzetközi együttműködés, döntően az Európai Unió tagállamaival. Intézkedésre akkor kerülhet sor, ha a lefoglalásról a külföldi hatóság tudomást szerez. Az Európai Unión belül direktíva foglalkozik az uniós országok területéről jogellenesen kiszállított javak visszaszolgáltatásával. Ennek központi koordinációját Magyarországon a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal látja el, adott esetben a vám- és pénzügyőrség vagy a rendőrhatóság közreműködésével. Ha a kifelé irányuló forgalomban történik visszaélés, nincs szükség nemzetközi együttműködésre. Akkor sem, ha külföldi állampolgár próbál kivinni magyar nemzeti kincsnek minősülő tárgyat. Ilyenkor a felderítést követően azonnal átadjuk a rendőrségnek az ügyet, mert a vám- és pénzügyőrségnek nincs nyomozó hatósági jogköre a kulturális javakkal való visszaélés bűntettét illetően.
Buzinkay Péter: Az Európai Unió tagországai között a kulturális igazgatásban is létezik együttműködés. Részt veszünk a kulturális javak tanácsadó bizottságának munkájában is, ezt a vám- és adóügyi főbiztosság működteti, nem a kulturális, mert a műtárgykivitel vámügy. A bizottságban mind a 25 tagállam képviseltetheti magát rendőr, vám- és kulturális szakembereivel, a hazai kulturális területet én képviselem. A joganyagok előkészítése a fő feladatunk, és foglalkozunk a több tagállamot vagy az egész közösséget érintő ügyekkel. A téma egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kap, rendszeresen találkozunk a külföldi kollégákkal. Vannak európai uniós jogszabályok, amelyeknek meg kell felelnünk, most például egy műkincs-visszaszolgáltatás ügyében az osztrák testvérhatósággal is együttműködünk.
Vukán Béla: Fontos volna, hogy az Európai Unión belül azonos szoftverekkel működő adatbázisok legyenek, de ez eddig nem volt kötelező. Szoros együttműködés van például az olasz műkincscsendőrség és a francia műkincsvédelmi hivatal között. Mi főleg az Interpol központi adatbázisából kérünk adatokat. Az ő programjuk hasonló elven működik, mint az, amit mi szeretnénk. El kellene jutnunk odáig, hogy képet képpel tudjunk összehasonlítani a különböző nemzeti rendszerekben. Gondoljunk egy árverési katalógusra, nagyon hosszú időt venne igényben, ha egyenként kellene megnézni a végigkérdező programmal az ott szereplő tárgyakat. Ezért fontos, hogy a tulajdonosoknak legyen fotójuk és pontos leírásuk a műtárgyaikról.
Buzinkay Péter: A KÖH-ben nagyon fontosnak tartjuk és minél szélesebb körben igyekszünk terjeszteni az úgynevezett házi leltárt, amely a tárgyak azonosítását könnyíti meg. Ez az adatlap a kiállításon is beszerezhető, letölthető a rendőrség internetes honlapjáról, illetve a miénkről is. A lap hátoldalán lévő kitöltési útmutatót úgy fogalmaztuk meg, hogy mindenki megértse, nem kell hozzá semmiféle szakértelem. Tanácsoljuk a tulajdonosoknak, hogy fényképezzék le a műtárgyaikat, töltsék ki az adatlapot, ragasszák fel rá a fényképet, majd tegyék el gondosan. Akkor vegyék elő, ha netán ellopnak tőlük valamit, és csak a nyomozó hatóság embereinek mutassák meg. Ezzel sokat segíthetnek nekik, és több az esélyük arra, hogy előkerülnek a tárgyaik.
Magyar Nemzet: Vajon elég gondosak-e azok, akiknek értékes műtárgyak vannak a birtokukban?
Vukán Béla: Sem a magántulajdonosok, sem a köz-, az egyházi, az önkormányzati gyűjtemények tulajdonosai nincsenek felkészülve arra, hogy erődítményként őrizzék értékeiket. Leginkább az országos gyűjtőkörű intézmények vannak ellátva fegyveres őrséggel, technikai berendezésekkel. A tulajdonosoknak a pénztárcájukhoz mérten kell eldönteniük, milyen fizikai védelmet biztosítsanak. Léteznek azonban olyan módszerek, amelyek az értékesítést nehezítik meg, és ez nem kerül sok pénzbe. Ezt szeretnénk minél szélesebb körben tudatosítani. Vannak úgynevezett jelölőrendszerek, amelyek nem károsítják a műtárgyakat, és segítenek abban, hogy könnyebben meg lehessen találni őket. Az esetszámok azt mutatják, hogy a tulajdonosok többsége nem él ezekkel a lehetőségekkel, mert az évi hét–nyolcszáz bűneset még mindig sok. A statisztikai adatok alapján a legkevesebb bűncselekményt közgyűjtemények sérelmére követik el, évente tíz–húsz esetben. A kárérték különböző, de tudjuk, hogy a kisebb kárérték is jelenthet pótolhatatlan értékű műtárgyat. A legtöbb bűneset magánlakások és egyházi intézmények sérelmére történik.
Magyar Nemzet: Segít-e vagy árt, ha a lopott műtárgy ismertté válik, nyilvánosságot kap?
Vukán Béla: Korábban a szakma véleménye megoszlott e tekintetben. Voltak, akik azt mondták, legyen szűk körben ismert a lopott műtárgy, tudjanak róla azok a hatóságok, amelyek a felkutatására szakosodtak. Mások azt állították, minél többen tudnak róla, annál kisebb az esélye a tolvajnak arra, hogy el tudja adni.
Steigler Ferenc: Nekünk fontos, hogy mielőbb tudomást szerezzünk a lopásról. A VPOP-t a rendőrség vagy a KÖH informálja. Értesítést kapnak a repülőtéren, a határállomásokon dolgozó kollégák, illetve a mobil ellenőrző csoportok, riadólánc alakul ki. E-mailen ma már képeket is gyorsan lehet továbbítani, ha ezeket is megkapjuk, eredményesebben tudunk dolgozni.
Magyar Nemzet: A tolvajoknak, rablóknak sokszor megdöbbentően jó a helyismeretük. Vajon honnan tudják, hova érdemes betörni, és mennyire szervezettek ezek az emberek?
Vukán Béla: Az illegális műkincs-kereskedelemmel összefüggésben is szeretik emlegetni a szakemberek a szervezett bűnözést. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a szervezett bűnözés egyik érdekszférája, de azt nem lehet mondani, hogy a műtárgyakkal kapcsolatos bűncselekményeket kizárólag szervezett bűnözők követik el. Vannak magányos elkövetők is, akik azt gondolják, egyedül kisebb a lebukás veszélye. Behatolnak a lakásba, megvan a saját orgazdájuk, aki a tárgyak értékesítésében segít. Vannak a „munkamegosztás” elve alapján működő bűnözőcsoportok, nekik van tippadójuk, orgazdájuk, közvetítőjük, aki felhajtja a vevőket, ha az orgazda nem veszi át az árut. És vannak olyanok, akik behatolnak a lakásba, a betörők, a tolvajok. A tulajdonosok sokat segíthetnek a nyomozó hatóságnak, ha alaposan meggondolják, kit engednek be a lakásba, ki nézheti meg, hogy ott milyen festmények, műtárgyak vannak. A bűncselekmények többsége tippadásra vezethető vissza. Senki nem írja ki a ház falára, mit tart otthon, de sokan gondolkodás nélkül beengednek idegeneket.
Magyar Nemzet: Egyre nagyobb méreteket ölt a régészeti leletekkel való kereskedés. Az utóbbi évtizedek legnagyobb botránya ebből a szempontból a Seuso-kincshez köthető…
Vukán Béla: Vigyázat, a Seuso-kincs szerintünk ugyan Magyarországon került elő, és nekünk ezt kell bizonyítani, de ez a história nem tartozik ahhoz a témához, amelyről most beszélgetünk. Ezeket a tárgyakat senki nem regisztrálta a megtaláláskor, és soha nem voltak közgyűjteményben. Egyébként az olasz rendőrség is hasonló problémákkal küszködik. Olaszország területén számtalan helyen találhatók régészeti leletek. De ha illegális ásatásból előkerült tárgyak bukkannak fel a külföldi műkereskedelemben, nagyon nehéz bebizonyítani róluk, hogy Olaszország földjéből származnak.
Magyar Nemzet: Van-e a rendőr- és a vámtisztnek olyan konkrét esete, amelynek a felderítését különösen fontosnak tartja?
Steigler Ferenc: Mi az esetek több mint kilencvenkilenc százalékában ismert elkövetőkkel állunk szemben. A maradék egy százalék azért ismeretlen, mert előfordul, hogy akár a befelé, akár a kifelé irányuló forgalomban elrejt valaki valamit a vasúton, nem a fülkében, ahol ül, hanem másutt. Azt reméli, hogy ha lezajlik a vámvizsgálat, szépen visszamegy érte. Ha mi időközben meg is találjuk, nem tudjuk személyhez kötni, ezért marad felderítetlen, ami persze mindig bosszantó.
Vukán Béla: A mostani kiállításon bemutatott esetek között is van olyan, ahol nem sikerült minden műtárgyat megtalálni. Továbbra is keressük például egy XVIII. századi olasz festő, Francesco Guardi Velencei részlet című képét, amely Tahitótfaluból tűnt el. Sok mindent megtaláltunk, amit egy ottani családi házból vittek el, de ezt a festményt nem. Hogy mit tartok különösen fontosnak? Nagyon szeretnék a végére járni a Seuso-kincs rejtélyének.
Az (Al)világot járt műkincseink – Válogatás tizenöt év felderített bűneseteiből című kiállítás május 28-ig látogatható az Örökség Galériában (a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal aulájában, 1014 Táncsics Mihály u. 1.) hétfőtől vasárnapig 9 és 17 óra között.
origo.hu
Tanulás kamaszoknak: 5 zseniális trükk, amitől maguktól fognak leülni tanulni
