Nincs mitől féljünk

Böjte Csaba atya másodszorra tartott háromnapos nagyböjti lelkigyakorlatot múlt hét végén a zuglói Páduai Szent Antal-plébánián. A szentmisék után Balczó András olimpikon, majd Csókay András agysebész beszélt arról, mit jelent számukra az Isten közelségében való élet. „Isten szeretete nem fogy el irántunk” – vallja Böjte atya. Csak egy dolgunk van: nézzünk szembe mulasztásainkkal, bűneinkkel, és készítsük fel a szívünket a húsvétra. Ez a nagyböjt üzenete.

Székesfehérváron voltam ma. Nézze csak, mit küldtek a gyermekeknek! Azt mondják, ezzel a labdával verték meg 30 év után először az oroszokat kosárlabdában. Ez 1998-ban volt. Mondtam is, hogy ne adják ezt nekem, csak szétverik a gyerekek, ez meg egy ereklye… De hiába. Úgyhogy viszem nekik – mutatja Böjte Csaba atya a Balsay István országgyűlési képviselő által dedikált kosárlabdát. (Annyi bizonyos: a magyar kosárlabda-válogatott legelőször, az ötvenes években akkor ruházta meg az oroszokat, amikor ez a futballistáinknak nem volt megengedve. Sötét idők voltak, de a fényt akkor sem lehetett eltakarni teljesen. Balsay István, a kosárlabda-szövetség elnöke pedig úgy van vele: az évtizedek múltán ismét győzelemhozó sporteszköz az erdélyi árva gyerekeknél lesz a legjobb helyen. Jövőre visznek hozzá palánkot is – ígéri.)
Ahogy Böjte Csaba a lelkigyakorlaton kiemelte, Jézus Krisztus soha nem veszítette el a türelmét, és ez követendő példa kell hogy legyen számunkra is, bármily zaklatott, megpróbáltatásokkal teli világban kelljen élnünk is. Nincs mitől féljünk:
– Mikor Keresztelő Szent Jánost lefejezték, mikor őt magát a keresztre vitték, Jézus Urunk sohasem jött ki a sodrából, hanem kitartott azon az úton amire őt a Mennyei Atya állította: a szeretet útján. Éppen így a mai világban sem jogosít fel semmi arra minket, hogy elveszítsük a hitünket, a reményünket, a bizalmunkat. Ezt a világot milliárd évek óta formálja, alakítja a Jóisten. A porból eljutottunk erre a szintre, és én hiszem, hogy tovább is fog vinni. Vannak megtorpanások, nehézségek az emberiség, a magyar nemzet életében is. Volt itt már mohácsi vész, Trianon, ’56, világháborúk, s mindig volt tovább… Isten szeretete nem fogy el irántunk – mondja Böjte atya. A kérdésre, hogy vajon a december ötödikei sebek behegedtek-e már, annyit mondott: – Árva gyerekeket nevelek, akik sok nehézségen mentek keresztül. Vannak, akik fizikailag is meg voltak alázva, például az apjuktól, vagy másoktól. Sebeket kaptak. Mindig azt mondom nekik, hogy nem lehet úgy biciklizni, hogy hátranéz az ember. Ami eltelt, azt el kell felejteni, s előttünk egy szép, új világ van. S nemcsak a gyerekeimnek mondom ezt, hanem az erdélyi magyaroknak is, és magyarországi testvéreimnek is. József Attila azt írja: „sebedet mindig elvakartad”, „s hány hét a világ, te bolond…” Nekünk nem ez a dolgunk. Nekünk előre kell nézni, s én hiszem, hogy szép és szent dolgok állnak előttünk – öszszegzi hitvallását. S az, hogy a nagyböjti lelkigyakorlat alkalmából az ország minden szegletéből ennyien összesereglettek, mindenképpen biztatás. De mi is a böjt, a húsvéti felkészülés lényege?
Ahogy mondja, az ember „összekeni, bemocskolja magát”, ezért nagyon fontos, hogy ilyentájt elővegyük a lelki iránytűnket:
– Számomra a húsvét a magamba szálás, a lelkiismeret vizsgálatának ideje. Mikor az értékeinkről lefújjuk a port. Tehát az újrakezdés ideje. S azt gondolom, hogy nagyon szép dolog, hogy anyánk, az egyház, évről évre erre buzdít bennünket.
Böjte atya elmondta azt is: az erdélyi gyermekmentő misszió – a magyarországi adományoknak is köszönhetően – fejlődik. – Az lenne a legjobb, ha nem fejlődnénk – mármint olyan értelemben, hogy nem lenne szükség ránk. Sajnos újból és újból bekopogtatnak gyerekekkel hozzánk, és elképzelhetetlen dolgokkal találkozunk. Nemrég hoztak két gyereket, akiknek az apja felakasztotta magát, s ők ott voltak a felakasztott férfival szemben… Válaszolni kell, és az ember csak úgy válaszolhat, hogy igent mond a kopogtatásra. De az árvaházakon kívül létrehoztunk vagy 30 napközi otthont is olyan falvakban, ahol sok olyan gyerek van, akinek vannak rokonai, családja, de mégis bajban van. A gyermekek délben bemennek, ebédet kapnak: olyan szép, merthogy a kisebbek – ők korábban jönnek – a nevelővel együtt megfőzik, előkészítik az ebédet, aztán jönnek a nagyobbak, és együtt elfogyasztják. Utána nekiülnek, és tanulnak, játszanak, farsangi bált szerveznek, pásztorjátékot… Azt látjuk, hogy a gyerekek szeretik, és nagyon komoly eredményeket érnek el. Azt is fontosnak tartom elmondani, hogy egy ilyen gyerek élelmezése egy nap 100 forintba kerül: ebből tudunk enni adni nekik, és ki tudjuk adni a nevelő fizetését. Nagyon fontos az összefogás, hogy minél kevesebb gyerek kerüljön az utcákra. Ha az ember megművel egy darab földet, akkor szép rózsák teremnek rajta. Ha nem foglalkozik vele, akkor csak burján. Azért fontos, hogy minden egyes gyereket szeretettel neveljünk – mondja Csaba testvér, hozzátéve azt is: már tavaly is meglepődtek azon, hogy milyen sokan támogatták a munkájukat a felajánlható egy százalékkal Magyarországról. Mint szavaiból kiderült, 47 millió forint érkezett. – Arra gondoltunk: egy százalék, egy ház. A háromszéki Kovásznán vásároltunk belőle egy épületet, amit most szeretnénk felújítani – úgy tűnik, hogy erre is futja belőle –, és lesz egy újabb otthonunk, ami újból csak a magyar nemzet szolidaritását, szeretetét, jóságát tükrözi.
Ahogy mondja, a rekecsini csángó iskola ügyei egyelőre a román bürokrácia útvesztőit járják, mindig van valami papír, ami nem jó, de reményei szerint nemsokára ott is megindulhat az érdemi munka.
– Az Ószövetségben fontos tanulság, hogy Illés próféta, meg Jeremiás, Izaiás nem a babiloniakkal foglalkoznak, nem az asszírokat szidják, hanem a saját népük bűnét ostorozzák. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy ne kivetítsük, hanem forduljunk szembe bűneinkkel. Magyarországot nem más veszíti el, mint a magyar ember bűne, hibája, széthúzása, szeretetlensége. Imádkoznunk kell, és szeretnünk kell. És ez a szeretetet biztos, hogy meg fog menteni…– ez Böjte atya nagyböjti üzenete.

Egy százalék. A magyarországi adózók felajánlhatják jövedelemadójuk egy százalékát a Dévai Szent Ferenc Alapítvány részére is. A gyermekmentő szervezet adószáma: 18106802-1-41. Az APEH tájékoztatása szerint az egy százalékokról május 22-ig lehet rendelkezni. Csaba testvér és az alapítvány munkájáról a www.devaigyerekek.hu honlapon naprakész tájékoztatást kaphatnak az érdeklődők.