Zseton

Naponta átlagosan 30 millió rubelt hazardíroznak el az oroszok. A fővárosban szinte minden sarkon belebotlik az ember egy játékterembe vagy kaszinóba. Az életszínvonal ismeretében meglepő ez a játékszenvedély, hatalmas összegeket nyelnek el e pénzmosodák. Mindezt megelégelve a vadkapitalizmus kábulatából magához tért állam ezen a téren is rendcsinálásba fogott, és harcot indított a „félkarú rablók” ellen.
Kaszinóból ötvenhat, játékteremből mintegy ötezer található Moszkvában. Több mint hatvanezer játékautomata kecsegtet csalfa reménnyel, az utcákon még legalább tízezer félkarú rabló csábítja az arra haladókat. Megdöbbentő, hogy az utóbbi három évben megduplázódott a játéktermek száma, hiszen 2002-ben még „csupán” 36 kaszinóval és 20 ezer automatával „büszkélkedhetett” az orosz főváros. S hogy érezzük a szerencsejáték-iparág méreteit, csak a fővárosban nyolcvankilenc cég foglalkozik játékgépek és -berendezések forgalmazásával, gyártásával, javításával. A klubok, termek mintegy 80 százaléka Moszkvában és Szentpéterváron koncentrálódik, ez a szektor azonban vidéken is virágzik, sőt hasonló dinamizmussal fejlődik. A voronyezsi területen például az utóbbi két évben ötszörösére, Cseljabinszkban tizenötszörösére nőtt a játékautomaták száma. Oroszország területén hat és fél ezer engedélyt adtak ki, 350 ezer nyerőgép van forgalomban, a szerencsejáték-biznisz tavalyi össznyeresége pedig meghaladta a hatmilliárd dollárt. Az oroszok legendás játékszenvedélyéről ugyan már sokat hallhattunk, olvashattunk, ám mégis úgy tűnik, mintha az ország nem tudna betelni a rászakadt szabadsággal. Minden negyedik állampolgárt beszippant a szerencsejáték-iparág. Különösen megdöbbentőek e számok az átlag orosz jövedelmek fényében.
A kép azonban kissé megtévesztő. Kevésbé a gazdagságról, jóval inkább a sok pénz utáni vágyról, a hirtelen jött változások másfél évtized után sem múlni akaró szédítő varázsáról és valahol a végletek közt hányódó orosz lélekről szól. A moszkvai Arbat csillogó kaszinói körül valóban ott lengedez a jólét, a könynyen szerzett hatalmas vagyonok kábító illata. A metróállomások körül, a pályaudvarokon lévő füstös, izzadságszagú, szűk játéktermekbe belépve azonban már mellbevágó a minden mindegy alapon, fizetés után szerencsét próbáló kisember elesettsége. Biztonsági őrök tekintete kíséri az új vendéget, a személyzet pedig mindent megtesz, hogy ne távozzon tömött pénztárcával a betévedő látogató. Nem túl szívderítő a piacokon, megállókban, boltokban, láthatóan gyorsan felhúzott pavilonokban vagy nyilvános vécék előterében lévő nyerőgépek látványa sem.
Ám lassan csitul a vadkapitalizmus tombolása, a magához térő államnak pedig egyre több a lehetősége arra, hogy ezen a téren is konszolidálja az életet. Első lépésként a közhangulattal sem nagyon törődve a köztéri alkoholfogyasztás ellen lépett fel a hatalom, most pedig az orosz duma első olvasatban elfogadta a szerencsejáték-biznisz állami szabályozásáról szóló törvénytervezetet. Az előterjesztést támogató képviselők szerint a fő cél a rendteremtés, az árnyékgazdaság visszaszorítása és az állampolgárok védelme. A tervezet megtiltja játéktermek nyitását, nyerőgépek elhelyezését a pályaudvarokon, kikötőkben, repülőtereken, az iskolák, templomok környékén, a metrómegállók százméteres körzetében és olyan épületekben, ahol közhivatalok működnek. Kvótákkal szabályozza az ilyen létesítmények számát, így kétszázezer lakosra juthat egy úgynevezett nagyobb pénznyerő központ, amelynek minimális területe játékterem esetén száz, kaszinónál pedig nyolcszáz négyzetméter. A törvény tiltja a 18 éven aluliak számára a hazárdjátékot, az automaták nyereségi normáját pedig a bevétel 80 százalékában határozza meg. Sokszorosára tervezik emelni az engedélyek – jelenleg a haszon arányában nevetségesen alacsony – 1300 rubeles (egy dollár 28 rubel) illetékét is, a játékteremnyitáshoz pedig a törvény 150 millió rubeles tőkét és 300 milliós banki garanciavállalást ír elő.
E törekvés nagy vonalakban tükrözi a lakosság akaratát is. Nemrégiben például Moszkva környékén 250 ezer aláírást gyűjtöttek össze a játéktermek betiltását követelve. Igaz az oroszok viszonya a szerencsejátékokhoz finoman szólva sem egyértelmű, a többség viszolyog a mindennapokba erőszakosan behatoló, nemegyszer a családok életét is megkeserítő játéktermektől. Egy friss felmérés szerint a lakosság 65 százaléka egyértelműen elítéli a szerencsejáték-iparágat, és csupán hat százaléka viszonyul hozzá megértően. A lakosság csaknem kétharmada a korlátozás, harmada a teljes tiltás mellett foglalt állást. A hazárdjátékhoz ugyanakkor 54 százalék viszonyul negatívan, 42 pedig pozitívan. A „játékosok” közül a legtöbben (42 százalék) az automaták rabjai, a megkérdezettek negyede a kártyának hódol, s csak két százalékuk jár lóversenyre. A „félkarú rablók” iránt megértőbb fiatalok 19 százaléka semmi rosszat nem lát a szerencsejátékban, és a kikapcsolódás normális módjának tartja. A 18 és 24 év közötti korosztály 41 százaléka ugyan nem rabja a játékszenvedélynek, ám kivetnivalót sem lát benne, míg a megkérdezettek 38 százaléka egyértelműen elítéli, és amorálisnak tartva a szórakozás e formáját, egy szintre helyezi az italozással és a drogozással.
A társadalom megosztottságát tükrözte a törvényhozás vitája is. A dumában 300 képviselő támogatta, míg 105 ellenezte a beterjesztést. A kommunisták és Zsirinovszkij „liberálisai” úgy vélték, az új törvény lényegében nem old meg semmit, hiszen a kaszinók száma ugyan kevesebb lesz, a piacon azonban ott maradnak az igazi nehézsúlyú szereplők. Ahogy Alekszej Mitrofanov, az LDPR képviselője fogalmazott, az árnyékgazdaság pénzei ezentúl nem kis patakocskákban, hanem hatalmas folyókban áramlanak majd. A kommunista Szergej Resulszkij is úgy vélte, a szerencsejáték-maffia csak még jobban megerősödik. A törvény ellenzői szerint a szerencsejátékot teljesen ki kellene szorítani a lakott területekről. Ők a városokon kívül hoznának létre kis Las Vegasokat. Vlagyimir Zsirinovszkij például kifejtette, ahogy Sztálin Krasznojarszkban létrehozta az atomvárost, úgy Szibériában egész játékvárosokat lehetne alapítani. Nem véletlenül a kínai határ menti Blagovescsenszket említette, hiszen egy ideje már ott áldoznak szenvedélyüknek a Kínában betiltott szerencsejátékok hívei. Zsirinovszkij úgy véli, a szerencsejátékok rabjait a narkósokkal és az alkoholistákkal ellentétben a szenvedély nem pusztítja el, s ha kell, helikopterrel is elrepülnek a kaszinókig, így megmosolyogtató, hogy a törvény a metrók körüli százméteres körzetben tiltja játéktermek nyitását. „Zarándokoljanak el egy kis rulettért Szibériáig!” – ajánlotta Zsirinovszkij. Mások a teljes tiltást tartanák értelmetlennek és nevetségesnek, mondván, mindezzel csak illegalitásba vonulna a szerencsejáték-biznisz, és az állam még inkább elveszítené felette az ellenőrzést.