Ellenrakéták Kelet-Európába

A nemzetközi és a hazai sajtóban számtalan cikk jelent meg az elmúlt években a térségünkben esetlegesen megjelenő rakétavédelmi rendszerekről. Ám ahogy a közvélemény nem tud különbséget tenni ballisztikus rakéták és ellenrakéták között, úgy a széles publikumnak szóló írások is rendszeresen egybemossák a különböző stádiumban lévő kezdeményezéseket.

Magyarországot mint az amerikai rakétavédelmi ügynökség (MDA) által irányított program lehetséges helyszínét, az utóbbi időben már „leírta” a kérdésben talán leginkább hiteles amerikai sajtó, míg a cseh kormány tagadta, hogy részletes előterjesztést kaptak volna kézhez az Egyesült Államoktól – ráadásul megfigyelők szerint egyik ország sem mutatott túlzott ambíciót a programban való részvételt illetően, főként belpolitikai okokból kifolyólag. Kérdésünkre a Honvédelmi Minisztérium (HM) szóvivője is kijelentette, hogy a magyar illetékesek nem tárgyalnak az Egyesült Államok rakétavédelmi rendszerében való magyar részvételről.
Csehország és hazánk kiesésével szinte biztosra vehető, hogy amikor Donald Rumsfeld védelmi miniszter nyáron előterjeszti a rakétavédelmi rendszer elemeinek európai telepítési helyszíneit, Lengyelország és Nagy-Britannia kerül az előtérbe. Mivel azonban a minap a brit média már azt latolgatta, hogy Tony Blair belpolitikai szorongatottsága miatt alighanem csak a rendszer felderítő radarja kerülhet a szigetországba (az angliai Fylingdalesbe), Washington inkább új szövetségeseinek leghűségesebbjét szemelte ki tíz darab ellenrakéta elhelyezésére. A fegyvereket állítólag 2011-ig telepítenék Lengyelországba.
Míg a hivatalos nyilatkozatok szerint egyértelmű, hogy az amerikai rakétavédelmi rendszer európai kiterjesztése az iráni ballisztikus rakéták által jelentett jövőbeni veszélyre adna választ, arról nem látott napvilágot információ, hogy milyen ellenrakéták is kerülnének Kelet-Európába. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem légierő műveleti tanszékének – ahol a téma hazai kutatása koncentrálódik – jegyzetében foglaltak alapján ezek éppúgy lehetnek a stratégiai védelem részét képező, földi telepítésű elfogórakéták (GBI), mint a hadszíntéri védelem ellenrakétái (THAAD), s szolgálhatnák úgy az Egyesült Államok, mint európai szövetségesei területének védelmét.
Ennek ellenére korai lenne még „NATO-rendszerről” beszélni, hiszen a szövetség fegyverzeti igazgatói – közel négyévnyi munkát követően – csak a hónap közepén adták át az atlanti tanácsnak azt a tízezer oldalas tanulmányt, mely a szövetségesek védelmi lehetőségeit tekinti át a ballisztikus rakétákkal szemben.
A HM ezzel kapcsolatban megerősítette, hogy Magyarország NATO-ba akkreditált képviselői tájékoztatást kapnak erről a folyamatról, ám a jelentés elkészítésében konkrét formában nem vettek részt.