A május 19-i Magyar Nemzetben az olvasói levelek között bukkantam dr. Horváth Lóránt Ödön premontrei apát úr írására. Egyre több szó és írás foglalkozik IV. Károllyal, Magyarország utolsó királyával napjainkban is. 2005 márciusában a Duna TV-ben volt egy dokumentumfilm, amelyben Habsburg Ottó közreműködésével mesélték el a Florentin gyémánt, az egyik osztrák koronaékszer történetét. IV. Károlyt a második világháborút követően az új osztrák hatalom félreállította. Ő maga úgy gondolta, hogy az államhatalomból kivonul, de a trónt megtarthatja. Nem így történt, a királyi trónt is fel kellett adnia. Miután számláját zárolta az új osztrák hatalom, IV. Károly az osztrák koronaékszert két kincstárnokával a schönbrunni kastélyból ellopatta. Az osztrákok, amikor megtudták, hogy mit követett el a királyuk, nagyon megharagudtak rá. Az uralkodónak szó szerint menekülnie kellett az országból öt gyermekével együtt. A koronaékszerből származó bevételt arra használta fel, hogy két ízben is megkísérelte a magyar trón elfoglalását.
Az úgynevezett londoni döntés értelmében Madeira szigetére száműzték, ahol 33 évesen tüdőbajban elhunyt. A Florentin gyémánt azóta sem került elő.
A Vatikánban IV. Károlyt boldoggá avatták. Az osztrákok nem vettek részt a ceremónián. Nálunk százmilliós költségvetéssel működik a Habsburg Kutató Intézet (Gerő András igazgatása alatt – A szerk.), és mi célból? Az osztrákok nem kutatják őket. Nekünk miért fontos? Lehet, hogy volt olyan tette IV. Károlynak, amivel jogosan avatták boldoggá, de a koronaékszer történetét volt szerencsém megismerni. Szeretném tudni, hogy IV. Károly mivel érdemelte ki a boldoggá avatást. Kérem, aki tudja, segítsen eloszlatni ellenszenvemet iránta a koronaékszerek miatt.
Forgó Irén
Békéscsaba
origo.hu
Újabb csapás érte a rács mögött ülő Kiss László óbudai polgármestert
