MI A MAGYAR?

– Miért ked olly szomorú, uram?
– A szívem fáj.
– Talám a ked lépe meg van dagadva.
– Nem hiszem én azt, mindazáltal kételkedem, hogy a tüdőm és májjam egészségesek légyenek.
– Hát jó-e a ked gyomra?
– Úgy tetszik, mert alkalmas ételbéli kívánságom, sőt emésztésemet is tapasztalom.
– Bükkendez-e fel az epe sár a gyomorból néha?
– Nem uram, nemigen vagyok hajlandó a haragra.
– Mindazáltal kell valami hibájának lenni a belső részének.
– Azt hiszem magam is.
– Valami szakadást nem érez a hát belől?
– Nem, de a vesémben érzek néha fájdalmat.
– Hát nem találtatik-e a veséjében kő (calculus)?
– Nem mondhatom. Ottan-ottan érzek valami fájdalmot lehellésemben.
– Talán calculusa van.
– Nem lehetetlen.

– Miért hajtja meg magát ked annyira?
– A hasam fáj.
– Mek kell a köldökét kenni.
– Mivel?
– Szerecsén dió olajjal, akár másféle erős olajjal.
– Azért is hozatok mindjárt.
– Mi van a hátán?
– A hátgerincem valamennyire görbe.
– Gondolám, hogy kinőtt hátú.
– Nem nagy a különbsége.
– Egy kevéssé utána vonnya a forgócsontját is.
– Nemrég ficamodott ki.

– Ne sajnálja a száját kinyitni.
– Miért?
– Meg akarom nézni belől az ínyét.
– Én semmit sem érzek az ínyemen.
– Én sem látok semmit rajta, de a ked nyelve vastag, ámbár nem dagadt meg.
– Nem, nekem úgy is mindenkor kemény a nyelvem, de kérem, nézze meg, ha az én nyeldeklőm nem sértődött-e meg; mert a szóllás nehezemre van.
– Én a nyeldeklőn semmit sem veszek észre, talám a torok makkja megdagadt vagy az állkapcája.
– Az is meglehet.
– Tessék a nyakát melegen tartani, és a torkát a szájmosogató vízzel rotyogtatva kiöblinteni.
– Azt fogom cselekedni.

– Szolgája az úrnak, jól van még az úr?
– Igenis, uram, én jól vagyok, istennek hála, testemre, lelkemre és elmémre nézve.
– Én is, csak hogy egy kisség fáj a fejem, és az agyvelőm gyengélkedik.
– Néhány csepp spirituszt kell tölteni a feje tetejére.
– Hát jó-e az?
– Igenis, uram, erősíti az agyvelőt.
– Hát a haj miatt elhat-e oda?
– Óh, igenis.
– Hát van annyi ereje a spiritusznak, hogy a koponyán által hasson?
– Kétségkívül.
– Hát nem jobb volna-e, ha én a spirituszt az orrom előtt tartanám, vagy ha gyapotra csepegtetvén egynéhány cseppet, az orrom lyukába dugnám?
– Nem: az igen erős volna: hanem ha az ábrázatát égett borral, borspiritusszal megmosná, vagy pedig homlokát, vakszemét kenegetné, ezáltal erősíttetne az agyvelő is.
– Tehát azt fogom cselekedni; köszönöm jó tanácsát.
– Honnan van az, hogy az úrnak a szeme szőre és szemöldökje világosabb, mint a haja?
– A kegyelmedé is úgy van.
– Azt én nem vettem észre, hogy honnan légyen az.
– Csak onnan tetszik, hogy a szemszőr és szemöldök fejérebb, mert a haj sokkal sűrűbb.
– Mi lehet az úr jobb szeme héjján?
– Az úgynevezett árpa szem.
– Hát nem fáj-e?
– Csak egy kevéssé.
– Hát nem lehet segíteni rajta?
– Nem szükséges.
– Miért nem?
– Idejére elvész magába.

– Fáj nékem a jobb fülem és a jobb felől való fogaim is.
– Talám van már odvas foga?
– Igenis, egyik odvas.
– Húzassa ki azt, illy formán nem fog a füle is többé fájni.
– Az még jobban fog fájni.
– Igenis, de csak egy-két minutum alatt, mert mihelyt a fog kint van, megszűnik a fájdalom.
– Még ma a fogvonóhoz küldök és kihúzatom, ha az a foghúsnak nem ártana.
– Nem hiszem én azt; azomban a fogtisztítóval megtisztíthatja egy kissé fogait.
– Nincsen fogtisztítóm nékem.
– Végy egy tollúszárat.
– Az is jó.
– Bizonyosan az úrnak szüksége van rá.
– Úgy van, néha a fejem fáj, néha a fogaim.

(Részlet Paap János Hathangú ének… című nyelvkönyvéből, 1796)