Bush elnököt már csontig lerágta a hazai sajtó, karon ülő gyerektől az aggastyánig mindenki tudja, mekkora macera volt körülötte ittjártakor, mekkora biztonsági ármádiával érkezett, milyen securityintézkedések vették körül (az ország teljes rendőrségét a fővárosba vezényelték, még a rendőrlovak is mobiltelefont kaptak, símaszkos kommandósok sunnyogtak a középületek traverzei közt, Budapest fölött egyvégtében helikopterek köröztek, a bűnözőket pedig megkérték, hogy az elnök ittlétekor ne bűnözzenek, ha lehet). A főváros erre az időre megszűnt létezni, se autós, se gyalogember ki nem tehette a lábát. Hipp-hopp, jön Bush!
Nekem a figyelmes magyar vendégszeretetnek a BKV-s része tetszett leginkább: ahogyan a Duna-part és a Parlament előtt kanyargó kettes villamosok kordont húztak a Kossuth tér köré. Ezt úgy csinálták, hogy villamos villamosba farolva megállt a tér körül, amolyan barikádot alkotott, ember közöttük el nem mehetett, úgy is mondhatnám, testükkel védték kedves vendégünket. Engem az ókori szekértáborokra emlékeztetett a jelenet, például a catalaunumi mezőkre, ahol 451-ben a római Aetius és a vizigót Thorismund egyesült hadai cipóra verték a mi Atillánk (akkor még így írták) hunjait. Hiába húzódott az est közeledtével szekértáborba mindkét fél, hajnalban a hun vezér vette a süvegét, és hazament.
Most az amerikai elnök és vazallusa, Gyurcsány Ferenc a budapesti kettes villamosokat használta fel barikádként. Kitől is féltek? A háborúk ellen tiltakozóktól? Akik puszta kézzel, atom- és napalmbomba nélkül, legfeljebb transzparensekkel álltak a túloldalon? Emlékezetes találkozó volt. A budai Táncsics-házat is visszakaptuk. Már megérte a vizit.

Halálos trópusi betegség ütötte fel a fejét Magyarországon, riadót fújtak az orvosok