Az 1966-ban alapított svéd állami finanszírozású megfigyelő szervezet elsősorban a békefenntartói jelenlétet követelő válságövezetek szaporodásának és az üzemanyagárak emelkedésének tulajdonítja az elmúlt egy évben bekövetkezett 3,4 százalékos növekedést. Az 1118 milliárd dollárnál megállapodott érték azt jelenti, hogy az elmúlt egy évben minden ember egyenként 173 dollárt költött fegyverre. Ennek közel felét, 48 százalékát egyedül az Egyesült Államok vállalta magára. A második helyen Nagy-Britannia áll, amely Franciaországgal, Japánnal és Kínával egyaránt körülbelül 5 százalékkal részesedik a forgalomból. A listán őket Németország, Olaszország, Szaúd-Arábia, Oroszország és India követi, Izrael a tizenötödik.
A világ vezető fegyverexportőre az elmúlt öt évben mindvégig Oroszország maradt, az összeladások harminc százaléka onnan áramlik ki. Tavaly az orosz fegyverszállítmányok 43 százaléka Kínába, 25 százaléka pedig Indiába irányult, vélhetőleg azért, hogy kiegyensúlyozza az USA regionális politikáját, amely Japánt választja stratégiai szövetségeséül Kelet-Ázsiában.
Figyelemre méltó tény, hogy mindössze 146 millió dollárral Grúzia produkálta a legnagyobb arányú, két és félszeres növekedést a hadi büdzsé alakulásában. Ez nem véletlen. Az intézet elemzője azzal magyarázza ezt az amúgy nem indokolható ütemű fegyverkezési versenyt, hogy a NATO-ba készülő kaukázusi köztársaság annektálni kívánja a két autonómiára törekvő szakadár tartományt, Dél-Oszétiát és Abháziát. A látványos fejlesztéssel Grúziának sikerült messze maga mögé utasítania a szomszéd Azerbajdzsánt és Örményországot.
A folyamatosan növekvő kiadások egyik pikantériája, hogy egyik kiváltójuk, az üzemanyagár-emelkedés egyúttal gerjeszti is a világméretű fegyverkezési hullámot. Az olajhatalmak némelyike, mint például Szaúd-Arábia vagy Venezuela ugyanis előszeretettel fordítja fegyvervásárlásra az energiahordozói kereskedelméből származó összegeket. A tanulmány részletesen foglalkozik a globális biztonsági helyzet változásaival is. A kétpólusú világrendszer megszűnésével egyre terjedőben lévő helyi érdekű konfliktusok az ENSZ és a NATO rendfenntartói alakulatait teljesítőképességük határáig hajszolják. A NATO egyre szűkülő szerepkörét a konfliktusok beavatkozó jellegű megoldásában a szervezetet alkotó államok érdekkülönbségei is az eljelentéktelenedés felé taszítják. A NATO-nak ezért is kell megkísérelnie, hogy újrafogalmazza küldetését, és kevésbé militáris érdekeltségű béketeremtésben találja meg új feladatát. Mindez lehetőséget biztosít a nagy katonai potenciállal rendelkező országok számára, hogy a megelőzés szólamának jegyében egyoldalúan, csak névleges nemzetközi felügyelettel lépjen fel vélt vagy valós ellenségeivel szemben, állapítja meg Alyson Bailes, az SIPRI igazgatója.
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
