Hazudósak és vesztesek

Kezdem végképp nem érteni a médiát. Hogy a megszorítások, illetve a nemzet állcsúcson vágásának bejelentése utáni napokon is az a fő téma, hogy mit tenne a Fidesz vagy Orbán Viktor Gyurcsány helyében. Ők a hibásak, mert a bajok állítólag 2001-ben kezdődtek? Igaz, ez hat évig nem tűnt fel még Orosz Józsinak sem. És működik a média fárasztó verklije, amelynek megalázó ismétlődésében változatlanul érthetetlen, miért vállalnak szerepet az ellenzéki politikusok. Főjenek Gyurcsányék a saját levükben! Még azt sem fújt ébresztőt, hogy a média csavart egyet a helyzeten: Hazudtak a szocik, na és? Meg akarták nyerni a választást, meg is nyerték. Ennek tudatában az ellenzék miért toporog a stúdiók ajtajában a napi fenékberúgás-adagjáért? Arról azonban nem hallom a Napló, a Mokka és a Nap-kelte megmondóembereit, hogy egy hazugságokkal kormányra került erő a továbbiakban is hazudozni fog. Mint a vízfolyás. Aki pedig ezt támogatja és fedezi, maga is hazudós lesz.
Pedig erről van szó. Gyurcsány Ferenc, a hantamester előkapta a szinonimaszótárt, és egy mozdulattal kicserélte a „megcsinálom” nevezetű szószörnyet. Lett helyette bátorság, igazságosság, dinamizmus, esélyegyenlőség, reform, büszkeség, felvirágzás, dübörgés, fejlődés, jólét és felelősség. Mivel aki nem ma született, és sokat megért, egyre ismerősebb klisékkel találkozik a múltból. Az egyik a szocializmusból ismerős szállóige: Elvtársak, ez a néhány év nagyon nehéz lesz, de aztán… Békekölcsönt és tervkölcsönt kötelező jelleggel, már akkor is a boldog jövő ígéretében jegyeztek. Az ÁVH ösztökélése mellett. A másik visszaköszönő ismerős a folyamatos népnyúzás. Rákosi Mátyás óta a kommunista-szocialista-szociáldemokrata (?) kormányokat olyan mértékű nemzet iránti érzéketlenség jellemzi, hogy semmi elképzelésük nincs a gazdaságról, és minden bajra egyetlen megoldást ismernek: a lakosság megsarcolását, módszeres kifosztását.
Gyurcsány Ferenc előre kitervelt módon, nyereségvágyból, Orbán Viktor iránt érzett nem titkolt féltékenységéből és hiúságából a magyar nemzet fejére ült, hogy a közeljövőben táncoljon is azon. Katartikus élmény hallgatni a beszédeit, a semmitmondások, szóvirágok és halandzsák burjánzását. Éles elméje és borotvaéles logikája ilyenkor talán Klára asszony varrókosarában pihen. Internetes naplója pedig alattvalóinak rendszeresített vattacukor. Nyaljad, népem, hiszen annyira emberi és őszinte vagyok! Gyurcsány Ferenc választások előtti megnyilatkozásai olyan kimódolt képződmények, amelyekben a szavak az igazság elrejtését szolgálták.
A kormányprogram első ismertetése is meghökkentő volt, mert a semmitmondástól, az államreformtól és az igazságosabb teherviseléstől, az egyenlő esélyektől – a proletárok ötvenéves kedvencétől – és más lelkesítő lózungoktól hemzsegett. Előre, rajta, bátorság, virágzó és gyarapodó igenek. Az egész beszédből annyira ragadt meg, hogy fel kell lépni azok ellen, akik úszómedencéjüket gázkazánokkal fűtik. Tömeges nyomozást végeztem a VII. kerületben, jelentem, a környéken a falikút a mértéktelen gazdagodás szimbóluma. Az egyszerű népek szerint ez a kacifántos felvetés szirénhangú bevezető a gázáremeléshez. Eltelt két nap, és igazuk lett.
Lendvai Ildikó mint az MSZP vezérszónoka a kormányprogram vitáján tartott hozzászólásából sem derült ki sok, csak annyi, jönnek a reformok, amelyeket – szintén két nap múltán – adó- és áremelések formájában megismerhettünk. Lendvainak volt azonban egy figyelemre méltó gondolata. Meg kell vizsgálni, hogy kik a rendszerváltás vesztesei, és mitől azok. Végül is miért ne? Elvégre, akik ma alkotják a kormány és a szocialista párt kemény magját, azok a rendszerváltás előtt is politikai tényezők voltak: főképpen a KISZ KB-ban vagy annak környékén (Petrétei, Szilvásy, Gyurcsány, Szekeres, Kiss Péter, Persányi), az MSZMP-ben, (Lendvai, Lamperth) a téeszbárók között (Gráf). Többet tudhatnak a rendszerváltás veszteseinek előéletéről, mint bárki. Hozok is két példát. Budapesten, a Madách tér sarkán hosszú évekig egy gigareklám világított, hatalmas gázrózsa mellett a következő szöveggel: a gáz tiszta, olcsó, biztonságos. Az egész országot megbolondították a földgázprogrammal: a műemlék házak homlokzatát telerondították a konvektorok szellőzőkosaraival, szénhidrogénlázban égett a nép, a legkisebb tanyáról is biciklivel jártak a gázpalackokért, a női lapok mint a modernizmus diadalát értékelték: Mariska néni gázzal főz. Összeért a falu a várossal stb. Kidobták a csikóspórokat, a cserép-, a szenes- és az olajkályhákat. Még az olajválság sem térítette észhez a pártvezetést, úgy fejlesztették tovább a lenini klasszikust, hogy szocializmus egyenlő az egész ország gázrezsójával. Most pedig szó szerint gáz van. A Gyurcsány-kormány világpiaci árakat akar bevasalni a vétlen lakosságon. A gázáremelés nem áll meg a 30 százalékon, hanem 100 százaléknak ígérkezik. Kérdés, milyen bérek és nyugdíjak mellett, mert bármiféle beígért kompenzáció három szóval kilőhető: nincs rá pénz!
Vizitdíjat, receptdíjat szedne az új egészségügyi miniszter, hogy az emberek ne járjanak feleslegesen orvoshoz. Szórakoztató törekvés, de kétszáz vagy akár ezerforintos látogatójegyekkel a magyar lakosság egészségi és mentális állapotának katasztrófáját nem lehet megoldani. Ott kezdődött, amikor Rákosi Mátyás nem tudott kinevezni egy cipészt főorvosnak, pláne sebésznek, ahogy az akkoriban, a munkásosztály „uralkodása” idején dukált. A bosszú csúnya volt: az orvosokat alacsony fizetésű közalkalmazottakként sorolták a hierarchiába, de a fizetésük mellé hallgatólagosan megengedték a hálapénzt. Létrehoztak egy virtuális rákos daganatot az egészségügyben, amelynek állapota évtizedek óta romlik. Az embereket rászoktatták, ráküldték az orvosokra: a magyarok nem fértek be a rendelőkbe. Mindenki orvoshoz szaladt, mert ingyen volt. És ezt a tudatállapotot konzerválta a szocialista egészségügy: kórház kórház hátán. Az ingyenes egészségügy a „szocializmus legnagyobb vívmánya”. A valós helyzetről nem lehetett nyíltan beszélni, mert a máskor jámbor állampolgárok az öklüket rázták, ha valaki az orvosi ellátás ingyenességét kétségbe merte vonni. A hálapénz hivatalosan nem létezett. Ha valaki beteg lett, irány a kórház, a műtét.
Amerikában a polgárok a gyerekeikkel dicsekszenek, Magyarországon a műtéteikkel. Itt az a legény a gáton, aki kórházak tömegét járta meg. Aki annyi gyógyszert szed, hogy rámegy a nyugdíja, és akinek legalább öt gyógyíthatatlan nyavalyája van. A lakosságot nem az egészséges életre, hanem évtizedek óta a betegségekre szoktatták rá. Volt olyan egészségügyi miniszterünk, aki azt mondta, hogy az akupunktúra szélhámosság. Alternatív gyógyászat? Nem. Természetes gyógymódok? Kuruzslás. Marad, ami van: majd meggyógyít a tabletta, az injekció, az infúzió és a kapszulák. Erről akarják leszoktatni az embereket? A vakhitről, hogy minden bajra van medicina, csak el kell szaladni az orvoshoz. Ehhez még ötven év is kevés, nem Gyurcsány Ferenc vizitdíja. A szocialista vívmányok hosszasan agonizálnak.
Gyurcsány blogja vicces és fesztelen. Vicces, amikor arról ír, hogy szeretné megfogni az adózást elkerülőket. Sokan vannak ilyenek, mert egy most végzett vagyonosodási vizsgálat szerint milliós különbségek vannak a bevallott jövedelmek és a vagyongyarapodások között. Úgy közli ezt, mintha a Fittelina-ügy, a Nomentana-botrány meg az Altus-dosszié gyanús manőverei egyszerűen nem történtek volna meg. Mint másban, ebben sem mond igazat. A hazugsággyár teljes kapacitásra kapcsolt.