MI A MAGYAR?

Zemplén vármegye a legszebb, a legnemzetibb múltú és még ma is igaz életet élő ilyen egyéniségek egyike. Joggal ragaszkodik hozzá minden szülötte. Zemplén nemzetünk fönnmaradásának egyik érdemes munkása volt mindenkor. Egy-egy olasz vagy német város vagy tartomány a kultúrának, a vagyonosságnak sokkal nagyobb fokáig jutott el, mint vármegyénk. De hol van az a terület, melynek minden dicsősége és szenvedése, minden szép emléke annyira a nagy nemzet szolgálatában szereztetett volna meg, mint a magyar megyéké, mint Zempléné? Érdemet nálunk mindig csak abban láttak, a mi az egész nemzetnek vált javára. A magyar megyéknek nincsenek fényes emlékei, a melyek ne volnának a nemzetért való munkásság és áldozat következményei. Önmagunknak jólétéért és hatalmáért folytatott küzdelmek, ha nem fokozták az egésznek jólétét és hatalmát, nem részesültek elismerésben, nem maradtak a vidék büszkeségének a tárgyai.
Zemplén vármegye egyénisége azon időkben domborodik ki teljesen, midőn a mohácsi vész csapásai után a megye az ellenállás eszközévé vált.
Ezen nehéz időkben Zemplén, a mellette levő megyékkel együtt, önálló irányt képvisel, mely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy szabad és magyar állam van ma is itt a Duna völgyében.
[…] Felső-Magyarország a kapocs a Nyugat és a Kelet közt. Az osztrák közvetetlen befolyásától annyira messze esik, hogy önmagából merítheti politikai impulzusait, s most társadalma kemény tusát vív önmagával, hogy milyen szellemben érvényesüljön a magyar befolyás a különálló Erdélyre.
Ebben van e vidék belső küzdelmének általános érdekű momentuma. Állandó szerves összeköttetései és a részére megnyerhető hajdúság katonai ereje útján a mindig labilis erdélyi viszonyokra nagy befolyást gyakorolhat.
[…] Abban van e vidék érdeme, hogy a helyes eszme szolgálatába mindig eleven erőket tudott állítani. Önzés, egymás ellen való agyarkodás, oligarchikus tendenczia, opportunizmus, pártoskodás, kapzsiság, korrupczió, felekezeti szellem folyton észlelhető ebben a rendi társadalomban is. Kurucz és labancz gyűlölik egymást és pusztítják, dúlják a közös hazát. Magánérdekeket a közérdek dicső köpönyegébe burkolnak. Egymás vagyona ellen törnek; könnyen lobbanó harag, kapzsiság véres békebontást idéznek elő. Törvénytisztelet alig van. Egymást irigylik a nagyok. A főurak és a nemesség nemegyszer széjjelhúznak. Pórlázadás támad. Egyesek az udvar kegyétől kitüntetéseket és uradalmakat is várnak; mások népszerűséget hajhásznak. Talán akadnak olyanok is, a kik mind a kettőre kaphatók; a magyar fajnak – sajnos – sok fogyatkozása ekkor is mutatkozik. De a nemzeti szellem, a fajszeretet és a daczos nyers erő, mely soraikban bőven található, működésüket mégis üdvössé teszi. Nagy és derék munkát végeznek. A nemzet fennmaradásának történetében külön és fényes lap illeti meg őket. A váltakozó nemzedékek, a módosuló viszonyok közepett, helyes irányt követtek. Van egyéniségük a történelemben.
Zemplén vármegye ezen társadalomnak egyik vezető tagja volt mindvégig. S mikor Felső-Magyarország már megszűnik állandóan együttműködő, külön hivatással bíró test lenni. Zemplén akkor is a régi ösvényen halad.
[…] Küzdelmes és nehéz múlt után Zemplén vármegye ma Magyarország képét tárja elénk. Vannak gazdag völgyei, van hegyes, szegény vidéke. A kultúra éltető ereje mindenfelé mutatkozik. De műveltsége és gazdagsága még messze van attól a magaslattól, a hová Nyugat-Európa legnagyobb része már eljutott. Ipara kezdetleges; földművelésből él. Városi polgársága kevés és aránylag gyenge. Sok a felekezete, sok a nemzetisége. Átmeneti korban van; a modern gazdasági élet erősítő és ugyanakkor pusztító versenye romba döntött sok existencziát és felemelt másokat; kevesen vannak még igazán biztos és szilárd alapon. Ilyen a megyének, ilyen az országnak a képe. Töméntelen a tennivaló. Századok mulasztása, mostoha viszonyok, jóakaratú kormányzatnak a régi időkben mutatkozott hiánya és a magunk sok fogyatkozása ezer teendőt ró vállainkra.
Tartsuk fenn és erősítsük meg a megyét, s ez szervezze meg a közszellem uralma mellett, a közérdekek szolgálatára, a széthúzó társadalmat, és forrassza azt az egészhez híven ragaszkodó egységgé. A megyének a múltból fakadó életerejét ápoljuk szeretettel, mert benne van a magyar állameszmének legtermészetesebb és legmegfelelőbb alapja.
(Magyarország vármegyéi és városai – Zemplén vármegye. Részlet gróf Andrássy Gyula előszavából, 1896)