Még nem számított bűnnek a középkorban az egyházon belül alkímiával foglalkozni vagy a bölcsek kövét keresni. Május elején a Discovery News azzal a figyelemfelhívó gondolattal kezdte Did Monks Try to Make Gold? című cikkét, hogy a középkori ciszterci szerzetesek az „ora et labora” – imádkozzál és dolgozzál – mottóját a „csinálj aranyat” jelszóra cserélték. Az írás többi részéből persze kiderül az is, hogy ezt a megállapítást egy bizonytalan rendeltetésű desztillálóberendezés előkerülésére „alapozták”, amelyet az észak-yorkshire-i Byland ciszterci apátság ásatásán találtak.
Az írás további részeiből megtudhatjuk azt is, hogy az English Heritage vezetője, Kevin Booth szerint voltaképpen semmi bizonyíték nincs arra, hogy az alembus nevű berendezés (amelyhez hasonlókat némely hazai múzeumban mint pálinkafőző berendezést láthatunk) alkimista kellék lett volna, mivel nem találták rajta semmilyen vegyi anyag nyomát, s így az arany mesterséges előállításának vagy a bölcsek kövének kutatásán kívül egyszerű desztillálásra is használhatták.
Abban persze nem lenne semmi meglepő, ha kiderülne, hogy egy középkori ciszterci szerzetes, netán egy nagyobb közösség alkímiával foglalkozott. Az azonban nagyon valószínűtlen, hogy ez a vélhetőleg tudományos irányú érdeklődés az imádság vagy a fizikai munka rovására ment volna, vagyis hogy az arany utáni bírvágy rendszeresen háttérbe szorította az egyszerű, dolgos szerzetesi életet. Előfordulhatott ilyen is, de ettől még nem cserélte le a rend a mottóját, még képletesen sem.
Az alkímia ugyanis csak a XIX–XX. századi természettudományi ismeretek alapján tűnhet minden alapot nélkülöző sarlatánságnak. Valójában egyszerre volt misztikus-szimbolikus rendszer, valamint a mai kémia bölcsője, és meglehetősen hosszú ideig sem az egyház, sem a tudomány képviselői nem láttak különösebb kivetnivalót az alkímia bizonyos fajtájának gyakorlásában. A mágikus erőket megidéző, ördögi praktikákat felhasználó alkímia természetesen egyáltalán nem volt elfogadott, tehát nem meglepő, hogy ilyen sötét mesterségek gyakorlásának vádját rendszerint egyes tudósok ellehetetlenítésére terjesztettek középkori intrikusok.
Így járt II. Szilveszter pápa is, akinek a magyar királyság nemzetközi legitimációját köszönhetjük. A francia születésű bencés szerzetes tudományos érdeklődése közismert volt, és az is igaz, hogy az akkor arab uralom alatt álló Córdobában és Sevillában tanult matematikát, aritmetikát és asztrológiát. Hogy alkimista lett volna, nincs rá bizonyíték, az pedig végképp valószínűtlen, hogy a mélyen vallásos és példás életű szerzetes kifejezetten az ördöggel való cimborálással szerezte meg különleges képességeit. Mégis elterjedt róla Rómában, hogy az araboktól voltaképpen mágiát tanult, és csellel szerzett meg egy különleges arab varázskönyvet.
A mendemondák szerint hatalmát egy Meridiana nevű démonnak, valamint egy különleges, mágikus módon készített beszélő és mindentudó bronzfejnek köszönhette, ha ugyan nem egyenesen az ördögnek, akitől kockán nyerte el a pápai trónt. Néha még manapság is látni a lateráni bazilikába tévedt babonás turistákat, akik Szilveszter pápa sírját tapogatják. A legenda szerint ugyanis a pápa koronázása után megkérdezte a sátántól, meddig tart dicsősége. A válasz pedig az volt, hogy addig, amíg Jeruzsálembe nem zarándokol. II. Szilveszter, elfeledve a jóslatot, meggondolatlanul belépett a Rómában található Santa Croce in Gerusalemme bazilikába, amelyben a Szent Kereszt titulusát őrzik, és amelynek talaját Szent Ilona császárnő a jeruzsálemi Golgotáról hozatta. A sátán azonnal megjelent a pápa előtt, és kérte a lelkét. II. Szilveszter utolsó óhaja pedig az volt, hogy testét darabolják fel, tegyék egy gazdátlan lovas kordéra, majd ott temessék el, ahová a lovak maguktól viszik. Az állatok egyenesen a közeli lateráni székesegyházba futottak, majd prüszkölve, izzadva megálltak. Itt temették tehát el a pápát. S hogy miért, miért nem, a mendemondák szerint sírjának köve az éppen hatalmon lévő pápa halála előtt izzadni kezd, a csontok pedig halkan zörögnek a falban. A kő nedvesedését manapság vizsgáló látogatók persze többnyire nem tudják, hogy a márvány emléktáblát, amelyen Asztrik kalocsai érsek kéri a pápától István számára a Szent Koronát, Fraknói Vilmos történész állíttatta a múlt században.
Az alkímia vádja tehát hathatós eszköze volt a lejáratásnak. Pedig a domonkos Albertus Magnus valószínűleg éppúgy érdeklődött a bölcsek köve után, mint tanítványa, Aquinói Szent Tamás, akit azonban elsősorban erkölcsteológiai megfontolásból érdekelt a mesterségesen előállított arany. Az is igaz, hogy a természettudományos érdeklődést lassanként háttérbe szorították a mágikus praktikák, és III. Honorius pápa 1219-ben megtiltotta a papoknak az alkímia művelését. Ez a rendelet azonban csak tovább növelte az alkimisták körül a homályt. Ezután már csak teljesen titokban keresték a titkok titkát, föld alatti, elrejtett laboratóriumokban kutatva tovább.
Magyarországon is szép számmal voltak alkimista papok és szerzetesek, erre utal a budavári dömések 1273-as tiltása. A karthauzi Erdélyi János perjel a XV. században próbálkozott megtalálni a bölcsek kövét, de pórul járt, és meg is fosztották elöljárói rangjától. Alkimista volt II. Lajos udvari káplánja, Melchior Miklós is, akinek kézirata is fennmaradt, akárcsak Lippay György esztergomi érsek díszes és bonyolult szimbólumokkal titkosított alkimista munkája. Még a jezsuiták sem voltak mentesek a bölcsek köve keresésének szenvedélyétől: trencséni rendházuk pincéjében rendeztek be titkos laboratóriumot.
Könnyen lehet tehát, hogy a bylandi ciszterciek között is voltak a titkos tudományok iránt érdeklődők, de ebből még aligha vonhatnánk le azt a következtetést, hogy munka és imádság helyett végezték volna kísérleteiket. A kolostorok egyházi és világi hatalmasságoktól való függetlensége megteremthette számukra a természet titkainak szabadabb kutatását, és a szőlőművelésben, gyümölcstermesztésben, ló- és haltenyésztésben elért példátlan eredményeik, amelyeknek Európa mezőgazdasági kultúrája oly sokat köszönhet, nyilván segítették is a természettudományok iránti érdeklődés kibontakozását.
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
