Hol van a tánc varázslata?

Alig kezdődött el a TV2 új tehetségkutató műsora, melynek elődöntőiben egyelőre a zsűri dönti el, ki kerül a tizenhatos döntőbe, a közönség már ki is szavazta az ország leghíresebb megatáncosát. Igaz, egyelőre ő maga erről nem szándékozik tudomást venni. Talán úgy gondolja, nem szép dolog így elbánni azzal, aki a lápi lidérc táncával (Csintalan műsorában aposztrofálta így a népszerű zenés-táncos produkciót egy betelefonáló), Tony Blair-utánzatként és haldokló hattyúként egyaránt exponálta magát a legszélesebb nyilvánosság előtt. Búcsúbuli, táncolj, Feri! – biztatja őt egy ország népe, s bizony fergetegpartijának egyelőre sehogy sem akar vége szakadni, hiába húzzák el nap mint nap az ország egyre több városában a nótáját.
Visszatérve a Megatánc első, múlt keddi adására, a látványból, a tehetségkutató verseny körüli hírverésből úgy tűnik, mintha kicsit képlékeny lenne a műsor szervezése, vagy munkatársai maguk sem hinnének benne igazán. Az elmúlt tizenöt év tapasztalatai (átverései) után kinek meggyőző egy fődíj, amiről nem tudjuk pontosan, hogy melyik New York-i tánciskolába szóló ösztöndíjat jelent? Milyen irányzatot képvisel ez a bizonyos iskola, milyen körülmények között, milyen tanárok irányításával, mennyi időt fog ott eltölteni a győztes, s mindez mit jelenthet későbbi pályája szempontjából. Valahogy a terem is olyan szegényes, ahol a válogató zajlik, vagy talán az operatőröket nem érdekli eléggé a látvány.
A zsűri összetétele azonban szerencsésebb, mint a két Megasztáré volt, olyan nagynevű táncos-koreográfusok szerepelnek benne, mint Keveházi Gábor és Juronics Tamás. Novák Péter „megöröklése” sem hiba a Megasztár második szériájából. Kishonti Ildikó színművész és a kubai származású, a többieknél kevésbé ismert Daniella Hernandez Faith – szintén táncos-koreográfus – sem lóg ki a sorból. Némi népnevelő munkát bizonyosan el tud végezni ez a csapat is, bár azt ne várjuk, hogy őket hallgatva mindent bepótolhatunk, amit iskolai oktatásunk elmulaszt.
A Megasztárral ellentétben még a válogató során sem kap mindenki legalább egy fél percet arra, hogy a képernyőn viszontlássuk, de a felhozatal alapján nincs okunk a sajnálkozásra. Sőt csöndben megállapíthatjuk magunkban, hogy az elmúlt években legnagyobb táncosaink sokkal inkább elkényeztettek minket, mint könnyűzenészeink. Így aztán kevés örömünk telik még azokban a versenyzőkben is, akiknek a zsűri bizalmat szavaz. A technikai bizonytalanságokat még elnéznénk, de a tánc igazi lelkéről elkeserítően keveset tudunk meg ezektől a fiataloktól. Képzett akrobatákban meg vicces figurákban persze nincs hiány: jelentkezik nagyon szuggesztív hip-hop sámán, aki csak új CD-jét akarta népszerűsíteni, hip-hop álgengszter, műkedvelő hastáncosok hada, egészen élvezetes electric boogie-ból meg haldokló hattyúból is bőséges a felhozatal, csak hol van a mágia, hol a varázslat, hol van a tánccá vált ember?
A műsor a szakma legjobbjait, a legnagyobb társulatok táncosait, koreográfusait sorakoztatta fel a nagy cél érdekében, amiért külön köszönet minden illetékesnek. S hát lesz is dolga bőven zsűrinek és koreográfusnak egyaránt, míg a jelentkezők bármelyikéből testestül-lelkestül igazi táncost farag.
(Megatánc. TV2, 21.10.)