Ellenszavazat és tartózkodás nélkül, ötpárti támogatással döntött a leköszönő fővárosi önkormányzat arról a négyhektáros teleknek a sorsáról, amelynek a használati jogát (a telken lévő barakkokkal együtt) még 1992-ben adta a honvédség az erdélyi menekültekkel foglalkozó Németh Géza református lelkésznek. Az egykori laktanyában szerteágazó tevékenységbe kezdett az Erdélyi Gyülekezet: az erdélyi liturgia szerint tartott istentiszteletek mellett a határon túli fiataloknak szerveztek különféle oktatásokat, és szállást biztosítottak a Budapesten műtétre váró betegeknek és hozzátartozóiknak is. Ez utóbbi tevékenység során például tavaly hatezer vendégéjszakát töltöttek náluk a zömében erdélyi rászorulók.
Bár többször próbálták rendezni a telek sorsát, hamar kiderült, hogy az összesen nyolcvanhektáros kerületrész státusa tisztázatlan. A hatóság nehezen mozdult, tízéves huzavona után tudták megszabni a telekhatárokat, és elkészültek a szabályozásra vonatkozó elképzelések is, így szeptemberben dönteni tudott a főváros: az egyház megkapja a telket céljai megvalósítására. A döntéssel elhárultak az akadályok a nagy tervek elől: jövő évben elindulhat az építkezés Eleőd Ákos tervei alapján.
Zalatnay István lelkésszel állunk a többtablónyi tervrajz előtt, és lassan összeáll a kép: templom, emlékhely, virtuális és valódi temető, konferenciaközpont, vendégszállás és idősotthon épül. A Reménység Szigete a Magyarországon élő erdélyiek számára egyfajta spirituális kapcsot akar biztosítani a szülőfölddel, ezért jövő év november elsejére felszentelik a távoli temetőkben nyugvó hozzátartozók nevének megörökítését lehetővé tevő erdélyi halottak emlékhelyét. A földvárszerű építményen apró névtáblák és mécseshelyek lesznek – odaát halottak napján gyertyagyújtással, úgynevezett világítás keretében emlékeznek az eltávozottakra. A telepen épül majd az erdélyiek temploma is, a telekhatáron felhúzandó kettős fal pedig valódi urnatemető lesz azoknak, akik új hazájukban akarnak nyugodni. Utolsó fázisban épül meg a konferenciaközpont és az idősotthon – utóbbit akár piaci konstrukcióban is el tudják képzelni.
– Mi mindenkinek azt mondjuk, hogy ha teheti, menjen haza. Ez nem pusztába kiáltott szó, mostanában sokan döntenek a visszatelepülés mellett, így például korábbi gondnokaink is hazaköltöztek – meséli a református lelkész. – Akik maradnak, azoknak eddig két stratégiájuk volt: vagy a „felejtsünk el mindent” hozzáállás vagy a könnyes szemű nosztalgia. Mi a kettő között kínálunk egy élhető alternatívát azzal, hogy lehetőséget adunk egy, az otthonnal való szerves kapcsolat fenntartására és ezáltal talán a háborgó lelkiismeret megnyugtatására is. Nálunk erdélyi liturgia szerint zajlanak az istentiszteletek, az ide látogatók egykori földijeik között tölthetnek pár órát, és nem neveti ki senki őket az esetleges tájszólásuk miatt. Ha segíteni akarnak az otthon maradottakon, akkor azt sokféle módon megtehetik, nem csak sárga csekkek feladásával. Itt sokféle program zajlik, ezért mindig szükség van a segítő kézre – gyakran vannak nálunk Budapestre látogató diákok, számos rendezvényt szerveztünk.
Állunk a modern, ám szellemiségében erdélyi templom tervrajza előtt és óhatatlanul is a pénzre terelődik a szó. Az egyszázalékos adókból és egyéb felajánlásokból rendelkezésre áll egy komoly összeg, az első három évben esztendőnként száz-száz millió forintot be tudnak építeni. A többit majd a Jóisten kirendeli, mondja a lelkész, és hiszek neki, mert a Reménység Szigetének története már eddig is egy nagy csoda.
Indulnék, de Zalatnay István a lelkemre köti, hogy ne feledkezzek meg arról, november elsején idén is – hasonlóan az elmúlt évekhez – örömmel látnak mindenkit, aki nem tudott hazamenni a halottaira emlékezni. Az erdélyi halottak napján délután két órától katolikus misét celebrál Ilylyés Zsolt gyulafehérvári spirituális, majd református istentiszteletet tart Tőkés László királyhágómelléki püspök.
origo.hu
Hány szót ismer ezek közül? 7-ből 7 csak a profiknak sikerül!
