Apatikus a hangulat az ENSZ hivatalnoki gárdájában, miután hétfőn a BT tizenöt tagja egyhangúlag megszavazta, ki követi Kofi Annan távozó főtitkárt hivatalában. Többen úgy vélik, a dél-koreai külügyminiszter alkalmatlan arra, hogy irányításával hajtsák végre az ENSZ esedékes reformját. Szerintük a simulékony bürokrataként ismert politikus kinevezése inkább hátráltatja, semmint előrelendíti azt a folyamatot, amely tíz éve kezdődött. Kofi Annan még első ciklusa kezdetén terjesztette az ENSZ-közgyűlés elé első reformtervezetét, amelynek Nagyobb szabadsággal! címmel utoljára 2005. március 21-én módosított verziójáról azóta is folynak a mindeddig meddőnek bizonyult háttéregyeztetések. Pedig a világpolitikában való határozottabb fellépés annani víziója nem feltétlenül keresztezi a nagyhatalmak érdekeit. A leendő főtitkárnak a túlbürokratizált szerkezet egyszerűsítéséhez még valószínűleg nem lesz nehéz konszenzust kialakítania, azonban a financiális reform a fegyverkereskedelemre kirótt nemzetközi adó tervezetével és a pénzelosztási rendszer demokratikusabbá tételével már kevésbé egyszerű feladatnak ígérkezik. A BT pedig, ha rábólint is az 1945 körüli viszonyokat tükröző összetételének módosítására, annak mikéntjéről érthetően kevés a közös pont az öt állandó tagállam elképzeléseiben.
A 2001-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett agilis közszereplő, Annan ráadásul morális válsággal küzdő, korrupciós vádak árnyékában működő szervezetet hagy utódjára. Az ENSZ Belső Ellenőrzési Hivatala (OIOS) által készített jelentés 2004 júniusában szexuális zaklatás vádjával marasztalta el a szervezet menekültügyi főbiztosát, Ruud Lubberst, akit egy hónappal később a főtitkár ennek ellenére bizalmáról biztosított. Ugyancsak gyanakvást keltő körülmények övezték az Oil for Food (Olajat élelmiszerért) program végrehajtását. A vesztegetési színezetű juttatások miatt kirobbant ügyben a főtitkár ellentmondó vallomásokat tett a vizsgálóbizottság előtt, és jóllehet végül sikerült tisztáznia magát, a bizottság októberben javaslatot fogalmazott meg egy hivatal létrehozására, amely kivonja a pénzügyi intézkedések egy részét a főtitkári iroda hatásköréből.
Mindezt Kofi Annan és környezete néhány nagy visszatetszést kiváltó politikai manővere kíséri. Összhangban felettese mindvégig következetesen képviselt álláspontjával, amely ENSZ-felhatalmazás nélkül illegitimnek tartja az Egyesült Államok iraki beavatkozását, ez év júniusában a brit főtitkárhelyettes, Mark Malloch Brown a szervezet íratlan protokollját megszegve szokatlanul éles hangú kritikával illette Washingtonnak az ENSZ szerepét figyelmen kívül hagyó világpolitikai törekvéseit. John Bolton amerikai ENSZ-nagykövet – aki tíz évvel ezelőtt kijelentette, „az ENSZ nem létezik” – a mindenkori fő szövetséges részéről érkező bírálat nyomán a reform vétójával fenyegetett.
Ennyi kellemetlen epizód után talán érthető, miért kívánatos a nagyhatalom számára a Ban Kimun által garantáltnak vélt két, nyugodtabb lélegzetvételűnek ígérkező ciklus. A jelöltállítás két fő irányelv szerint zajlott. Ezek egyike, az elsősorban az Equality Now nemzetközi női jogvédő szervezet képviselte szempont az volt, hogy hölgy legyen a pályázó. A lehetséges közjogi méltóságok között szerepelt Tarja Halonen finn államfő, Helen Clark új-zélandi miniszterelnök, de a jelölésig csak Vaira Vike-Freiberga lett államelnök asszony jutott el, aki október 5-én utolsóként lépett vissza a dél-koreai diplomácia vezetője javára. Ban Kimun ideális megtestesítője a másik követelménynek – lehetőleg egy ázsiai ország nevezettjeként nyújtsa be önéletrajzát –, talán ezért is futhatott be elsőként a BT tizenöt tagja körében végzett mind a négy próbaszavazáson. Sikeréhez hozzájárult még az agresszív kampány, amelyet Szöul folytatott jelöltjéért: a Times szerint a BT-tag Tanzániát 18 millió dolláros gyorssegélyben részesítette, Peru erőfeszítéseit viszont csak egy versenyzongorával jutalmazta. A BT hétfői döntését követően a 192 tagú közgyűlés már csak formálisan erősíti meg pozíciójában a dél-koreai államférfit.
Három állandó tagnak, az Egyesült Államoknak, Oroszországnak és Kínának alapvető érdeke, hogy a következő öt–tíz évben olyan hivatalnok lássa el a világpolitika moderátori tisztét, aki megfelelő tapasztalattal rendelkezik, viszont nem eléggé karizmatikus ahhoz, hogy önálló elgondolásokkal is megjelenjen a nemzetközi színtéren. A háttér-információk szerint Nagy-Britannia és Franciaország kétségeinek adott hangot a meglepően gyors konszenzus láttán, és szerette volna egy hónappal meghosszabbítani a jelöltállítási procedúrát, de mivel hozzáértőbb aspiráns nem került elő, végül idomultak az elképzelésekhez. Kinevezésével Ban Kimun olyan jelölteket utasított maga mögé, mint a tisztségért már második alkalommal induló Shashi Tharoor, az ENSZ kommunikációs titkárhelyettese vagy Zeid al-Husszein herceg, Jordánia ENSZ-nagykövete. Egykori elnökökből – például Bill Clinton, Aleksander Kwasniewski – áll azok illusztris névsora, akiket a lehetséges kandidáltak között említettek, de végül kellő támogatás híján elálltak a jelöléstől.
Az már csak a körülmények szerencsétlen összjátéka, hogy az új főtitkár személyéről szóló végső szavazást Észak-Korea nukleáris kísérleteiről szóló hírek zavarják meg. Ez egyúttal jelzi az egyik olyan törésvonalat is a világban, amelynek két partja közé hidat építeni Ban Kimunnak új hivatali minőségében is alapvető érdeke, ha külügyminiszterként nem sikerült mindenütt dicsért kompromisszumkészségét kamatoztatnia ambiciózus szomszédja előtt.
Jasuhiko Josida, a japán Szaitama egyetem Korea-szakértője szerint kinevezését épp adminisztrációs szakértelme motiválhatta. Az ENSZ talán olyasvalaki irányítása alatt támad fel szerepválságából, akiről még a hízelgők is csak annyit jegyeznek meg, a főtitkári cím első tagja az ő esetében zárójelbe teendő. A minap elmondott köszönőbeszédében magát összhangra törekvő alkatként meghatározó, 1944-es születésű háromgyermekes családapáról még nem tudhatjuk, kellően kitartó lesz-e ahhoz, hogy talpra állítsa a világszervezetet, a viselt hivatalhoz szükséges távolságtartó humorral viszont, úgy tűnik, rendelkezik. A patinás Harvard Egyetem John Fitzgerald Kennedyről elnevezett kormányzati intézetébe történt első belépésekor szerényen csak JFK-ként mutatkozott be. Az antréját követő megütközés láttán pedig hozzáfűzte: „Just From Korea.”
origo.hu
Egy szélsőbaloldali provokátor kerül Gyurcsány helyére
