Bár repülőszakmai körökben vita dúl arról, hogy mikor is lehet generációváltásról beszélni, a kecskeméti 59. Szentgyörgyi Dezső légibázis lelkes műszaki szakemberei szerint egyes területeken „többgenerációnyival” a MiG–29-es előtt jár a Gripen. Mások inkább évtizedekben fejezik ki a különbségeket, megint mások pedig arra emlékeztetnek, hogy a két géptípust teljesen eltérő célra és körülményekre tervezték, teljesen eltérő katonai-műszaki és politikai észjárás alapján.
Bármi járt is a hetvenes évek szovjet és a nyolcvanas évek svéd szakembereinek a fejében, arra végképp nem gondolhattak, hogy a két típus kis darabszámban, egymás mellett szolgál egy olyan ország haderejében, amely mindenkori vezetésének nincsenek határozott, hosszú távú, megfelelő finanszírozású tervei. A MiG–29-eseket az Antall-kormány – az orosz államadósság terhére, 800 millió dollárért – azért szerezte be 1993-ban, hogy biztosítsa a magyar légierő technológiai egyenlőségét a körkörös védelmi doktrína jegyében. A Horn-kormány és a Bokros-csomag elejét vette a kibontakozásnak, a személyzet repülési lehetősége folyamatosan csökkent, ahogy a gépek hadrafoghatósága is. Bár egyértelmű volt, hogy a MiG-eket a jövőben NATO-kötelékben kell alkalmazni, ezzel kapcsolatos átalakításokra, a személyzet eltérő képzésére ekkor még nem történtek igazi erőfeszítések.
Az Orbán-kormány idején a statisztikák szerint megállt a lejtmenet a repült órák terén, s ha az orosz gépek korszerűsítéséről végül nem döntöttek is, arról igen (immár több mint öt éve, 2001 szeptemberében), hogy nemzetbiztonsági megfontolásból egy nyugati típussal rövidesen felváltják azokat. A polgári kabinet által aláírt, 108 milliárdos bérleti szerződés szerint a svéd Gripenek 2005-ben álltak volna hadrendbe, kizárólag légvédelmi feladatra – NATO-együttműködési képességük is csak erre a hazai szerepre terjedt volna ki. A Medgyessy-kormány aztán úgy ítélte meg, hogy ez nem elég, „expedíciós”, levegőben utántölthető és földi célok ellen is bevethető Gripenekre módosította a bérleti megállapodást, amely a gépek 2015-ben esedékes megvásárlásával együtt immár 210 milliárd forintra rúgott (fegyverzettel, infrastrukturális kiadásokkal együtt 230 milliárdra).
Eddig nem hozták nyilvánosságra, hogy egyebek mellett ez a lépés milyen súlyos szakmai visszásságokat hordozott magában. Nemrégiben azonban több bennfentes egymástól függetlenül is megerősítette lapunknak, hogy a 2003 elején aláírt „új” szerződésben – a költségnövekedés féken tartására tett hasztalan erőfeszítésként – jócskán megkurtították a tízéves bérleti időszak alatt lerepülhető órák számát, azaz a pilóták gyakorlási lehetőségeit. Míg az Orbán-kormány lényegében egyetlen feladatra 19 800 repült órát vásárolt, addig Medgyessyék nemhogy többletórákat és gyakorlási lehetőséget rendeltek volna az új feladatokhoz, hanem meg is vágták a programot 16 800 órára. Az eredeti elgondolás szerint azt várták volna a húsz-huszonkét leendő magyar Gripen-pilótától, hogy évente fejenként 85–95 órával védjék meg az ország légterét, a jelenleg is érvényes elképzelés szerint azonban a hazai feladaton túlmenően külföldre települve, NATO-kötelékben földi célok elleni támadásra is készen kell állniuk átlagban 72–80 órával. Bár védelmi illetékesek hivatalosan azzal érvelnek, hogy az expedíciós feladatokra kiválasztott hat-nyolc pilóta évente majd 180 órát repülhet, arra ők sem tudnak mit mondani, hogy a maradék repülési óraszámból miként lehet majd fenntartani az „itthon maradók” jártasságát. Márpedig ha a jelenlegi keretek között megvalósítják ezt a különbségtételt, nekik aligha jut több 30-40 óránál. Bár a Gripenek esetében – a MiG–29-esekkel szemben – korszerű szimulátor is segíti a kiképzést és a gyakorlatban tartást, ez az óraszám teljesen elégtelennek minősül a NATO-elvárások szerint.
Nem véletlen, hogy a Gripen-program jövőjével kapcsolatban számos bennfentes szkeptikus, többen tartanak a MiG–29-esek „kallódásának” megismétlődésétől, ezúttal jóval drágább kiadásban. Van, aki egyenesen azt a kérdést is felteszi, hogy „tudja-e egyáltalán valaki, mire is akarjuk használni ezt a gépet”. A védelmi vezetés azonban egyelőre nem osztja ezt a véleményt: kérdésünkre válaszolva nemrégiben Havril András vezérkari főnök tarthatónak nevezte a Gripenek expedíciós felajánlására vonatkozó 2003-as ambíciókat.
origo.hu
Kiderült, ki hozhatta létre a Magyar Péter-jelenséget – videó
