Kiszombor négyezer lakosú község a Maros bal partján, a Szegedről Makóra vezető út mentén. A település a magyarok honfoglalása óta a Csanád nemzetség birtoka. Az ótörök eredetű Zombor (Zumbur) helynév első ízben 1247-ben szerepel – a szomszédos Ladány határleírásában –, egy 1274-ben kelt oklevél szerint a Csanád nembeli Makófalvi család a falu földesura. A XV. században a Telegdiek a birtokosai. Zsigmond király 1418-ban mezővárosi rangra emelte, Oláh Miklós 1536. évi országleírásában városnak nevezte Zombort. A Lázár deák rajzolta 1528-as kiadású, első magyar térképen Zombar névvel látható, 1606-ban már pusztaként került a hadházi hajdúk tulajdonába Bethlen Gábor adománya révén. A török idők után déli határvidékként a kincstár vette magához, és német ajkú telepesekkel élesztette újra. Zombor templomának papja 1334-ben 15 denár pápai tizedet fizetett, tehát az átlagosnál kisebb lélekszámú egyházas helyek közé számított a település. Nagyot ugorva előre: az államkincstár 1744-ben kis kápolnát építtetett a régi templomhoz, amelyet 1776-ban tíz öl (18 méter) hosszú, öt és fél öl (10 méter) széles hajóvá bővítettek. A községet bérlő Oexel – később Rónay – família mint a plébánia kegyura ezt a barokk kori épületet 1910-ben lebontatta, és helyébe nagyméretű, neoromán stílusú, tornyos templomot emeltetett. Az Árpád-kori épületrészt a hajóhoz kelet felől csatlakozó szentélyként szerencsére megtartották.
A kiszombori Nagyboldogasszony-templom korszerű műemléki rekonstrukciója 1975-ben kezdődött el. A magas talajvízszint miatt a műszaki és a régészeti munkák hosszú kényszerszünetekkel folytak, míg végre 1981 és 1983 között megtörtént az épület teljes feltárása és helyreállítása. Az ásatást vezető Kozák Károly (1922–1989) kutatásának figyelme természetesen a román kori, apszisként szolgáló traktusra irányult. Falkutatásai nyomán feltárult a teljes alaprajz: kívül kilenc és fél méter átmérőjű, kör alakú kápolna, amelynek belső terét szabályos hatszögre szerkesztett karéjok koszorúja tagolja hat szakaszra. A falba mélyedő íveket függőleges szárakra lefutó, bordás boltozat borítja. A rotunda építőanyaga lapos, sötétvörösre égetett falazótégla, illetve a lábazathoz és a faloszlopokhoz formált idomtégla, kőből csak a boltozat bordáit faragták. Kozák megtalálta a körtemplom nyugati karéjához eredetileg csatlakozó, ötször öt méteres belvilágú előteret; ezen át lehetett bejutni a kápolnába, s innen vezetett lépcső a karzatra, majd tovább a boltozat feletti toronyba. Ez utóbbihoz hasonló megoldást a Zala megyei Kallosd XIII. századi körtemplomában láthatunk, míg a hat belső karéjos rotunda alaprajzi rokonait a bodrogközi Karcsán, az Ungvárhoz tartozó Gerényben, illetve a kolozsmonostori konvent mellett húsz éve kiásott kápolna alaprajzán figyelhetjük meg.
A körkápolnát a műemléki bemutatás céljából szétválasztották az újkori templomtól, eredeti téglaarchitektúráját külső lazúrfestés teszi láthatóvá. A belsejét díszítő freskók nagy része Telegdi Tamás püspöksége idejében, az 1350-es években, mások a XVIII. században készültek, az oltár közelében lévő töredékes falképek azonban a nyolc évszázados kápolnával azonos korúak.
origo.hu
Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben
