Szegednek, de az Alföldnek is talán legmonumentálisabb középkori műemléke az alsóvárosi havi Boldogasszonyról elnevezett templom – írta 1959-ben megjelent könyvében Bálint Sándor professzor. A „legszögedibb szögedi” – mint életében mindig – szerényen fogalmazott, pedig bizonyosan a legszebb és legteljesebb alföldi épületegyüttes a szegedi ferences templom és klastrom, hiszen a vele egykorú és hasonló stílusú nyírbátori gótikus templom mellől hiányzik a rendház.
A franciskánus szerzetesrenden belül Kapisztrán Szent János (1386–1456) reformjának hatására az 1440-es években lombosodott ki az úgynevezett obszerváns ág, amelynek lényege az eredeti Szent Ferenc-i regulákhoz való megtérés volt. Főleg a török előrenyomulás által veszélyeztetett Délkelet-Európában terjedt futótűzszerűen a mozgalom, a bosnyák rendtartomány felől érkezett meg Szegedre is Hunyadi János főkapitánysága idején. A menekülő obszerváns fráterek – a cseri barátok – 1444-ben leltek otthonra a városban. Nemsokára, 1452-ben már itt tartották a rend nagykáptalanját is. A ferenciek két ágazata nem sokkal ezután szakított egymással, a konventuális testvérek megtartották maguknak a Nagy Lajos király által alapított, váron belüli Szent Erzsébet-klastromot, míg a cseri barátok birtokba vették az alsóvárosi piactéren álló régi Szent Péter-templomot. Ez utóbbi eredetileg a Maros menti királyi sóutat és déli országhatárt ellenőrző johannita lovagok egyháza volt a XIII. században, ispotálya az 1700-as évek végéig látható volt.
Péter Lászlónak, a régi Szeged kutatójának egy 1987-ben (a Magyar Nemzetben) közölt adata szerint amikor Kapisztrán 1455. szeptember közepén a városban prédikált, a rendház épülőfélben volt; Hunyadi Mátyás 1459-ben kelt oklevelében az alsóvárosiak számára szerdára engedélyezett hetivásár helyét már a Szűz Mária-kolostor előtti téren jelölte ki. Csak miután a kolostor elkészült, építették a templomot, mégpedig szintén Mátyás király jóvoltából, aki bőkezű donátora volt kedvenc szerzetének.
A hatalmas egyhajós csarnoktemplom építkezése 1465-ben kezdődött meg. Hajójának és alig keskenyebb szentélyének öszszeadott hossza 63,5 méter, szélessége 13,2 méter. A teljes belső teret lefedő eredeti hálóboltozat magassága 20 méter feletti volt. Tornya a szentély északi oldalához, egyben a klastrom keresztfolyosójának keleti sarkához csatlakozik.
Az építkezés stílusa magán viseli a mezítlábas barátok puritán felfogását. Ipolyi Arnold, az első kritikus művészettörténészünk elképedve állapította meg, hogy bár a templom fejedelmi adományokból készült a gótikus téglaépítészet legfejlettebb korszakában, mégis a „műszegénység non plus ultrája”.
Még Mátyás kincstára sem volt kiapadhatatlan: az építkezés – amikor a falak mintegy harmadáig álltak – megakadt. Csak harmincévi szünet után folytatódott, és 1503-ban fejeződött be, amint a hajó déli falán látható évszámos kő tanúsítja. Vélhetően augusztus 5-én, havas Boldogasszony ünnepén szentelték fel.
A második építkezési szakasz egy, az 1470-es évektől országszerte virágzó obszerváns műhelyhálózathoz kapcsolható. Tervezője és a kivitelezés irányítója minden bizonnyal középkori művészettörténetünk egyik legprofibb és legtitokzatosabb alakja volt, akinek személyéről csak annyit tudhatunk, hogy Jánosnak hívták, és Mátyás király ajánlásával ő vezette korábban a kolozsvári Farkas utcai templom építését. Évtizedek óta felkutatásra – és megírásra – vár e mesteri munkaszervezőnek a teljes munkássága, amely a kéznyomai alapján Kolozsvártól keletre Désen és Tordán át Marosvásárhelyig, nyugatra Nagyváradon, Nyírbátoron, Gyöngyösön és Jászberényen át Budáig, Visegrádig, Szegedig, s ki tudja, még merre vezetett.
János magiszter a most láthatónál magasabb hálóboltozatot készített. Ismeretlen ok miatt készült a helyébe 1624–25-ben az igencsak „kései gótikus”, méterekkel alacsonyabb, de még így is 20 méteres, függesztett bordás boltozat.
Végtelenségig sorolhatnánk a templom és a rendház fél évezredes művészeti, művelődéstörténeti látni- és tudnivalóit. Ehelyett álljunk meg egy bájosan egyszerű, ám a város életében drámai szerepet játszott eseményhez kapcsolódó jelnél. A sekrestye barokk tölgyfa ajtajába vállmagasságban egy fekvő nyilat vésett valaki, s ezt írta fölé ákombákom betűkkel:
„A viz it vót 1879 márczius 12.”
origo.hu
UFO Tatabánya felett? 45 éves a rejtély
