Bukásmentes alapszervezet

Rengeteg tespedt, „lekvárhangulatú”, „összejöttünk, hogy röhögjünk egyet” közösség van a KISZ-ben. Sok a nihilista, élete értelmét nem látó (és erre büszke!) akaratgyenge, „tudnám én, ha akarnám, de ezt… minek” tulajdonságokkal rendelkező fiatal, aki önmaga kiteljesedését a vég nélküli kritizálásban, problémakeresésben találja meg – írta öntudatosan Molnár János salgótarjáni gimnazista, s készült a Holnapra. Szolnokról Kovács Piroska vallomása érkezett: „Újra hiszek a KISZ-életben, a hétköznapokban. Hiszek a KISZ-ben, mivel e nélkül a tudat nélkül értelmetlen lenne 4 éves munkám, nem tudnám nap mint nap újrakezdeni, nem lenne miért!” A múlt század hetvenes éveinek legvégén jártunk, a slágerlistát a Piramis együttes Túl nagyra nőttél című dala vezette, az Ifjúsági Magazin egész évben a Piramis-jelenséggel foglalkozott: Kell-e nekünk Piramis brigád? címmel nagy vita kerekedett, de jött Lendvai Ildikó, a KISZ kulturális osztályának vezetője, és összefoglalt: „Ki kell alakítani olyan közösségi formákat, amelyeknek keretében a lődörgés helyébe értelmes, a fiatalokat érdeklő programokat biztosítunk.”
A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúsági tömegszervezete volt a 14–26 éves korosztály számára. A KISZ a párt vezetésével, a munkásosztály forradalmi elmélete, a marxizmus–leninizmus alapján működött. Mivel ez volt – ez lehetett – a magyar ifjúság egyetlen politikai tömegszervezete, az egypárti diktatúrából logikusan fakadt, hogy csak a párt politikai és ideológiai irányítása mellett működhetett. Az 1957. március 21-én megalakult szövetségnek a hetvenes évtizedben a fiatalok 40 százaléka volt tagja. A legtöbben a gimnáziumokban, az egyetemeken léptek be, mert a továbbtanuláshoz lényegében elengedhetetlen volt az ilyen azonosulás a szocializmus építésével. Országosan az egyetemisták 93 százaléka volt KISZ-tag. A szervezet az évtized elején 795 ezer tagot számlált. A dolgozó fiatalok 30,8 százaléka, a középiskolások 63,4 százaléka, a felsőoktatásban tanulók 95,5 százaléka rendelkezett kis piros KISZ-tagkönyvvel. A párt soraiba innen vezetett az út: az új tagok 83,4 százaléka érkezett az ifjúsági szövetségből. Így is szerepelt a tagkönyvben: „A KISZ-tag számára a legnagyobb tisztesség, hogy párttaggá váljék.”
Volt átfedés is a KISZ és a párt között: 1971-ben 34979 párttag dolgozott a KISZ-ben; 1975-ben pedig már 44 592-en rendelkeztek mindkét tagkönyvvel. A KISZ – miként a párt – kiterjedt apparátussal rendelkezett. Volt központi bizottsága (105 taggal), intézőbizottsága, központi pénzügyi ellenőrző bizottsága, a központi bizottságnak első titkára és titkárai, titkársága, osztályai. A KISZ budapesti, megyei, járási, városi, budapesti kerületi és üzemi, tanintézeti, falusi alapszervezetei és bizottságai éppúgy behálózták az országot, mint a párt hasonló szervezetei. A néphadseregnél, a Belügyminisztériumban és a határőrségnél is működtek KISZ-szervezetek. Különleges próbálkozások is akadtak. Megalapították például a Könnyű Műfaj Ifjú Művészeinek KISZ-szervezetét. Titkára Szigeti Ferenc lett. Negyven tagot sikerült verbuválni. Belépett a Piramis, a Generál, a Mini együttes, a Neotonból a lányok és Máté Péter. Nem jelentkezett viszont az LGT, a Fonográf és az Omega.
A Magyar Úttörőszövetséget a párt megbízásából a KISZ irányította. Voltak lapjai és kiterjedt oktatási hálózata. Hivatalos lapja, a Magyar Ifjúság 1974-ben 258 ezer példányban jelent meg. A KISZ legkisebb önálló egysége az alapszervezet volt. E fölött állt a KISZ-szervezet, élén a bizottsággal. Ezek munkáját formailag a küldöttgyűlések ellenőrizték.

Elégedetlenek voltak a párt vezetői a KISZ politikai nevelő munkájával a hetvenes évtizedben: úgy érzékelték, hogy nem kellő súlyú a politikai befolyása magára a tagságra és az ifjúság egészére sem. Jellemző, hogy éppen a munkásifjúság körében volt a legalacsonyabb a KISZ-tagság aránya. A KISZ politikai-ideológiai nevelő, szervező feladata elsikkadt. A marxizmus–leninizmus eszméi, a szocializmus építése, a „szocialista erkölcs és közízlés” terjesztése csak egy szűk, a mozgalmi életre, a karrierizmusra hajlamos rétegre volt hatással. Ők csoportosultak a különböző szintű KISZ-vezetőségekben, s készültek arra, hogy párttagokká, kommunistákká legyenek.
A nagy többség eleget tett a formális követelményeknek, elment a KISZ által szervezett kirándulásokra, részt vett az éppen aktuális kampányban, olvasta az Ifjúsági Magazint, a Világ Ifjúsága, a Magyar Ifjúság című lapokat, de a kötelező politikai cikkeket legtöbbször megkerülve leginkább csak az egyre gyakoribb zenei témájú írásokra figyelt. A KISZ tehát a Kádár-rendszer jellegzetes képződménye volt: biztosította a diktatúra káderutánpótlását, de az ifjúság nagy többségét békén hagyta. Sőt: gyakran igyekezett a fiatalok kedvében járni. Hatalmas (szolidaritási) rockkoncerteket szervezett; 4200 ifjúsági klubot működtetett, sport- és művelődési lehetőségeket teremtett, amatőr művészeti mozgalmakat karolt fel, még vállalati, iskolai beatzenekarok működtetésében is segített. Ezt sem hátsó szándék nélkül tette, mert csak úgy lehetett a párt jóváhagyását megnyerni, hogy a pályázók elhitették: a marxista, leninista, szocialista agitáció és propaganda szempontjából ezeknek a kezdeményezéseknek fontos szerepük van.
A minimális követelményeknek az ifjúság eleget tett. Felvonulás fáklyával: „Vádoljuk az imperializmust!” „Veled vagyunk, Vietnam!” Kampányok. Taggyűlés után, ha kellett, elküldtek 266 tiltakozó levelet, táviratot és 600 levelezőlapot az amerikai nagykövetségre. A cél: Angela Davis megmentése.
A KISZ-vezetők, -funkcionáriusok agitáltak, szerveztek, együttműködtek és megvalósítottak. A párt, a KISZ, az úttörőmozgalom, a kisdobosok mind együtt erősítették a munkáshatalmat. Jól megvoltak egymással: „A KISZ-kb legutóbbi ülésén az ott elfogadott akcióprogram élénk visszhangot váltott ki az úttörővezetők körében. Különösen sokat várnak az akcióprogramban a »születésnapi ajándék« elnevezésű akciótól…” Propaganda és agitáció. Ideológiai nevelés: „Tudatosítani kell a fiatalok között, hogy nálunk ma az a forradalmár és az igazi hazafi, aki a szocialista építőmunkát történelmi távlatokra tekintő tudatossággal és mindennapos szívós tevékenységgel szolgálja.” Ki hitte volna 1978-ban, hogy ezt bárki komolyan veszi.
Virágoztak a Kilián-körök. Ságvári Endre volt a példakép, és a szolgálatkész KISZ-vezetők fogalmazták a jelentéseket. Például az áremelésekről: „Szükségszerű volt ez az intézkedés, arányait tekintve nem tartjuk túlzottnak.” A KISZ szervezte az ifjúsági parlamenteket 1974-től. A diákparlamentek nagyon komoly témákat vetettek fel. Például: „Bírálják, hogy nem szervezték meg elég körültekintően a Kilián-köri és az Ifjú Gárda-foglalkozásokat, sokszor egybeesnek az időpontok.”
KISZ-esek nyilatkoztak az akkori miniszterelnökről, s már magukat látták húsz év múlva a parlamenti szószéken: „Megnyugtató, hogy – mint Lázár György elvtárs mondotta – országunk gazdasági erői terveink szerint gyarapodnak.” Hiába szólt füstös klubban a dal: „Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen…”
A KISZ-esek értették a világ dolgait: „A szovjet–amerikai viszony formailag két országot érint ugyan, e kettő kapcsolatának alakulásától azonban nagymértékben függ a világ sorsa.” Ők talán komolyan vették a KISZ-mozgalmakat is: „Kiváló tanuló.” „Bukásmentes alapszervezet.” „KISZ-radar.” „Szakma Kiváló Tanulója.” „Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna!” Beférni a küldöttségbe. Berlinbe, Havannába! Visszavágyni, nyaralni.

Megfogalmazódtak kritikák is. Az „ezek a fiatalok” típusú megjegyzésekből kijutott a KISZ-nek is. Általában jobb eredményt vártak a párt vezetésében az ifjúsági szervezettől. Horváth István, a KISZ-kb első titkára szerint: „A KISZ tevékenységének zöme az iskolában öncélú, magának a KISZ-nek a fenntartására, újjászervezésére és működtetésére irányul…” A KISZ-vezetők egy részét kimondottan zavarta a nyolcszázezres tagság. Ők élcsapat akartak lenni, és csak a meggyőződéses marxisták számára tartották volna fenn a szövetséget. A tagság zömének viszont már az a politizálás is túl sok volt, amit a munkahelyi, iskolai rendezvényeken tapasztalt. Szerintük politikával nem is kellene foglalkozni, csak tanulmányi, érdekvédelmi munkával, kulturális és sportrendezvények szervezésével. Az egyetemeken időről időre megfogalmazódott más – apolitikus – diákszervezet létrehozásának az igénye, mint például a Semmelweis Egyetemen Magyar Medikus Szövetség néven.
A párttól független ifjúsági szervezetek létét a rendszer nem viselte el még akkor sem, ha azok apolitikusak lettek volna. A kádári diktatúrának fontos eleme volt az alternatíva kizárása minden szinten. Az autonóm diákszervezet vagy az önálló diáklap létrehozásának kezdeményezőit szélsőségeseknek minősítették, és „elbeszélgettek” velük.
A párt és a KISZ politikájának leglátványosabb eseményei a nagy tömegeket megmozgató ünnepek voltak. A KISZ ebben fontos szerepet kapott, főként a forradalmi ifjúsági napok évenkénti megrendezésével. A tavaszi ünnepségsorozat évről évre Budapest felszabadulásának évfordulójával kezdődött, de ez inkább „bensőséges” megemlékezésekben nyilvánult meg. Március 15-én a múzeumkertben tartották a hagyományos megemlékezést, ahova általában 8-10 ezer fiatalt vezényeltek ki. A Tanácsköztársaság megünnepléséhez is a fiatalok adták a tömeget, fáklyás felvonulással. Nem maradhatott el a meghitt találkozó az 1919-es vöröskatonákkal. Április 4-én, „legnagyobb nemzeti ünnepünkön” – ahogy akkor mondták – szintén a KISZ mozgósította az ifjúságot, általában 30 ezer fiatalt. A jelszó is jellemző volt a kádári korra: Forradalmi ifjúság, szocialista jövő!
Horváth István, a KISZ-kb első titkára 1971. december 8-án a KISZ VIII. kongresszusán így fogalmazott: „Ifjúságunk ideológiai neveléséhez kedvező feltételeket teremt az, hogy hazánkban kiterjedt és erősödött a marxizmus–leninizmus, a párt politikájának befolyása, társadalmunk világnézeti, eszmei egysége. Figyelemre méltó eredményeket ért el a KISZ a fiatalok szocialista hazafiságra való nevelésében.”
Nem hallgatott a problémákról sem. „Új keletű divat lett az előkelősködés”, leginkább az iskolában. És ott a sok hosszú hajú fiatal. Meg kellett mondani: „Nem az elhanyagoltságával megbotránkoztató fiatal a korszerű, hanem az, aki a haladással vállal közösséget.” A távlatokról sem szabad megfeledkezni: „Ennek a nemzedéknek kell befejezni hazánkban a szocialista társadalom teljes felépítését, és feltehetően a mai fiatal nemzedék kezdi majd meg a kommunizmusra való átmenet előkészítését.” A kongresszus ebben a szellemben felhívást intézett a magyar fiatalokhoz: „Forradalmi célok, távlatok és lehetőségek sorakoznak előttünk. Célunk a szocializmus teljes felépítése, távlatunk a kommunista társadalom megteremtése…”
A kongresszuson a küldöttek, ha fellapozták a KISZ havonta megjelenő képes folyóiratát, olvashattak néhány lelkesítő sort az országépítő ifjúságról. De a legtöbben a slágerlistát böngészték. Az élen két Szörényi–Bródy dal: a Good bye London és a Kéglidal. Aztán ott volt az Omega: Hűtlen barátok, a Neoton: Bolond város, az LGT: Ha volna szíved. Született új jelszó is: „Jobb munkával, nagyobb tudással a szocialista Magyarországért!” S megszabták a feladatokat: tegyenek vállalásokat az ötéves terv sikeres teljesítéséért; szélesítsék általános műveltségüket, bővítsék szakmai ismereteiket, fejlesszék jellembeli tulajdonságaikat; tegyenek többet a szocializmus világméretű győzelméért.
Az elvárásoknak azonban a KISZ egyre kevésbe tudott megfelelni. A fiatalok túlnyomó részét már egy cseppet sem érdekelték a frázisok. A hatvanas–hetvenes évek „ifjúsági forradalma” – a hétköznapok lázadása – minden politikai erőfeszítést zátonyra futtatott. A KISZ-kb 1974. április 17-én határozatban állapította meg az elmaradást az igényektől. A párt 1972. novemberi – majd azt követő – határozataival összhangban osztályharcos alapra helyezkedett, és megoldásokat keresett ahhoz, hogyan nevelhetné a KISZ az ifjúság mind nagyobb részét kommunistává. Újra tudatosította, hogy a KISZ politikai, kommunista jellege nem jelent mást, mint a párt eszméinek és politikájának szolgálatát. Lényegében kötelezővé tette a párt politikájának hirdetését, és a szabadidő hasznos eltöltését „ifjúkommunistához méltóan” rendelte felhasználni.
Ám az eredmények csak nem jöttek. A munkásifjúság aránya tovább csökkent a szervezetben, az erőltetett politikai vitakörökön továbbra is csak a KISZ-aktivisták, -reszortfelelősök, -vezetők olvasták fel izzadságszagú spontán beszédeiket. A legfontosabb feladattá hovatovább a vezetői utánpótlás kinevelése lett. Ezért hozták létre az évtized közepén a kb mellett a politikai képzési osztályt.

Még egy kongresszust tartott a hetvenes évtizedben, 1976-ban a KISZ. Ezen a kongresszuson a feladatok, jelszavak is már inkább a gazdasági nehézségek jegyében fogantak. Helytállás a munkában, tanulásban, a haza védelmében, a nagyberuházások feletti védnökségben, a jó minőségű termékek gyártásában, fellépés a munkafegyelem javításáért stb. A határozatnak megfelelően KISZ-építkezéssé nyilvánították a paksi atomerőmű és az orenburgi gázvezeték munkálatait. Ifjúsági brigád indult Uszty-Ilimszkbe, ahol Komszomol-építkezésként faipari és cellulózkombinát épült.
Új elem volt a küzdelemre buzdítás a közömbösség ellen és a szocialista demokrácia kiszélesítéséért. Persze a szöveg a régi maradt. „Az ifjúsági szövetség tegyen eleget megtisztelő hivatásának: a párt irányításával nevelje kommunistává tagjait.” A kongreszszus lelkesítő felhívással fordult az egész magyar ifjúsághoz: „Gyertek velünk! Dolgozzunk, tanuljunk, alkossunk együtt népünk, hazánk javára! Erőnk, tehetségünk legjavát adva vegyünk részt a párt XI. kongresszusa célkitűzéseinek megvalósításában, jelenünk és jövőnk formálásában, a fejlett szocialista társadalom építésének történelmi munkájában!”
Voltak, akik ezt komolyan gondolták a hetvenes évek második felében? A fejlett szocializmust? És akik igen, még mindig azt építik?