Egy gól, ami nagyon sokat érhet

Női vízilabda-válogatottunk ha csak egy gólocskával is, de csoportgyőztes lett a melbourne-i vizes világbajnokságon, és ennek a részsikernek nem akármekkora a hozadéka. A csapat mentesül a vasárnapi játéktól, mert máris negyeddöntős, itt kedden nem Ausztráliával, hanem a Németország–Kanada párharc győztesével (valószínűleg utóbbival) találkozik, és az elődöntőben sem akadhatna bele sem a házigazdába, sem az olaszokba, sem az oroszokba. Holnaptól egyébként megkezdődnek az úszóversenyek is – mármint a labda nélküliek –, de számunkra az első napok még nemigen tartogatnak izgalmakat.

Három negyeden át hiú ábrándnak tűnt a csoportelsőség, de a negyedikre megalapozott remény vált belőle. Női pólóválogatottunk temérdek, támadásban elkövetett hibával kezdett Kuba ellen, és az első három periódust 3-1-re, 4-1-re, majd ismét 3-1-re nyerve 24 perc után csak 10-3-ra vezetett. Az utolsó játékrészben viszont az erényeire épített, kiteljesedhettek átlövői, és ez 9-1-es részeredményhez, így 19-4-es győzelemhez juttatta.
Ez azt jelentette, hogy együttesünk plusz 25-ös, Kuba pedig mínusz 27-es gólkülönbséggel zárta a csoportkört, míg Olaszország plusz 12-vel, Új-Zéland mínusz 10-zel állt. Azaz az utolsó mérkőzésen létezett volna olyan eredmény, amellyel az olaszok elsők, az új-zélandiak harmadikok, tehát mindketten elérik céljukat, de – láss csodát! – végül másként alakult. Az olimpiai bajnok 21-9-re nyert, így összgólkülönbséggel eggyel a mieink mögé került. E fejleményt aztán közepes erősségű botránnyal fogadta, azt panaszolva, hogy állítólag éppen tegnap változtatták meg a szervezők a versenykiírást. Addig ugyanis kiestek volna a leggyengébbel szembeni eredmények, ami az olaszok elsőségét garantálná.
Kívülállóként azt mondhatnánk, ez vicc, a nemzetközi pólós vezérkar megint saját sportágát teszi nevetség tárgyává, érintettként viszont valljuk be: számunkra roppant hasznos volt e malőr, mert így sikerült azonnal bejutni a keddi negyeddöntőbe, ráadásul ott is verhető ellenfelet – minden valószínűség szerint Kanadát – elcsípni. Mostantól akár a döntőig lehetne masírozni úgy, hogy olaszt, ausztrált és oroszt egyszer sem látnánk a túloldalon. Kanadait vagy amerikait azonban igen, és rapszodikus csapatunknak ez is, az is sok lehet.
Mint ahogy Barta Nórának is sok volt a női műugrók egyméteres középdöntője, hiszen az utolsó, 12. helyen zárt, lemaradt a fináléról. A férfiak háromméteres versenyében nem tört meg a kínai egyeduralom, ezúttal Csin Kaj győzött. Szinkronúszásban pedig az orosz fölény folytatódott, most éppen a páros szabadprogramban nyert aranyat a Davigyova, Jermakova duó.

Kilencen a rajtkövön. Vasárnap megkezdődnek Melbourne-ben az úszóversenyek is. Kilenc magyar szerepel az indulók listáján, köztük a 400 vegyesen vb-címvédő Cseh László. A két évvel ezelőtti montreali arany azonban az örök vetélytárs, Michael Phelps hiányában született meg – Cseh boldogsága ezért csak akkor lett volna felhőtlen, ha világrekordot úszik, de az nem jött össze –, most ellenben az amerikai szupersztár repertoárjában is ott a 400 vegyes. Az a szám döntőjének napján, jövő vasárnap, április 1-jén derül ki, hogy ezzel örömünket vagy elkeseredésünket fokozza. Kiss László szövetségi kapitány így latolgatta az esélyeket: „Cseh Lacitól és a másik dobogóra esélyes versenyzőnktől, Gyurta Dánieltől érmet várok, a többiektől tisztes helytállást. Hozzáteszem, nem lesz könnyű dolguk a roppant erősnek ígérkező mezőnyben. Jellemző, hogy például 400 vegyesen nemcsak a világ jelenlegi legjobb úszója, Phelps indul, hanem további klasszisok is, úgyhogy Lacikával együtt öten is esélyesek a szám megnyerésére. Csapatunkból csupán Verrasztó Dávidnak nem kötelező a fináléba jutnia, a többieknek igen, Szepesi Nikolett és Verrasztó Evelyn 200 háton, Boulsevicz Beatrix 200 pillangón, Hosszú Katinka 400 vegyesen viheti a legtöbbre.”