Gyurcsány kitörési pontot lát az orosz kapcsolatban

Gyurcsány Ferenc külpolitikai kitörési pontot lát az orosz kapcsolatban. Ebben az elgondolásban nyilván benne van az a számítás, hogy milyen irányban lehetne még nyitni akkor, amikor tízszázalékos a büdzsé hiánya, nem teljesítjük a NATO-ban vállalt kötelezettségeinket és összességében nagyon mélyen van a magyar külpolitika presztízse. Olyan kitörési pontokat kell hát keresni, ahol Budapest valamit tud nyújtani, kérdés azonban, hogy miként tudja ezt eurokonform módon eladni. Ez a törekvés kilóg a közép-európai trendből, ám nem is okvetlenül ilyen szemszögből kell nézni e kérdést, nyilatkozta lapunknak Gyurcsány Ferenc mai moszkvai tárgyalásai előtt Deák András György, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa.

A mostani különleges viszony alapvetően az energetikai együttműködésen alapul. Ezen belül is sok szó esik a Moszkva által kezdeményezett úgynevezett déli gázvezetékről, a Kék Áramlat meghosszabbításáról, amely az uniós prioritások között szereplő, a tervek szerint legfeljebb az uniós fogyasztás négy-öt százalékát fedezni képes Nabucco vetélytársa. Melyik elképzelés megvalósításának több ma a realitása?
– Ma egy lépéssel előbbre van a Kék Áramlat–2 projekt, bár a Nabuccóval egyetemben ez is több sebből vérzik. A történet legvalószínűbb és optimális kimenetele, hogy az északi tervekhez hasonlóan a Gazprom és egy nagy nyugati energiaszolgáltató összeáll, s megépítik ezt a vezetéket, a tranzitországok vállalatai pedig kisebb részvényhányadokat kapnak. Ami most a két vezeték körül folyik, az műbalhé, és sokkal fontosabb lesz, hogy milyen jogi keretek között, mely termelők, milyen feltételek mellett férnek majd hozzá a vezetékhez.
– A Kék Áramlat meghosszabbítása esetén is „túlkommunikáltnak” tűnik azonban, hogy Magyarország lesz a térség elosztóközpontja, a nyomvonalversenyben ugyanis most Szerbia lépéselőnybe került…
– Nyilvánvalóan jobb lenne, ha Románián keresztül haladna a Kék Áramlat, így ugyanis érintene minket a fővezeték, míg ellenkező esetben csak egy leágazásról lehet szó. A két kérdést azonban külön- választanám, nem feltétlenül kell ugyanis ahhoz egy nagy vezeték, hogy Magyarország elosztóközpont legyen. A kérdés inkább az, hogy nagy mennyiségű gáz tárolására hol vannak jobb geológiai előfeltételek, ami pedig megnöveli Magyarország esélyeit. Mint ahogy az is, hogy esetünkben inkább a célpiacok közelében lenne a tároló.
– A Gyurcsány-kormányt élesen bírálja manapság az ellenzék, mondván, különalkut kötött Moszkvával, az orosz projektet támogatja és ezzel az unióval szemben halad. Van-e az Európai Uniónak egységes energiapolitikája?
– Az unió a versenyhatósági beavatkozás és a direktívák révén tud hatni a piacra. Ezek az eszközök tekintélyesek, azonban egységes energiastratégiáról egyelőre nem beszélnék. Nem mondanám azt sem, hogy bármilyen energetikai kérdés bevállalásánál érdemes lenne az unióra várni. Arra biztosan alkalmatlan az EU, hogy a magyar energiapolitika legfőbb gondjait megoldja. Nem lehet Brüsszelre várni, ehelyett azokkal az országokkal kell együttműködnünk, amelyek hozzánk hasonló cipőben járnak.
– E körbe beletartozik Lengyelország is…
– Igen, csakhogy Magyarország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy Varsóhoz hasonló mély konfrontációba kerüljön Moszkvával. A lengyelek vagy vagy alapon vetik fel a kérdést, így például a Nabuccóban sem tudnak elképzelni egy köbméter orosz gázt sem. Washington és Varsó komoly szerepet játszhatna a diverzifikálásban, csakhogy közben nagyon megrontják a kapcsolatot Moszkvával. A függésünk miatt nekünk úgy kellene diverzifikálnunk, hogy közben ne romoljon meg a kapcsolat Oroszországgal.
– Mint az elmúlt hetek nyugati publikációiból is érezhető, a Nabucco–Kék Áramlat kérdésében nyomás nehezedik Gyurcsány Ferencre amerikai részről is. Meddig tartható ilyen körülmények között az a kommunikáció, hogy Magyarország mind a két tervet támogatja?
– A Burgasz–Alexandropolisz olajvezeték kapcsán is hatalmas amerikai presszió alatt álltak végig a görögök és a bolgárok is, mégis kitartottak. A Washington és Közép-Európa felől érkező kritikát fel kell vállalni, az amerikaiak ugyanis nem tudnak hiteles alternatívát felkínálni, nem kell ugyanakkor az oroszokkal sem kivételezni. Már csak azért sem, mert ők is több vasat tartanak a tűzben – lásd szerbiai nyomvonal –, s nem viszonozzák az egyoldalú elkötelezettséget.
– Ha már ilyen bizalmas a viszony, feltételezhető, hogy a tárgyalásokon szó esik a gázárról is. Hazánk ugyanis egyes nyugati országoknál drágábban kapja a gázt. Milyen esély van a korrekcióra?
– Jelen pillanatban minimális, de az ár mellett azt is fontosnak látom, hogy tegyük rugalmasabbá a gázbeszerzést. Ennek érdekében a hosszú távú szerződéseket például kettébontanám, az import egy kisebbik részét felölelő rövidebb, 8-10 évesre, és a nagyobbik részre vonatkozó húszévesre. Az árcsökkentést csak akkor látom reálisnak, ha már végleges döntés születik a tározókról vagy valamilyen vezetékről, tehát ha mást is kínálni tudunk az oroszoknak.