Iskolák a határon

Egy Győr-Moson-Sopron megyei település két házat ajánlott föl két évig ingyen, csak hogy kisgyermekes családok beköltözve megmentsék az iskolát. Százharmincnyolcan jelentkeztek, közülük tizenötöt választott ki a helyi önkormányzat. Az egyik szóba jöhető „megmentő” család most még Lovászpatonán lakik egy félig romos házban. Az udvaron a bedőlt kerítés mögött gyerekek rohangálnak, egy sötét hajú, barna szemű, vékony nő vigyázza őket. Ő a nagymama, N. édesanyja.
– A lányom a boltban van, várják meg, bár úgysem fog nyilatkozni. Csak azért jelentkezett, mert azt hitte, jobb lesz. De itt volt a polgármester, és kiderült, minden másképp van, mint ahogy a tévében láttuk. Na jó, ha nem fotóznak, bejöhetnek.
A gyerekek, a két hétéves copfos, az ikrek és az ötéves, erős testalkatú fiúcska elénk szaladnak. Bent a konyha sarkában, a sparherd fölött zoknik száradnak, az egyenetlen padlón szakadt linóleum. Nemsokára megérkezik N. a legnagyobbal, a tizenegy éves Marcival. A nagymama mentegetőzik, amiért beengedett. A szép arcú, törékeny testalkatú N. neve elhallgatását kéri, mert szégyelli helyzetét. Huszonnyolc éves. Az érettségit Marci születése után tette le, a targoncakezelőit meg mostanában. Hajnali fél háromkor kel, hogy hatra Győrbe érjen a munkahelyére, ahol három műszakban vezeti a targoncát. Jobb hónapokban száz is összejön, máskor nyolcvanezerből és a családi pótlékból él a család.
– Nem költözünk Tápszentmiklósra – jelenti ki határozottan N. – Nem úgy van minden, ahogy a tévében mutatták.
A médiában közölt műsorokból valóban csak az derült ki, hogy mivel Tápszentmiklóson jövőre már csak felső tagozat lesz, de az alacsony gyereklétszám miatt az is veszélybe került, Kovács József, Tápszentmiklós polgármestere meg akarja menteni az intézményt: ingyenlakásokkal csábítana fiatalokat a településre. Törvény írja elő ugyanis, hogy jövőre csak úgy indulhat felső tagozat, ha az osztálylétszám minimum tizenhét fő. A mostani negyedikesek ugyan tizennyolcan vannak, azonban ha egy-két szülő elviszi a gyerekét valamelyik nyolcosztályos gimnáziumba, veszélyben az állami támogatás, vagyis az egész iskola, hiszen az önkormányzat elveszti az intézményre kapott állami támogatást, amely most harmincmillió forintot jelent. Ezért találták ki a tápszentmiklósiak, hogy ingatlant vásárolnak, amelyet önkormányzati bérlakásként hasznosítanak. A részletek nem szerepeltek a híradásokban. Pontosabban az, hogy a kedvezményezettek ingyen lakhatnak ugyan a két lakásban, de ez nem azt jelenti, hogy nem fizetnek semmit. Fizetni kell, azonban a családok két év múlva, amikor arról döntenek, maradnak-e a településen, és megvásárolják-e a belakott ingatlant, visszakapják az addig befizetett összeget.
– Még automata mosógépet is láttunk meg egy csomó szobát – folytatja N. – De mi nem azt a lakást kapnánk meg, hanem egy másikat, amelyik csak kétszobás. És ugyanúgy fával kellene fűtenünk, mint itthon. Mióta nincs férfi a háznál, gond, hogy ki hasogatja. Két évig lakhatnánk a házban, addig is minden hónapban be kellene fizetnünk huszonötezret, amit aztán megkapnánk, hogy kezdjünk vele valamit. De hát az olyan kevés. Inkább eladom ezt a házat, kölcsönt veszek fel és építkezem.
– Az sem tetszik, hogy nincs a faluban alsó tagozat. Most kezdik az ikrek az elsőt, de hová vinnénk őket? Itt igaz, hogy négy kilométert kell gyalogolniuk naponta, de mégiscsak van a faluban iskola – így a nagymama.
Tehát a tápszentmiklósiak felajánlják a már meglévő önkormányzati bérlakásukat, illetve a most vásároltat két, az idén negyedik osztályos gyermekkel rendelkező családnak, akik két évig lakhatnak bennük. Az „új” házat négymillióért vették, még egy milliót költöttek rá, hogy tiszta és egészséges legyen. Most öt szépen felújított helyiségből és fürdőszobából áll a nagy ház, mellette a kicsi pedig egy szobából, egy kamrából és egy fürdőszobából. Itt szerénykedik a régi típusú, de még működő automata mosógép is. A kert nagy, tele gyümölcsfával és szőlővel. A jelentkezők között előfordult repülőgép-szerelő, orvos és tanár is. Volt, aki leírta őszintén, hogy pesti lakását kiadná arra a két évre, amíg ingyen lakhat Tápszentmiklóson, így spórolna egy nagyobb lakásra. A legtöbben azonban valóban rászorulók. A pályázók közül egy bizottság kiválasztott tizenötöt, a legesélyesebb egy nyolcgyermekes család: ők Dunaújvárosban egy kétszobás lakásban laknak havi kilencvenötezerért. A másik jelölt V. N., akit meglátogattunk Lovászpatonán.
– Elképesztő, hogy milyen körülmények között élnek Magyarországon a huszonegyedik században emberek – hüledezik Kovács József polgármester. – A képviselő-testület álláspontja a családlátogatások után az, hogy bár látszólag okosabb lenne egy olyan családot idetelepíteni, amelynek biztonságos a megélhetése, mégis valószínűleg szociálisan hátrányos helyzetű nagycsaládot költöztetünk a faluba. Ők is segítenek rajtunk, hát mi is rajtuk.
Az ezerfős Tápszentmiklóson jelenleg százöt gyerek tanul, a tagiskolában harminc. A jövő tanévtől kezdve azonban három faluval, Győrasszonyfával, Lázival és Tarjánpusztával alkot társulást a település. Így az iskolatársulásban tanuló gyermekek száma száznyolcvanhét lesz. Az immár kibővült intézmény iskolabusszal fogja szállítani a gyerekeket a környékről.
– Ez a mostani támogatási rendszer már a kistérségi összefogásra épül, ami érthető – magyarázza Válintné Fekete Teréz, a szomszéd falu, Lázi polgármestere. – A működést racionalizálni szeretnék. Csak először nem szétverni kellene a kis iskolákat, és utána felépíteni a térségi iskolát, hanem fordítva. Hová vigyük a gyerekeinket addig is, míg ki nem alakul a központi iskola a szupertanárokkal?! Azt gondolom, hogy az itt élő hétéves Julikának ugyanolyan joga van mindenhez, mint egy budapesti jómódú család elsőszülöttének.
A hatszáz lelkes Lázi polgármester asszonyát megérintette Tápszentmiklós példája. A település iskolája a jövő szeptemberben létrejövő társulás után sem lesz veszélyben, hiszen tagiskolaként az alsó tagozat tovább működhet. Itt az óvoda megmentése érdekében vágnának bele az önkormányzati bérlakásprojektbe. A falu öregszik, sok a hetven év feletti ember. Az ok a munkahelyek hiánya. Amikor az anyáknak lejár a gyes, nem tudnak elhelyezkedni a környéken, ezért elköltöznek a fiatalabbak. Az óvodában csupán egy vegyes csoport működik tizenhét gyermekkel.
– Fontos az óvoda már csak azért is, mert az egyik legnagyobb esemény a faluban az anyák napja. Ha nincs gyerek, akkor Lázi halott. Itt személyes kapcsolatuk van a gyerekekkel a nevelőknek. A kicsik jól neveltek, figyelnek és vigyáznak egymásra, igaz, gyámoltalanabbak, mint városi társaik, de érzelmileg sokszor fejlettebbek, mint amazok – véli a polgármester.
Lázi tehát még élhető település iskolával, postával, orvosi rendelővel és óvodával, ahol harminchat ház áll üresen, bejelentett lakos nélkül. Ezek közül vásárolna néhányat a falu az önkormányzati hitelakció segítségével, majd, akárcsak Tápszentmiklóson, meghirdetnék őket az új beköltözők számára. Lázin óvodáskorú gyermekkel rendelkező családokat fogadnának be nem teljesen ingyen, hanem jelképes, havi húsz–huszonötezer forintért. Ingatlant – állapotától függően – két- és nyolcmillió forint között lehet vásárolni a településen. Lassan az állomásépület is eladó lesz, hiszen Lázi az egyik település, amelyet érint a március 3-tól érvénybe lépett szárnyvonal-megszüntetés, mivel a Pápa–Tatabánya vonalon fekszik.
Zsira némileg szerencsésebb helyzetben van az említett két községnél, ám az iskoláért itt is aggódnak. Ez a község is Győr-Moson-Sopron megyében található, az ország egyik legnyugatibb pontján, közel az osztrák határhoz. Vasút nincs, igaz, itt nem is volt, viszont itt van Európa legszebb barokk kiskastélya, amely jelenleg idősek otthonaként működik. A faluban temetkezési vállalkozás üzemel. Eddig még nem láttam ekkora településen ilyen jellegű vállalkozást. Zsira kilencszáz fős település, ahol egy közművesített telek hárommillióba kerül: a telket gyermekes családok kedvezménnyel vásárolhatják meg. Egy kétgyermekes család nyolcszázezerrel, egy háromgyermekes egymillió-százezerrel fizet kevesebbet. Telek van bőven, akárcsak munkalehetőség. Helyben a már említett, kétszáz főt foglalkoztató idősek otthonában vagy a nyolcvan munkaerős varrodában dolgozhatnak, de húsz kilométeres körzetben szinte mindenki talál munkát, aki akar. Ausztriában is lehet próbálkozni, bár oda egyelőre – a zsirai átkelőnél – autóval nem, csak gyalogosan és kerékpárral szabad az átjárás. Tehát Zsirán ipari szennyeződéstől mentes, rendezett környezetben lehet élni, ahol még a járdák is térkövekkel vannak kirakva, és van iskola is nyolc osztállyal! Hála Zsira polgármesterének, Dorogi Árpádnak, akit 1990-ben választottak meg. Az itteni iskola térségi feladatokat is ellát, hiszen Szakonyból, Gyalókáról, Répcevisről, Peresznyéről is járnak gyerekek. A település negyven százalékkal járul hozzá az oktatási intézmények működéséhez, ez azt jelenti, hogy a kis falu költségvetése szabad felhasználású bevételének jelentős része az óvoda és az iskola fenntartására megy el.
Polgármesteri kezdeményezésre született a Galagonya Alapítvány, amelynek legfőbb célja az iskolai tevékenység támogatása. Pontosabban az iskolai kirándulásokhoz, táborozásokhoz való hozzájárulás, a diákok jutalmazása, a kiválóknak ösztöndíj is jut. Hogy megéri áldozni, arról a tanulmányi versenyeken elért eredmények is tanúskodnak.
– Egy ilyen kis faluban, mint a miénk, az iskola tartja az életet. A jövendő betelepülők komfortosan szeretnének élni, aminek feltétele, hogy gyermekeiket a helyi óvodába és iskolába járathassák – mondja az igazgatónő, Doroginé Kovács Melinda. – Nincs sok gyerekünk, diákjaink mégis jó eredménnyel szerepelnek tanulmányi és egyéb versenyeken; tanulóink megyei és országos versenyeken is jó helyezéseket értek el.
Délutánonként informatika, fizika, gépírás, német, rajz és foci szakkör működik, valamint társastánc- és gitároktatás folyik. A gyerekek elsőtől tanulnak németül a közeli szomszédság miatt, míg az ottani diákok a magyar nyelvet sajátítják el. 1989 óta évente egy hetet töltenek felváltva a zsirai diákok Ausztriában, az osztrák gyerekek pedig Zsirán bentlakásos nyelvi táborban. A zsirai iskola nemrég – pályázat útján – kapott új röplabdapályát, öltözőt, kézilabdapályát, szertárt. Úgy tűnik tehát, hogy a zsirai iskola jó.
Mégis veszélyben a fennmaradása.
Ahhoz, hogy a kis létszámú iskola tovább működhessen, szükséges az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont engedélye. S ha megkapják, az még mindig nem jelent több pénzt. Csupán annyit, hogy tovább létezhet az eddigi finanszírozási keretek között.
– Régi iskolát sokkal könnyebb megszüntetni, mint újat létesíteni – vallja a polgármester, aki úgy gondolja, hogy átmeneti helyzet ez a mostani, amelyet túl kell élni.
Bárcsak igaza lenne!