Olvasóinktól

Dr. Kelenföldi Ferenc háziorvos (Budapest): A vizitdíj bevezetésére egyáltalán nem volt szükség. Ha ennyire hiányzik a büdzséből ez az összeg, akkor is sokkal ésszerűbb megoldás adódott volna. Az egészségügyi hozzájárulást húsbavágóan megemelték, ígéreteikkel ellentétben. Ha ez sem volna elég, tegyenek hozzá még egy fél százalékot, és máris a pénzüknél vannak. Ehelyett van kártyapénz, dobozpénz, ágypénz és – hogy is hívjam, talán – illetéktelenségi pénz, amit akkor gombolnak le a szerencsétlen betegtől, ha más orvoshoz, más kórházba kívánkozik. Tudtommal a miniszter szabad demokrata. Akik a legteljesebb demokrácia híveinek mondják magukat. Kérdezem: hol van itt a szabad orvosválasztás joga, amely jogot már tizenhat éve gyakorolhatta a magyar társadalom? Vagy ezt is meg lehet körmönfontan magyarázni? Nem beszélve arról, hogy a kórházakban nem 300 forintokkal kell bajlódni, hanem egykettőre ezreket kell leperkálni. Nem ezt várták sem az orvosok ettől az új érától, sem a magyar társadalom. Ennek az ésszerűtlen folyamatnak ismét az lesz a vége, hogy bejelentik: tévedtünk. És akkor is nekik lesz igazuk?!

Borhy Tivadar (Eger): Nézem és hallgatom Gyurcsány Ferencet. Méltatja a reformer első magyar miniszterelnököt, és áthallásosan saját reformjait hasonlítja a magyar reformkorhoz. Elgondolkodtam, és én is hasonlítottam. Az akkori reformországgyűlésen felállt egy gróf, és évi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudóstársaság megalapítására. A mai kormány egyik minisztere a Magyar Tudományos Akadémiát felszámolná. A reformkorban azon munkálkodtak, hogy megszüntessék a magyar vidék évszázados elmaradottságát. A falvakban iskolákat létesítettek, postát szerveztek. Ma megszüntetik a falvakban az iskolákat, bezárják a postákat, sőt egy államtitkár kijelenti, hogy a falu csak egy középkori maradvány. A reformkori országgyűléseken a vita arról folyt, hogy jobb legyen a népnek, és mi szolgál a haza javára. Ma a parlamentben a kormánypártok arról vitáznak, hogy ne legyen büntethető a gyermekpornográfia, és hogy egymillió ázsiai települjön be az országba. A reformkorban alapítványokat létesítettek, kórházakat alapítottak, gyárakat építettek. Ma az alapítványokat ellehetetlenítik, a kórházakat leépítik, a gyárakat bezárják vagy eladják. Batthyány Lajos nem ragaszkodott a hatalomhoz. Időben lemondott, vagyonát és a legtöbbet, az életét adta, nem hazudozott soha. Szégyentelen utódja saját bevallása szerint évekig csak hazudozott, csak hogy hatalmon maradhasson, és amikor ez sikerült, lekurvázta azt az országot, amelyiknek ő a miniszterelnöke. Volt tehát egy igazi reformkor, az 1800-as években. De amit ma látunk, az egy ellenreform-kór.