Lesz-e cipőgyártás a Tiszánál?

Minden időben, Tisza cipőben, jól jár – ma már nemigen érvényes ez a rendszerváltás előtt közismertté vált reklámszlogen. A bejáratott hazai márkát egy kis magáncég gyártja, miközben a privatizálásra váró korábbi anyacég ma már külföldieknek dolgozik. A martfűi gyárat február közepe óta hirdeti az állami vagyonkezelő, még várják az ajánlatokat.

Hat befektető jelezte vételi szándékát a még változatlanul állami tulajdonban lévő Tisza Cipő Zrt. értékesítésére kiírt jelenlegi pályázaton. Az eddigi sikertelen, egyfordulós kiírások után az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt. most tárgyalásos pályázattal próbálkozik, amelynek sajátossága, hogy a felek csak egy úgynevezett regisztráció után tesznek ajánlatot a vételre. Oravecz Péter, az ÁPV Zrt. szóvivője lapunknak elmondta: a vételárral kapcsolatban a vagyonkezelőnek nincsenek határozott elvárásai, tehát az csak a befektetői ajánlatok, valamint a vagyonértékelések tükrében alakul ki. A szóvivő hozzátette, a korábbi eljárások befektetői érdeklődés, vagy elfogadható vételi szándék hiányában voltak eredménytelenek. Az ÁPV-nél jelenleg a piaci megítélés változásában bíznak, ettől várják, hogy megjelenjenek a tőkeerős befektetők.
– A cipőgyártót már rég privatizálni kellett volna – véli Berkovits Miklós, a Magyar Cipőkereskedők Egyesületének (MCE) elnöke. Szerinte csak annak érné meg a befektetés, aki a Tisza cipőgyár 70 millió forintos adósságállományának átvállalása mellett nyereségesen tudná üzemeltetni a céget, vagy a martfűi ingatlanokban látna üzleti lehetőséget. – Cipőgyártást csak úgy érdemes folytatni Magyarországon, ha jó minőséget, magasabb áron értékesíthető modelleket tud valaki gyártani, esetleg olyan speciális cipővel (például munkacipővel) jelenik meg a piacon, amely exportképes – emelte ki az MCE elnöke. Berkovits Miklós úgy látja, a cipőgyár privatizálására elsősorban külföldi befektetők lennének képesek, de ők ma már inkább bérmunkát végeztetnek, semmint hogy saját tulajdonú gyárba invesztáljanak Magyarországon.
A Tisza Cipő Zrt. ma tulajdonképpen csak egy vagyonkezelő holding, amely százszázalékos tulajdonnal bír a 152 főt foglalkoztató Tisza Cipőgyártó Kft.-ben, valamint a 200 fős Túri Cipő Kft.-ben. Igazából ezek a cégek gyártják a lábbeliket. Oravecz Péter arról tájékoztatott, hogy a hazai cipőipar leépülésével a Tisza Cipő Zrt. is elvesztette vevői többségét, a sportcipőgyártás pedig megszűnt, ezért a gyárakban már csak külföldi megrendelésű bérmunkákat végeznek, például a Salamandernek. Így tehát a gyárakból kikerülő cipők nem a Tisza márkanév alatt futnak, ugyanis ennek védettsége 2000-ben lejárt. A T betűs márkavédjegyet 2002-ben egy magáncég védette le, és használja ma is – ezt látjuk a manapság újra divatba hozott termékeken. Az ÁPV Zrt. szóvivője szerint az államnak túl bizonytalan befektetés lett volna a márkanév megtartása, valamint az új piac kialakítása, amely nem volt felvállalható. Pedig az 1971-ben megteremtett logó 2003-as feltámasztásával a Tisza ismét divatot teremtett a külföldi sportcipőkhöz hasonló termékeivel. A mintáért nem kellett messzire menni, ugyanis a Tisza cipőgyár 1971 óta gyártott többek közt az Adidasnak is lábbeliket.